A KÉSZ erzsébetvárosi csoportja szeptemberben négynapos zarándokúton járt a Vajdaságban. A zarándoklat fő célja a délvidéki Mária-kegyhelyek meglátogatása volt, melynek keretében részt vettek a Doroszló-Szentkút Kisboldogasszony napi búcsún is.
Az indulás reggelén még otthon hallgattak szentmisét a csoport tagjai a budapesti Rózsák terén, délután már Szabadkával ismerkedtek, és tárrsszervezetüknél, a Keresztény Értelmiségi Körnél (KÉK) vendégeskedtek. Délvidéki zarándoklatuk legfontosabb állomásai a doroszlói, a tekiai és a töröktopolyai Mária-kegyhelyek voltak, mivel ezek a Mária-tisztelet kiemelkedő helyei a Délvidéken.
A látogatás első napját Szabadkán és Palicson töltötték a vendégek. Idegenvezető segítségével ismerkedtek a város és a fürdőhely magyar szecessziós stílusban épült jellegzetességeivel.
Kisboldogasszony napján a doroszlói kegyhelyre utaztak a zarándokok. Útközben elhelyezték a kegyelet virágait a bajmoki Akácfa-emlékhelynél, az 1944–45-ös vérengzések egyik színhelyénél.
A Németh Anikó által vezetett harminc fős csoport Doroszlón csatlakozott a Vajdaság, Magyarország és Horvátország számtalan településről érkezett több ezer zarándokhoz, és közösen vettek részt az ünnepi szentmisén, ahol a hagyományoknak megfelelően ünnepelték Szűz Mária születésnapját. Keresztúti ájtatossággal és püspöki nagymisével tisztelegtek a Szűzanya előtt. Az ünnepi szentmisét Majnek Antal munkácsi megyéspüspök celebrálta, aki többek között elmondta, hogy számára mindig nagy öröm – de különösen most, a fatimai jelenések 100. évfordulóján – Mária-kegyhelyekre zarándokolni.
A KÉSZ tagjai ezután Zomborral ismerkedtek: megtekintették a Városházán Eisenhut Ferenc: Zentai csata című, monumentális festményét, majd a tavaly felújított karmelita Szent István-templomban mondtak el egy imát. Ellátogattak a szerb ortodox Szent György-templomba is.
A harmadik napon ugyancsak korán keltek a zarándokok, pedig nagyon élvezték szálláshelyük, a Horgos melletti Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos Ház nyugalmát és vendégmarasztaló hangulatát. Időben kellett útra kelni, hogy a Tarcal-hegységben lévő Mária-kegyhelyre, Tekiára időben odaérjenek. A kegyhely Pétervárad közelében található, ahol 1716. augusztus 5-én vívták azt az ütközetet, amelyet Savoyai Jenő herceg, a császári hadak főparancsnoka serege vívott Damad Ali pasa nagyvezír túlerőben lévő szultáni csapatai ellen. A csata az osztrák császári hadak fényes diadalával végződött. Ennek a győztes csatának nyomán alakult ki a népi ihletésű legenda, amely szerint a két sereg küzdelme a törökök győzelmét hozta volna, ha a hadvezér, Jenő herceg nem folyamodik a Boldogasszonyhoz égi segítségét kérve. S ekkor megtörtént a csoda: nyár derekán sötét felhők gyűltek össze a csatatér fölött, s hatalmas havazás kezdődött, amely elfedte a császári sereget, a törökök pedig rémületükben menekülni kezdtek, s ezáltal került sor a keresztények diadalára. Ezzel a történettel is megismerkedtek a vendégek és emlékül – a számtalan fotó mellett – a közeli forrásból származó megáldott vizet vihettek magukkal.
Legalább ekkora élményt adott az 1808-ban épült Békehozó Szűz Mária-kápolnában tett közös imával kísért látogatás. A legnagyobb impulzust pedig a péterváradi várban tett látogatás jelentette, ahol nemcsak a vár külsejét, hanem a földalatti katonai katakombákat is megtekintették. A nap a csantavéri Szent Antal-templomban tett vizitációval és Utcai Róbert atya által celebrált szentmisével zárult, melyet a helyi KÉK-csoport tagjaival együtt hallgattak meg.
A zarándokok utolsó vajdasági napjukon egészen a Bánságba, vagyis Nagybecskerekre utaztak. A püspökség épülete mellett megtekintették a Nepomuki Szent János-székesegyházat. Eleméren lerótták kegyeletüket Kiss Ernő aradi vértanú sírjánál és megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc áldozatairól.
A nap legjelentősebb eseményét a Szűz Mária-jelenésekről ismert Töröktopolya felkeresése jelentette. Az 1790-ben betelepített német és magyar katolikusok az iskola tantermét használták sokáig imaházul. Ezt emelték lelkészséggé 1854-ben, amikor a hat ízben megismétlődő Mária–jelenés történt a templom falán. Zarándokhellyé 1859-ben vált a csanádi megyéspüspök engedélyével. Az 1899-ben épült templom különleges, kazettásra festett mennyezetét külön megcsodálták a magyarországi zarándokok, majd a helybeliekkel együtt vettek részt Mellár József törökbecsei és -topolyai plébános, valamint a zarándokokkal érkezett Cseh Zoltán atya által közösen vezetett szentmisén.
A zarándokút egy újabb példája annak, hogy a KÉSZ és a KÉK között 2010-ben létrejött együttműködési megállapodás aktív és jól működik. A két szervezet vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy a zarándokok megismerjék a végiglátogatott helyszínek történetét, lelki megújulást hozzon számukra az utazás. A személyes találkozások alkalmat adtak a kapcsolatteremtésre és egymás szakmai munkájába való betekintésre.
forrás: www.kek.org.rs
A zarándokút szervezésében és lebonyolításában nagyon sok segítséget, támogatást kaptunk a délvidéki KÉK tagjaitól. Elsősorban. Szabó Károly elnök úrtól és Szabó-Hangya Teréztől (Tecától), a KÉK elnökségének tagjától, a szabadkai KÉK-csoport elnökétől, akik nemcsak a háttér szervező munkában vettek részt, hanem mindvégig elkísértek minket utunkon. Segítette a zarándokút sikeres lebonyolítását a KÉK által felkért helyi idegenvezető, Kanyó Ervin középiskolai tanár, grafikusművész is, aki nagy felkészültséggel és lelkiismeretes munkával igyekezett minél jobban megismertetni a látottakat. Számos helyzet bizonyította, milyen sokat jelent, hogy segítőink ismerik a helyi körülményeket, az embereket, és főként az, hogy nagy gyakorlattal rendelkeznek a zarándokutak szervezésében. Hálás köszönet valamennyiük áldozatos munkájáért, a kedves, segítőkész fogadtatásért, vendéglátásért. Isten áldja meg őket fáradozásukért, és adjon sok erőt, kegyelmet személyes életükben és a KÉK-ért végzett munkájukban! Németh Anikó |