Békésen a Csíksomlyó és Kárpát-medencei keresztény értékek c. fotókiállítás
Július 22. és augusztus 16. között megtekinthetők a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) Alapítvány fotópályázatának díjnyertes fényképei Békésen a Kecskeméti Gábor Kulturális Központban.
A KÁMME Alapítvány fotópályázatot hirdetett 2019 nyarán határon túli magyar fotósok számára. Két témában (a 2019. évi csíksomlyói búcsú vagy Ferenc pápa csíksomlyói látogatása; Kárpát-medencei magyar keresztény értékek), összesen négy kategóriában lehetett nevezni. A tárlat anyagát a fotópályázatra érkezett közel száz pályaműből válogatta össze a Józsa Judit által vezetett szakmai zsűri.
A kiállítást láthatták már az érdeklődők Budapesten, Debrecenben, Nyíregyházán, Nagykárolyban és Beregszászban. Július 22-én Békésre érkeztek a fotók a helyi KÉSZ-csoport közreműködésével, így a tárlat augusztus 16-ig látogatható nyitvatartási időben a Kecskeméti Gábor Kulturális Központban (Békés, Jantyik M. u. 23–25.) ingyenesen.
Pálmai Tamás, a KÉSZ elnökségi tagja nyitotta meg a kiállítást, aki elárulta, melyik a két kedvence a bemutatott fényképek közül:
„A két remekmű egyikén egy idősebb apáca látható, amint – a csíksomlyói búcsú fáradalmait kipihenendő – egy fatönkön ül, felkecskélt lábbal, mezítlábasan, egyik kezében egy félig már elfogyasztott alma, szeme behunyva, arccal meg a nap felé fordul, és szinte issza, habzsolja a Jóistennek lángoló égitestünk által hozzánk közvetített éltető fényét. Megragadó az egész, igazi pillanatkép, vagy, ha úgy tetszik, zsánerkép. Az arányok, a fények, a mögöttes tömeg sejtelmes árnyai, a kék ruha ráncai, a mezítelen, kapaszkodásban bizonyosan megerőltetett lábfej valami elképesztő belső tisztaságot sugárzó profán szakralitása (ha egyáltalán lehet ilyet mondani) mellbe verő. A megkezdett almán a harapásnyomok nem nőies apró rágcsálásra, hanem céltudatos, az evést, a táplálkozást, a létfenntartást szolgáló határozott, jókora falat képzését megalapozó állkapocs mozdulatokra utalnak. Mégis, az egész azt sejteti, hogy bár e cselekvés céltudatos ugyan, de egyáltalán nem zárja ki az ízek élvezetét. Élvezet, mely megejtő, megkapó, annak is, aki csak nézi, de mégis kisebb, mint valami más, valami fontosabb, valami nagyobb, valami égibb. És ez a fény, a felhők közül kibukkanó nap áldó fénye, mely elszakítja az evéstől és arra készteti, hogy minden tudatosat kikapcsolva behunyt szemmel az ég felé nézzen. A kézben azonban ott az alma. Nem dobták el, nincs tékozlás. Látszik, folytatódni fog a táplálkozás, a test „építése”, de most, a fényképezés csodálatosan eltalált pillanatában a lélek „megetetése” a legfontosabb. Mert ugyan kell a csontoknak a napsugár aktiválta D-vitamin, de az odafordulás most nem ezt, vagy nem csupán ezt, vagy nem tudatosan ezt a célt szolgálja, hanem egy ragyogóan misztikus és egyben ősi, archaikus mozdulatot, pózt, tartást ismétel meg, ami bizonyára már a teremtés óta jellemző ránk, emberekre, de az alma megkóstolása óta biztos. Nagyon jó kép. Mellbeverően az.
A másik kedvenc a csíkszeredai ételszentelésen készült. Kosarak és csizmák, székely, fekete-piros szoknyaaljak vagy harisnyák elvétve, inkább mai civil öltözetek hosszú sora. Szép fotó ez is, de egy volna a többi között, ha nincs ott egy kislány, aki egyik kosár csipkés fehér terítőjét vagy épp felemelni készül, vagy épp visszateszi a helyére. A lényeg a kis pofiján a tiszta gyermeki kíváncsiság és ugyanakkor gondosság is. Vajon mi lehet benne, vajon megvan-e még a kalács, a sonka, a tojás, a bor, a bárány? Vajon jól elrendeztem-e a szépséges terítőcskét? Ismét csak egy ezer nyelven beszélő pillanat, melyet sikerült a jó szemű fotósnak megragadnia. És ennyi is lehetne a kép meséje, ám a látottak ismét generálnak bennünk valamit, és előjön húsvét lényege. Gondolatban már messze járunk. Talán épp arra, ahol az idősödő apáca. És mindez a csoda, hála egy fotónak, „csak” egy fotónak.”
2020-07-25
KÉSZ, Békés
nyitókép: bekesmatrix