Ezen a helyen a mindenható Istennek szélesebb a mosolya

Délvidékre látogatott a KÉSZ csornai és győri csoportja a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) meghívására augusztus 26–28. között. A háromnapos utazásról írt személyes hangvételű beszámolót Ottófi Rudolfné győri elnök.

 

A győri KÉSZ és a délvidéki szervezet kapcsolata sok évre nyúlik vissza. A küldöttgyűléseken, zarándoklatokon mindig barátként üdvözöljük egymást, mivel a KÉK-et korábban már fogadtuk Győrben. Szabó Károly elnök a tőle megszokott alapossággal állította össze a programot, melybe bevonta az egyes KÉK-csoportok vezetőit is. Utunkat megkoronázta Kanyó Ervin idegenvezető magával ragadó történelmi tudása, lelkesedése. Sokkal több volt, mint idegenvezető. Véleménye szerint a magyar identitás igazi érték a vajdasági magyarság számára. Stausz Edina és Szabó-Hangya Teréz, a KÉK fő munkatársai minden rezzenésre figyelve törekedtek arra, hogy csoportunk jól érezze magát.

A szabadkai városháza épülete már kívülről is csodálatra méltó, de belépve az ember szinte megtorpan. Öröm volt megtapasztalni, hogy sem a háború, sem a politikai akarat nem tett kárt benne, kicsit úgy éreztük magunkat, hogy itthon vagyunk, hiszen királyaink, történelmi alakjaink néztek ránk az üvegablakokról.

Büszkén mutatják az ott élők a zsinagóga épületét, amit a magyar kormánynak köszönhetően eredeti állapotában sikerült felújítaniuk. 

A palicsi tóparti séta során szintén sok magyar vonatkozású épületre, eseményre hívták fel a figyelmünket. Itt találkozhattunk a KÉK elnökségének helyi tagjával, a plébános atyával, akinek a jelenlétében megkoszorúztuk a Szabadság madara emlékművet, amit az 1956-os forradalom menekültjeinek az emlékére állítottak.

A második napon Dömösi Mária, a nagykikindai csoport elnöke volt a házigazdánk, aki lelkesedéssel, büszkén mutatta meg városa látnivalóit. Szent Ágoston napjának ünnepe, a KÉK védőszentjének napja. Fontos nap, amikor a vajdasági csoportok összegyűlnek, és együtt ünnepelnek. Az Egység Művelődési Házban Horváth Ákos atyát kérte fel Károly, hogy Szent Ágoston életéből, írásaiból emeljen ki néhány fontos momentumot.

Megható volt mindannyiunk számára, amikor a református templom gondnoka elcsukló hangon mesélt arról, hogy egyrészt fogy a hívek száma, másrészt a templom műszaki állapota is veszélyben van, mivel nem kapnak anyagi támogatást.

A kikindai Assisi Szent Ferenc-templom kertjében a katolikus hívek által megmentett millenniumi emlékműnél is elhelyeztük koszorúnkat, majd elénekeltük a Himnuszt.

Az aracsi templom a Vajdaság egyik legkorábbi építészeti emléke, melynek megmentéséért Szabó László, a törökbecsei KÉK elnöke rengeteget fáradozik és természetesen aggódik, hogy pénz hiányában az enyészeté lesz. Törökbecsén a szerb pravoszlávok látogatásunkkor tartották Nagyboldogasszony-napi búcsújukat, így belepillanthattunk a papjaik által vezetett körmenetbe is. 1911-ben gróf Leiningen Westerburg Károly honvéd tábornok, aradi vértanú szobrát avatták fel itt, a szobrot azonban később ledöntötték. Jóakaratú önkormányzatok és egyesületek adományából 2009-ben újraállítathatták a Szent István-plébániakertben, ahol szintén koszorút helyeztünk el.

