Hol sírjaink domborulnak...
Ökumenikus imaórát és koszorúzási ünnepséget szervezett az „Europa“-Club az ausztriai Németóváron november 17-én. A programon részt vettek a szomszédos országokban élő magyar közösségek képviselői.
A bécsi magyarság egyik meghatározó civil szervezete, az „Europa”-Club több mint tíz évvel ezelőtt felvállalta a németóvári (németül Bad Deutsch-Altenburg) Mária-templom melletti temetőben található ausztriai magyarok szimbolikus sírjának gondozását. A bécsi magyar egyesület minden évben megemlékezést tart magyarországi és felvidéki magyarokkal közösen az idegenben nyugvó, szomorú és drámai körülmények közt meghalt magyarokról. Ez alkalommal a rendezvény egyik szónoka Makláry Ákos parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöke volt. Az ünnepségen részt vett a KÉSZ soproni csoportja is.
A Mária-templomban az ökumenikus imaórát Karvanszky Mónika bécsi református lelkésznő és Makláry Ákos atya tartotta. Üdvözlő szavakat mondott Smuk András, az „Europa”-Club elnöke, Nagy Andor Magyarország bécsi nagykövete, Hans Wallowitsch Németóvár polgármestere, valamint Balint Pavel helyi katolikus esperes is. Majd Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész megemlékező beszéde hangzott el.
A KÉSZ elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy a kereszténység kétezer éve a haza szeretetére nevelt és nevel ma is, hiszen ebben a közösségben élhetjük meg hitünket: „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. Mint mondta: – Nekünk, magyaroknak ékes példa a hazaszeretetre Mindszenty József bíboros, egykori veszprémi püspök, aki hazájától való kényszerű távollétben is fáradhatatlanul látogatta a szórvány magyar közösségeket szerte a világon, miközben óriási fájdalom lehetett szívében, hogy soha nem térhetett vissza hazájába.
Ma itt emlékezzünk azokra, akik szerették a hazájukat, de hozzá hasonlóan nem térhettek haza. Ma itt imádkozunk azok lelki üdvéért, akik máshol hunytak el: kényszerű emigrációban, menekülés közben, kényszertáborokban, vagy jeltelen katonasírokban nyugszanak, távol az anyaföldtől.
Az egybegyűltek meghatottan és feszült figyelemmel követték Makláry Ákos ünnepi szavait, aki a következő gondolatokkal zárta felszólalását:
– Ma is történelmi időket élünk, amikor a Krisztus-hitet cserépedényben kell őriznünk és hitvallóként kell megélnünk a népvándorlás és a keresztény-ellenesség idején. Erre köteleznek elődeink, akikre most emlékezünk. A hazánkat Istentől kaptuk ajándékba, és az ő szeretetében élve bárcsak mi is elmondhatnánk majd Petőfivel: „Hol sírjaink domborulnak,/Unokáink leborulnak,/És áldó imádság mellett/Mondják el szent neveinket.”
Az ünnepi eseményt a bécsi Liszt Ferenc Énekkar és Faragó Laura Magyar Örökség és Kossuth-díjas népdalénekes műsora foglalták zenei keretbe. Ezután a gyülekezet zászlók kíséretében vonult a síremlékhez és helyezte el a koszorúkat a kopjafa előtt, majd végezetül elhangzott a Szózat.
Brummer Krisztián soporni KÉSZ-elnök
2018-11-27