A csodálatos Kárpátalja és a mai magyar valóság
Ezzel a címmel hirdette a munkácsi Popovics házaspár előadását a legutóbbi veszprémi KÉSZ-rendezvényen, november 16-án.
Popovics Béla helytörténész és tanár, vallomással indított: kifejezte erős szülőföldjéhez tartozását, és feltétlen szeretetét. Azt szeretheti az ember igazán, amit jól ismer – állítja –, és valóban, nála jobban kevesen ismerhetik Kárpátalját és az ott élő embereket. A táj csodálatos, az emberek igazán szolidárisak és toleránsak, hiszen elképesztően sokféle nemzetiség található ezen a viszonylag kis területen, és csakis így lehet egymással békében élni. Az embernek jól kell ismernie a saját nyelvét és kultúráját, hiszen így képes csak igazán becsülni a más népekét, ragaszkodnia kell a gyökereihez és az értékeihez, hiszen így tudja valóban megérteni és értékelni a másokét.
Vandálok akadnak olykor, akik tönkre akarják tenni például a vereckei emlékművet, de végleges pusztítást nem tudnak okozni. Vannak olyan politikusok is, akik szeretnék tönkre tenni a különböző nemzetiségek békés egymás mellett élését, de nekik sem fog soha sikerülni, ha az ott élők összefognak és kitartanak.
Az előadó az egyes városok, tájak vetített képeivel illusztrálva mutatta be, hogy a magyar identitás szétválaszthatatlan, a történelmi tények és alakok igazolják magyar népünk és hazánk felbonthatatlanságát, bármennyire is igyekeztek ezt földrajzilag, geopolitikailag megvalósítani. Maga a Kárpátalja elnevezés is erőltetett fogalom, ilyen terület Trianon előtt nem létezett. Számos történelmi és irodalmi alak ehhez a vidékhez kötődésével, valamint korabeli térképekkel is igazolja, ez a terület elválaszthatatlan Magyarországtól, akármennyire is igyekeznek egyes történészek meghamisítani a történelmet. Rákóczi Ferenc vagy Dobó István alakja, Jókai, Kazinczy művei átszövik a történelmi Magyarország helyszíneit, és élő bizonyítékai összetartozásunknak.
Popovics Béla mély hite nyilvánul meg abban, ahogy megállapítja: ne kifogásokat keressünk, hanem tegyük meg mindig azt, amit tudunk, a többit pedig bízzuk Istenre. Megtérésre van szükségünk, a keresztény értékek megélésére a mindennapjainkban. Így lesz erős családi kötődésünk, gyermekeink megszületnek, és olyan kódot kapnak szüleiktől, amilyet Rákóczi is kapott édesanyjától, ami megóvta őt felnőttként is a rossz útra tévedéstől.
Popovicsné Palojtay Márta, a Család és Élet Egyesület vezetője, férjéhez hasonlóan tanár. Budapesten született, házassága révén költözött Munkácsra, négy gyermeket nevelnek. Az előadás ráeső része Kárpátalja mindennapjairól szólt.
Alapvetően a nagyfokú szegénység jellemző, amely az élet minden területére kihat, azonban ez közelebb hozza egymáshoz az embereket, a közösségek segítik egymást a bajban és a szükségben. Viszont a munkalehetőség korlátozottsága és a külföldi munkavállalás sokat árt a családoknak. Lehet, hogy anyagilag jobban járnak, de a családfő tartós távolléte miatt szétesnek a családok. Márta ezen is dolgozik, egyesületében próbálnak helyben minél több álláslehetőséget biztosítani az embereknek. A szegénység, a szociális ellátottság hiánya, az egészségügy és az oktatás számunkra elképzelhetetlen állapotban van. Az emberek a mindennapi létfenntartásért küzdenek, nem érnek rá arra, hogy az életük értelmetlenségén szomorkodjanak. A vallási életet a felületesség és a babona erős jelenléte jellemzi. Az egyházi személyek viszont tekintélynek örvendnek.
Nagy élmény volt számunkra a Popovics házaspár előadása. Reméljük, hogy máskor is eljönnek hozzánk, és lesz folytatása a találkozásnak.
Demény Anna
a veszprémi KÉSZ-csoport tagja