Harmadik napunkat szentmisével kezdtük Horgoson, majd utunk a Szent István királyunk által létrehozott Bács várához vezetett. Ma már csak a vár romjai emlékeztetnek magyarjainkra, így többek között Tomori Pálra, aki halála előtt két nappal itt misézhetett a kápolnában.

Ezt követően Doroszlóra mentünk, ahol Klemm Valéria igazgató asszony, egyben a település KÉK elnöke vendégszeretetét élvezhettünk. Szinte éreztük, amit az igazgató asszony is mondott, hogy „ezen a helyen a mindenható Istennek szélesebb a mosolya is.” A doroszlói Szentkút nagyon fontos búcsújáró hely. Kegyhely, ahol évente sok tízezer ember megfordul a lelki feltöltődés és a kút áldásos gyógyító erejének a reményében. Természetesen mi sem hagytuk ki, hogy merítsünk a csodatévő kútból.

Ervin az idegenvezető nem véletlenül vezetett minket Zombor városába, ahol Esienhut Ferenc magyar festő 4x7 méteres, a zentai csatát ábrázoló csataképét tekintettük meg. Nem egy egyszerű képelemzést hallottunk tőle, hanem egy magával ragadó történelemórát a magyarok dicsőséges győzelméről.

Meg kell említenünk szálláshelyünket, a 25 éves fennállását ünneplő Horgos melletti Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Házat. Valóban a béke otthona, amely az Újvidéki Ferences Rendház fenntartásában működik.

Megízlelhettük az ottani gasztronómiai finomságokat is: Nagykikindán a helyi népi hagyományokat őrző étteremben ettünk finom ebédet, Doroszlón pedig egy „esküvői teli-tállal” vártak vendéglátóink.

Magával ragadó volt mindaz, amit és ahogyan elénk tártak. Elmondhatatlan, leírhatatlan sok szeretetben, odafigyelésben, önzetlenségben volt részünk. Példaértékű a vajdasági magyarok magyarságtudata, alázata, az anyaországhoz való kötődése. Ki kell emelnünk azokat az egyéni beszélgetéseket, amiket az ott élőkkel folytathattunk. A kisebbségi lét, a nehézségek ellenére, az emberek bizakodók, reménykedők. „Miért mennénk el, hiszen itt születtünk?!” – mondta egy feketicsi asszony, akinek egyik gyermeke Németországban él, de könnybelábadó szemmel újságolta, hogy „magyarból” a fia hazatért, és nem is kíván elmenni többé. Köszönet nekik, hogy vigyázzák magyar emlékeinket, megtartják hagyományainkat, és mindezt örökségként igyekeznek továbbadni az ott élő fiataloknak.

Külön öröm volt, hogy a csornai KÉSZ-hez, csatlakozhattunk, így kicsit valóra váltottunk valamit abból is, hogy a régiós csoportok jobban megismerjék egymást. Sok-sok hálával tartozunk Horváthné Hatos Évának, a csornai KÉSZ elnökének szervező munkájáért, körültekintő figyelmességéért. Meg kell említenünk a KÁMME Alapítványt, amely nélkül ez a csodás utazás nem jött volna létre. Köszönet a győri csoport nevében is.

***

Klesitz Matild Győrből: „Mindig csodálattal tekintettem a külhoni magyarokra, akik többnyire elnyomásban, kirekesztésben élték, illetve élik az életüket. Most személyesen is megtapasztalhattam, hogy mennyire meg tudtak maradni magyarnak. Odaadó szeretettel fogadtak és kalauzoltak bennünket ebben a nagyon szép három napban. Köszönet és hála mindazoknak, akik részt vettek abban, hogy mi szép élményekkel, lelkileg feltöltődve térhettünk haza!

2022-09-08

Kapcsolat
Eseménynaptár

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

székhely: 1016 Budapest, Aladár u. 17. fszt. 4.

adószám: 19719548-1-41

e-mail: iroda[kukac]keesz.hu

tel.:/fax: (06 1) 328-0164

bankszámlaszám: 11100104-19719548-36000001

 

Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat
 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks