Keresztény civil szervezetek 12. országos fóruma

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Menekültáradat – felelősségvállalás és segítségnyújtás címmel rendezett fórumot keresztény civil szervezetek részvételével november 19-én a Parlamentben

 

A konferenciát levélben köszöntötte Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, a KDNP frakcióvezetője, aki a tanácskozáson felolvasott üzenetében azt írta: csak azok az országok képesek a migránsproblémára hiteles és hatékony választ adni, amelyek ismerik és vallják a hagyományos európai értékeket. Hangsúlyozta: a migránskérdéssel kapcsolatban igyekszik hiteles keresztény és felelős politikai véleményt megfogalmazni, ez számára a kettős felelősség elvét jelenti, vagyis segítség a tényleges üldözötteknek és önvédelem Európának, azon belül Magyarországnak.

A KDNP alelnöke úgy fogalmazott, az üldözött embereknek biztonságot kell adni saját hazájukban, az elüldözötteknek pedig saját kultúrkörükben lévő szomszéd országokban átmeneti otthont nyújtani, ez a nyugati világ felelőssége is. Másrészt Európát meg kell védeni egy távoli kultúra integrálódni képtelen tömegeitől, hogy ne alakuljon ki a veszélyeket rejtő párhuzamos társadalom – olvashatjuk a beszámolót a KDNP honlapján.

A szekularizmus, mint az integráció akadálya

Speidl Bianka orientalista, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, előadását a 2015. november 13-ai véres események kapcsán leggyakrabban feltett kérdésekkel vezette fel: Miért éppen Franciaország? Miért éppen Párizs?  Miért lesznek terroristává másod és harmadgenerációs európai polgárok? Spiedl Bianca az integráció akadályát, és ezzel együtt a nyugati világ kudarcát a szekularizmusban látja. Elmondása szerint a 60-as években gazdasági okokból Európa egyes államai – Németország, Franciaország, Belgium, Anglia – arab vendégmunkásokat fogadott be Törökországból, Pakisztánból, Indiából, Algériából, vagyis az egykori gyarmatállamokból. Az elképzelések szerint ezek a munkások ideiglenesen tartózkodtak volna Európában. Az, hogy ez nem így történt a nagyvállalatoknak, a gazdasági lobbiknak köszönhető, mivel a csoportban hamar felismerték az olcsó munkaerőt és rábírták a politikát arra, hogy maradhassanak. A probléma, miszerint ezek a csoportok alulképzettek, alulfizetettek, ami egyenes út a marginalizálódás felé, már a 70-es években is világosan látszott, ám azt gondolták ez majd magától, bizonyos anyagi támogatással megoldódik. Tévedtek – mondta Speidl Bianka, majd kiemelte, hogy a feleszmélést követően a probléma megoldására szánt eszközök akarva-akaratlanul is elmélyítették a már amúgy is elég súlyos helyzetet. Elmondása szerint Franciaország és hozzá hasonlóan még jó pár állam, például Hollandia és Belgium, az egyenlőség elve alapján az asszimilációt segélyekkel és a vallás, a vallásból adódó másság kiszorításával igyekezett megvalósítani. Hová vezetett mindez? – tette fel a kérdést a Speidl Bianka, majd folytatta: a bezárkózáshoz, radikalizálódáshoz. A felnövekvő generáció a segítségnek köszönhetően elvesztette identitását, kultúráját, gyakran még anyanyelvét is. A segélyezésre kihegyezett segítség nem hozott létre a számukra is járható utakat, célokat. Nagyon beszédesnek tartotta azt, hogy a büntetés-végrehajtó intézetekben nagy számban vannak elsőgenerációs bevándorlók gyermekei, mintahogyan azt is, hogy nem igazán látni őket jelentős pozíciókban, képviseletekben. Elmondása szerint a szülők, nagyszülők még tartották a vallásukat, hittek ilyen-olyan szentekben, babonákban, amit beilleszkedés címén folyamatosan megnyirbáltak. A fiatal nemzedék hite azonban már koránt sem egyezik ezzel. Az önmagát kereső, a szegénységből és értelmetlenségből kitörni igyekvő generáció már nem találta a szülők hitét, ellenben rendelkezésére állt és áll egy radikalizálódott iszlám – jelentette ki a szakértő. Az angol és a német útról elmondta: Anglia és Németország más utat választott, igaz ezt az utat is a liberális demokrácia sajátosságai vitték zsákutcába – mondta, majd kiemelte: az angolok a saját kultúra, saját identitás megőrzését látták célravezetőnek az integrációt illetően, ami sajnos nem a beilleszkedéshez, hanem szintén az elkülönüléshez. „Ők a pakisztániak.” „Mi mások vagyunk.” Németország, mivel a németséget csak származás alapján ismeri el, meg sem próbálkozott az asszimilációval – mondta Spiedl Bianka, majd egy neves libanoni vallásjogászt idézve azt mondta: az Iszlám nem a kereszténységgel, nem Jeruzsálemmel áll harcban, hanem az ateizmussal. A mi liberalizmusunk nem segíti, nem segítheti a beilleszkedést – mondta, hozzátéve: két különböző nyelven beszélünk. Ami nekünk egyértelmű, számukra érthetetlen. A demokráciánkat, jogállamiságunkat, értékeinket, kultúránkat le kellene fordítanunk a számukra. A híd a két világ között egyedül a kereszténység lehet: a vallás lehet az a közös nyelv, amin a bevándorlók megérthetnek bennünket, amelynek segítségével képesek lehetnek a beilleszkedésre – zárta előadását Speidl Bianka.  

A muzulmán és a keresztény kultúra együttélése

Maróth Miklós professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a muzulmán és a keresztény kultúra összehasonlítását a probléma megértésének és kezelésének céljából elengedhetetlennek véli. A professzor előadása legelején leszögezte, hogy amíg a keresztény azt a kérdést teszi fel, hogy miben hiszek, addig egy iszlám azt, hogyan higgyek? Elmondása szerint éppen ezért az iszlám nemcsak egy vallás, hanem társadalmi politikai rendszer is. Amíg mi keresztények a vallásunkat az élet bizonyos területein éljük meg – család, egyházi közösségek – az arabok az élet valamennyi területén. Ebből pedig az következik, hogy észérvekkel náluk semmit sem lehet felülírni. Példaként említette azt, hogy egy beteg ember böjtje nem lehet butaság, felelőtlenség még akkor sem, ha az az, életébe kerül. Egy arab számára az, ha egy ember, egy parlament törvényt alkot, nem jelent mást, mint az egyik legsúlyosabb bűnt, azt, hogy Isten fölé rendeli magát. Maróth Miklós szerint nem véletlen, hogy az arab államokban csakis törvények tanácsolásról eshet szó. A számunkra furcsa és érthetetlen mentalitás megértéshez a professzor egy kis történelmi kitérőt is tett. Elmondása szerint a kereszténység első idején Héra püspöke levéllel fordult a konstantinápolyi pátriárkához, miszerint az egyszerű pásztorembereknek igen bonyolult és érthetetlen az egy Istenben megérteni mindhárom személyt, éppen ezért jó volna egyszerűbben megfogalmazni az életükre lefordítani Krisztus tanításait. A püspök kérését elutasították, aminek az lett a következménye, hogy megjelent Mohamed, aki a dogmatikus filozofikus és szőrszálhasogatások helyett egyszerű erkölcsi tanításokban fogalmazta meg azt, hogyan kell élni. A professzor kiemelte, hogy amíg a kereszténységet a sztoikus filozófia hatja át, addig a muszlim a hellén hagyományokra épül. A sztoikus szerint a bölcsességet csak kevesen érhetik el, a hellén szerint pedig bárki, aki a törvények szerint él. Ebből kifolyólag a muszlim ember jó és igazságos és békés, nem pedig fordítva: igazságos, jó és békés, tehát muszlim. Maróth Miklós szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az iszlám önmagára utolsó utódként tekint, mint aki a judaizmust és a kereszténység helyreállítására hivatott. A professzor szerint ezek az ellentétek áthidalhatatlannak tűnnek, éppen ezért az együttélés is kérdéses. Példaként az arab térségben élő keresztény csoportok megsemmisítését említette az örmény népirtástól kezdve egészen napjainkig. Véleménye szerint az együttéléshez szükség van egy közös nyelvre, egy fedőkultúrára. Példaként az Osztrák–Magyar Monarchiát említette, ahol meg voltak a közös fogalmak és meg volt az élet sokféle megjelenítése is. Ott azonban, ahol nem értenek szót egymással az egymás mellett élés ellenségeket teremt – mondta végezetül a professzor.

A legújabb kori népvándorlás biztonságra gyakorolt hatásai, illetve a biztonság fenntartásának lehetséges katonai feladatai nemzeti és nemzetközi színtéren

„Igen sok szépségkirálynő dolgozik manapság a világbékéért, de sajnos ez nem elég” – kezdte előadását Simicskó István honvédelmi miniszter, majd komolyra fordítva a szót azzal folytatta: minden embernek, aki a közösség szolgálatára adta a fejét és erejét törekednie kell arra, hogy saját korának problémáit felismerje, és azokat amennyire csak tőle telik, orvosolja. Az, hogy mekkora problémával, kihívással állunk szemben két adattal támasztotta alá a miniszter: 2012-ben 6300 migráns lépte át a magyar határt. 2015-ben 400 000 határátlépőt regisztráltunk – mondta, majd hangsúlyozta, hogy elhúzódó, globális hatással állunk szembe. A migráció erősödni fog, várható a klímaváltozás következtében megmozduló csoportok érkezése is, éppen ezért a hadsereg védelmére, elrettentésére, erődemonstrációjára elengedhetetlen szüksége lesz nemcsak Európának, de Magyarországnak is. A miniszter fontosnak tartotta megjegyezni azt, hogy immáron tíz esztendeje sürgetik az Uniót egy közös hadsereg létrehozására. „A világ nem csak fényes és sötét, de zavaros is.” – idézte Márai Sándort a kereszténydemokrata politikus, majd így folytatta: az elmúlt időszak számtalan kérdést felvetett, mint például azt, hogy miért ennyire nyitott Európa? Miért fiatal férfiak érkeznek túlnyomó többségben? Ma a világban 250 millió menekült kering. Mi lesz ezzel a sok emberrel? Mi keresztények, mi politikusok azt valljuk, minden élet számít, minden egyes emberi élet érék. Éppen ezért a zavaros, kaotikus időkben a védelemre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ugyanis ezekre az eseményekre sokféle érdek rácsatlakozik, a zavarosban sok féle ember halászik. Gondoljunk csak az embercsempészekre, a gazdasági és politikai érdekekre, amelyek a józan észt oly sokszor felülírják – mondta a miniszter, hangsúlyozva: egy ilyen szintű probléma esetén a kvóta nem jelent megoldást. Az alapvető, kiváltó okot kell kezelni, amihez közös stratégiát kidolgozni, de mindenekelőtt meg kell erősítenünk saját Európai, keresztény identitásunkat. Örömmel számolt be a nyári hónapok hasznáról, miszerint a baj mindig összekovácsolja az embereket. Rendőrség, katonaság, civilek nagyszerűen működtek együtt a kritikus nyári hónapokban – mondta Simicskó István, majd kiemelte a Visegrádi négyek összefogását, azt a szolidaritást, ami a bajokkal együtt egyenes arányban növekedett. Beszámolt a közös hadgyakorlatokról, a közös határvédelemről és reményeit fejezte ki, hogy a jövőben ez az együttműködés erősödni fog.

Civil szervezetek a migránsok megsegítésében

Gáncs Kristóf kommunikációs igazgató az immáron 25 éve működő Ökumenikus Segélyszervezet felépítésébe, működésébe adott bepillantást. Elmondása szerint a szervezet koncentrikus körökben működik. Van egy kemény mag, aztán az együttműködő szervezetek, az állam, a segítő cégek és az instant egy-egy forró helyzetben – árvíz, migráció – spontán létrejött csoportok, akik a baj „levonultával”, többnyire elhagyják a szervezetet. A kommunikációs szakember elmondta, hogy a hatékony működéshez elengedhetetlen a sikeres mozgósítás, az adománygyűjtés. Célunk: elérni az embereket – mondta, majd kiemelte a közösség, a közösségépítés kulcsfogalom, hiszen az a mozgatója, működtetője mindennek.

Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász igazgató-helyettese a szervezet nyári munkájáról számolt be, megcáfolva azon híreket, miszerint a katolikusok távolmaradtak a bajtól. Az igazgató-helyettes kiemelte  a röszkei jelenlétet, ahol a puszta mezőn hozták létre a menekülteket segítő egészségügyi bázist, illetve a fóti munkájukat, ahol a kísérők nélkül érkező kiskorúak számára nyújtottak segítséget.

Solymoskövi Luca, a Jezsuita Menekültszolgálat munkájáról számolt be. Az önkéntes segítő elmondta, hogy a fiatal szervezetük a tágabb reflexiót, a társadalmi érzékenyítést tűzte ki célul. Tapasztalataiból kiemelte, a segítők segítésének fontosságát. Elmondása szerint azok az emberek, akik helytálltak és állnak a kritikus időkben emberfeletti munkát kell elvégezniük. Fáradtak, feszültek, a légkör maga is terhelt, elcsigázott, türelmetlen és zsúfolt. Egy rossz mozdulat, egy rossz szó ilyenkor lavinát indíthat el. Éppen ezért, a szervezetük kiemelten foglalkozik a segítők körülményeivel, a pihenés, az imádság, az elvonulás lehetőségének biztosításával – mondta Solymoskövi Luca.

Kanizsai-Nagy Dóra a Magyar Református Egyház Menekültmissziójának elmúlt évtizedeiről, integrációs sikereiről számolt be. Mint mondta, a menekült emberek szenvednek az otthontalanságtól, honvágyuk van, boldogok, hogy a gyermekeiket szabadon engedhetik az utcán. A misszióvezető szerint a szeretet nyelvén szót lehet érteni velük, ennek bizonysága az érettségiző, egyetemre járó fiatalság, a vállalkozóként hazánkban élő bevándorló, az óvodákban dolgozó szomáliai asszony, a Petőfit szavaló afganisztáni fiatal. Kanizsai-Nagy Dóra kiemelte a kulturális különbségeket, amelyet missziójuk mindig igyekezett szem előtt tartani és azokból előnyt kovácsolni. Elmondta, hogy a bevándorló nők csak a nők társaságában hajlandók tanulni, tevékenykedni és kikapcsolódni. Ezért nekik külön szerveztek nyelvtanfolyamokat, ahol egymás húzóerői voltak az asszonyok. A misszióvezető kiemelten hangsúlyozta a munkájuk sikeres, de mindez kevés, hiszen befogadó társadalomra is szükség volna.

forrás: kdnp.hu
fotó: kormany.hu

A rendezvényről készült összeállítás itt megtekinthető:

Kapcsolat
Eseménynaptár

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

székhely: 1016 Budapest, Aladár u. 17. fszt. 4.

adószám: 19719548-1-41

e-mail: iroda[kukac]keesz.hu

tel.:/fax: (06 1) 328-0164

bankszámlaszám: 11100104-19719548-36000001
 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks