In memoriam Seregély István egri érsek

„Egy vagyok a nyolcmilliárd ember közül a Földön, se több, se kevesebb. Része vagyok egy nemzetnek, a magyar nemzetnek, jóllehet, a harmadik nemzedék, amelyből származom, egy sem volt magyar, hiszen lengyel, szász, vend őseim vannak.

 

Szüleim – édesapám Selmecbányáról, édesanyám Nagyváradról – Szombathelyen kezdték közös életüket, én ott születtem magyarnak. Szeretem a hazámat, és a nemzetemet. Nem akartam sohasem elhagyni népemet. Hogy nem mentem el erről a földről, és hogy itthon maradtam, legnagyobb öröme életemnek. Ahol értik, amit mondok, otthon vagyok…” – kezdte beszédét személyes életének dolgaival Seregély István egri érsek Baktalórántházán, amikor 2006-ban először kapott meghívást a helyi KÉSZ-csoporttól egy előadás megtartására. Maradandóan emlékezetes alkalom volt, hiszen részünk lehetett abban a nagy örömben, hogy köszönthettük őt 75 éves születésnapja alkalmából, mi KÉSZ-esek, és az ő hív’ nyája és velünk együtt a gyermekek, az ifjúság, a jövő nemzedéke.

2019. január 8-án, végső nyugalomra helyezték Eger 80. főpásztorát Seregély István egri érseket, a főpásztorok temetkezési helyén, az egri bazilika altemplomában. Isten látja, Isten tudja, az elmúlt számos év munkáját, a köszönet és a hála szavait nehéz megfogalmazni. Nyerje el jutalmát ott fenn az égben, hogy mindenben Isten akaratát teljesítve, teljes életével az imádságnak és Krisztusnak élve, majd hálás lesz érte e magyar népnek jövőbeli nemzedéke!

Tisztelt Olvasók!

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége baktalórántházi csoportjának tagjaként, az ország legkeletibb részén élve, engedtessék meg, hogy volt, elhunyt főpásztorunk életéből, a vele történt találkozások során szerzett élményeinkről felvillantsak néhány emléket. Mi itt, az ország észak-keleti régiójának több megyéjében, korábban az Egri Egyházmegye és Érsekség részeként, majd 1993-tól a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye tagjaként érezhettük Seregély István érsek atya közelségét, az ő szellemi nagyságát. Tudását nagy szerénységgel és alázattal osztotta meg velünk az előadásai, látogatásai során.

A KÉSZ ezen régiójában működő más csoportok is szeretettel és hálával gondolnak rá, hiszen az évtizedek során egy támogató együttműködés alakult ki részéről szövetségünk felé. Számtalan előadás, meghívás, esemény részesei voltunk, ő mindig örömmel jött közénk. Főpásztori kötelességeinek is eleget téve, a szentségek kiszolgáltatása, templombúcsúk során szinte minden egyházközségben járt, ahol hívei táborában a KÉSZ-tagok is jelen voltak, szóljon ott az egyszerű hívekhez, gyermekekhez, ifjúsághoz, édesanyákhoz, édesapákhoz, elcsüggedt idősekhez, özvegyekhez vagy betegekhez. Érdekfeszítő, hiteles, élettel teli előadásai, kellő humora révén felpezsdítette nemcsak a KÉSZ-csoportok életét, de az ottani keresztények – esetenként – lanyha hitét is felébresztette, felszította, sőt, lángra gyújtotta, aktív cselekvésre késztette.

A teljesség igénye nélkül említve járt Miskolcon 1993-ban egy előadás-sorozat részeként Európa újra-evangelizációjának problémájáról tartott előadást, 2012 tavaszán Újfehértón 200 év püspöki szemmel sorozat keretében a Mária-tiszteletről beszélt az érsek úr. A nyíregyházi csoportban 2015 májusában tartott utoljára előadást Gondolatok Mindszenty József élete hármas jubileumának alkalmából címmel. 2017 novemberében Újfehértón, 2017 decemberében Debrecenben volt olyan nyilvános szereplése, ahol KÉSZ-esek is jelen voltak, járt többször Sajószentpéteren is. Baktalórántházán 2006-ban Az egyház missziós küldetése a családban című előadáson osztotta meg gondolatait. Azt követően több alkalommal volt jelen az egyházközség és azok filiáinak életében, amely alkalmakkor több újságcikk is megjelent az ő tevékenységéről, de tv-felvételek, riportok is készültek. Szívesen beszélt önmagáról, az őseiről, a gyökerekről, de gyermekkori, fiatalkori, ifjú életének állomásait is közkinccsé tette, hazafias érzéseivel is megdobogtatta szívünket. Ezzel még közelebbről megismerhettük őt, ezáltal életét nyitott könyvvé tette számunkra. Az előadásai során szólt még sok más témáról is, ilyen a házasság, a családok szerepe, az élet védelme, a gyermekvállalás, az abortusz, az ifjúság, a hit és erkölcs, az egyházi iskolák szerepe, a demográfiai problémák, a magyarság helyzete, a kereszténység stb.

A KÉSZ feladatát és küldetését így fogalmazta meg: ”Jézus Krisztus evangéliuma tanítványai által marad fönn, mind a mai napig, és marad elérhetővé mind az idők végéig.

A KÉSZ-közösség Krisztus közössége, így feladata az a küldetés, mely elsősorban tanúságtétel, másrészt embert Istenhez kapcsoló, gyakorló keresztény élet, és annak hiteles szolgálata családban, nemzetben, egyházban és a világon.

Aki ismeri Jézus Krisztust, és a nyomába szegődött, az másokat is hozzá akar vezetni...”

Magyarország demográfiai helyzetéről, a felnövekvő, új generációkról kérdezvén így nyilatkozott: ”Soha nem voltam pesszimista! Amikor Petőfi Sándor 170 évvel ezelőtt így írt: «lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága, avagy virág vagy te, hazám ifjúsága», akkor nehéz időket élt a nemzet. Akkor is rostáló idők voltak, ma pedig a mi időnket érezzük veszedelmesebbnek. Kétségtelen, hogy az élettel szembefordulóknak, akiknek nem kell a gyermek, a család, azok szépen lesétálnak majd a történelem színpadáról, és az életrevalóknak adják át a helyet. Jönnek olyan népek, ahol fontos a gyermek. Vannak családok, ahol szívesen látott kincs az új élet, legalább három gyermek. Ahol törődnek az otthon melegével, ahol jó iskolákban, jó pedagógusok, jó szülőkkel, a rájuk bízott fiatal nemzedékekért élnek-halnak, ott épül a jövő, és én hozzáteszem: az örökkévalóság! Minden felnőtt magyartól a saját életét, hivatását kéri számon a történelem is, és az élet Ura, Istene is!”

A helyünkről az európai kereszténységben, így szólt: „Nem vagyunk kiválasztottak, de alábbvalóak sem. Magyarok vagyunk keresztényként és magyarokként keresztények. Egy nemzet megmaradásának legáltalánosabb útja a család. Ennél nagyobb nemzet-és értékteremtő dolgot még senki nem talált ki. Az a nemzet, amelyik ezzel tisztában van, annak kiradírozhatatlan a jövője! Nekünk magyaroknak a több mint ezeréves európai kereszténységünk azzal, hogy megálltuk helyünket a többi európai nép között – olyan történelmi viharok között, amilyenek a miénk voltak –, bizonyítja erőnket. Az biztos, hogy aki megismeri nemzeti értékeinket, a magyar múltat, a magyar értékeket, az harcolni fog. Nem sikeresebben, mint a szomszédaink, de nem is rosszabbul. S ha nem rosszabbul, akkor biztos, hogy éppen úgy lesz helyünk a népek családjában, mint eddig volt. Lesz Magyarország, méghozzá jó Magyarország! Küzdeni, és harcolni a létért: törvénye a teremtett világnak. Nem lehetünk elődeinknél alábbvalók, akik a maguk jó harcát megharcolták, és célhoz értek. A Jóisten mindig küld segítséget, hogy el ne essünk. S ha mégis elesünk, mindig lehetővé teszi, hogy újra kezdjünk. Ehhez kívánok sok állhatatosságot, minden kedves Kész-tagnak és olvasónak is.” – mondta befejezésül egy beszélgetés alkalmával.

Életének utolsó éveiben, szintén egy itteni nyilvános eseményen – talán már érezvén a közelgő megtérést a Teremtőjéhez – tetteit, vágyait egy verses imával végtelen egyszerűséggel és lélegzetelállító alázattal így fogalmazta meg:

"Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom."

Életének 88. évében, papságának 64. évében, 2018. december 31-én, szentségekkel megerősítve hunyt el Nyíregyházán, a Főegyházmegyei Papi Szociális Otthonban. Temetése 2019. január 8-án, az egri főszékesegyházban volt. Koporsója előtt a dicsőséges rózsafüzért imádkozták, majd szentmisét mutattak be. Földi maradványait a bazilika altemplomában helyezték el.

Szellemi hagyatékát megőrizve, a feltámadás reményében, a Jóisten békében nyugosztalja az érsek atyát!
A mennyei seregekkel, Isten jobbján is járjon közbe szeretett nyájáért, híveiért, magyar népünkért, nemzetünk megmaradásáért, a mi szövetségünkért, küldetésünk sikeres teljesítéséért!

Lejegyezte: Némethné Csubák Éva, a baktalórántházi KÉSZ-csoport elnöke,
Baktalórántháza Városi TV volt szerkesztő-riportere, sajtóapostol

2019-02-05

Dr. Seregély István érsek /1931–2018/

Jelmondata: „Christus est via, veritas et vita”, Krisztus az út, az igazság és az élet.

1931. március 13-án született Szombathelyen, a középiskolát a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte, majd teológiai tanulmányokat folytatott Szombathelyen és Budapesten. 1955. június 15-én szentelték pappá Szombathelyen.

Főbb papi állomáshelyei:

1974-ig káplánként szolgált Gyöngyösfalun, Nyőgéren, majd Badogvitenyéden, Zalaegerszegen, Szombathelyen
1987-ig plébános Kőszegszerdahelyen és Kőszegen
1987. június 5-én II. János Pál pápa egri érsekké nevezte ki, június 25-én püspökké szentelték Egerben a Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyházban
1990 és 2005 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
1993-tól 2001-ig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke volt
2007 júniusa óta nyugalmazott érsek

Kapcsolat
Eseménynaptár

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

székhely: 1016 Budapest, Aladár u. 17. fszt. 4.

adószám: 19719548-1-41

e-mail: iroda[kukac]keesz.hu

tel.:/fax: (06 1) 328-0164

bankszámlaszám: 11100104-19719548-36000001

 

Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat
 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks