Idén is megszólaltak az összetartozás harangjai
Zúgtak a harangok Kárpát-medence-szerte június 4-én 16 óra 30 perckor a trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulóján. Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke a budapesti Szent Flórián-templom kertjében tartott megemlékezést. (videó)
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége felhívásban fordult felekezettől függetlenül minden magyar keresztény egyházközséghez és gyülekezethez, hogy június 4-én, 16 óra 30 perckor harangozással és imával emlékezzenek a trianoni békediktátum évfordulójára. Ennek a hagyományteremtő kezdeményezésnek köszönhetően idén is megszólaltak az összetartozás harangjai Kárpát-medence-szerte. Minden magyarlakta régióból jelezték csatlakozási szándékukat a közösségek, így Erdélyből, Partiumból, Kárpátaljáról, Délvidékről, Őrvidékről és Horvátországból is egyaránt. A KÉSZ helyi csoportjai együttműködve a plébánosokkal és a lelkészekkel, valamint az önkormányzatokkal méltó megemlékezéseket tartottak országszerte.
Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke a budapesti görögkatolikus Szent Flórián-templom kertjében vezetett imádságot az összetartozás napján, ahol a résztvevők a harangzúgást követően meghallgathatták emlékező gondolatait. A beszéd az alábbiakban olvasható:
„Amikor erre a világra születik egy ember, akkor a mennyei haza után földi hazát is kap. Ezt a hazát pedig szeretjük. Ezt a földi hazát szolgálni, ehhez hűségesnek lenni, ezt építeni minden keresztény ember hivatása. Nekünk, magyaroknak is. Ha ezt a hazát bántás éri, akkor az fáj nekünk is.
Százegy esztendővel ezelőtt ezekben a percekben, amikor az igazságtalan trianoni békediktátumot alá kellett írnia országunk vezetőinek, akkor ilyen bántás érte a hazát, a nemzetet. Az imént hallottuk a harangszót, amely jelezte ezt a fájdalmat mindannyiunk számára itt, a Kárpát-medencében és a világon szétszóródott minden magyar ember és minden közösség számára.
Ez a harangszó jel, amely hív bennünket az emlékezésre: mi történt, miért történt és az akkoriak fájdalmára. Ez a harangszó azonban az élet jele is. Hiszen Erdélyországban, Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken, az Őrségben, az egész Kárpát-medencében sok száz templom és kápolna harangja kondult meg ezekben a percekben, és jelzik azt, hogy itt vagyunk, élünk és itt akarunk maradni. Ez a harang jelzi a megmaradásunk vágyát is, és ugyanúgy jelzi az összetartozásunkat is.
A nemzeti emlékezet napja van, amikor figyelünk arra, hogy mi összetartozunk, mert magyarok vagyunk, mert az Isten bennünket a földi hazaként ebbe a magyar hazába küldött. Jól tudjuk, hogy nem igaz az az állítás, hogy az a magyar, aki Magyarországon fizeti be az adóját. Az a magyar, aki itt, a szívében magyarnak érzi magát.
Ez a harang összehozott bennünket június 4-én fél öt órakor a tavalyi esztendőben, idén is, és reményeink szerint a jövőben is. Építi a kapcsolatot, összeköt bennünket a harang szava az egész Kárpát-medencében és a világon mindenütt. Egyesítsen bennünket és erősítsen meg abban, hogy minden magyar felelős minden magyarért, mert ugyanaz a nyelvünk, a történelmünk, a szokásaink, a szentjeink, a himnuszunk. Ez minden köteléknél erősebb.
Keresztény hitünk és hazaszeretetünk az a két láb, amelyen ez a nemzet túlélte az elmúlt évezred viszontagságát kezdve onnan, hogy a bizánci térítők megjelentek a vándorló magyarok között, hogy Hierotheosz püspök papokat szentelt a magyarok közül. Szent István királyunk és Szent Gellért püspök a magyar nemzetet a kereszténység szeretetére és vallására vitte. Hazaszeretetünknek gyönyörű jele nemzeti himnuszunk, amely imádság, ének és fohász is egyben. Így imádkozik most minden magyar, tegyük mi is, a Himnusz éneklésével.”
2021-06-04
SJ
Videó a Szent Flórián-templom kertjében tartott megemlékezésről: