Legyünk büszke, magyar keresztények!

Makláry Ákossal, a KÉSZ elnökével készített interjút a Magyar Kurír szerkesztősége az egyesület megalakulásának 30. évfordulója alkalmából.

 

– Harminc év már nagy idő egy szervezet életében, alkalom egyfajta összegzésre is…

– A rendszerváltozás hajnalán a KÉSZ azért jött létre, hogy a kommunizmus bukása után részt vegyen a magyar társadalom megújításában; Krisztus tanítását, az evangéliumot élesztőként, tartóra helyezett mécsesként mutassa fel az embereknek, más szóval „beleélje” a kereszténységet a hétköznapokba. Azóta országszerte hetvenöt csoportunk, közösségünk e szerint az elv szerint teljesíti küldetését. Az evangéliumot nemcsak a hívőknek és a vallásos életet élőknek, hanem az Egyháztól és a hittől távol élőknek, a keresőknek és az ateistáknak is szeretnénk megmutatni. Csoportjaink autonóm módon működnek, senkinek nem írjuk elő, hogy mit tegyen. Mindenkinek egyetlen mércét kell szem előtt tartania, az evangélium hirdetését. Közösségeink alulról szerveződnek, mert ők tudják, hogy helyben mire van éppen a legnagyobb szükség. Ez a szubszidiaritás elve, ami a kereszténydemokrácia egyik legfőbb alaptézise, és az egyházak is így működnek.

– Az egyes KÉSZ-csoportok tevékenységét hogyan kell elképzelni? Tegyük fel, ha egy településen nagy a szegénység, akkor felerősödik a karitatív szolgálat?

– „Szegények mindig lesznek köztetek…” Bárhol vagyunk a világon, mindig és mindenütt találunk rászoruló embertársat a környezetünkben. Karitatív tevékenységet bárki bárhol végezhet, és végezzen is. Ferenc pápa tanításának egyik központi eleme ez. Emellett azonban az evangelizációnak rendkívül sok módja és eszköze van. Úgy látom, manapság sokan azt szeretnék, hogy a keresztények csak és kizárólag a fizikai értelemben rászorulókkal foglalkozzanak, másra ne is figyeljenek. Jézus is sokat törődött a betegekkel és szegényekkel, de mellettük gondja volt a középrétegre, a vezetőkre, az értelmiségre is. A karitatív tevékenység mellett minden csoportnak és közösségnek meg kell találnia sajátos feladatát: kulturálisan, ökumenikusan, lelkiségileg vagy éppen a település életének alakításában szolgálnak az evangélium alapján. Bármit is teszünk, az evangélium hirdetését kell, hogy szolgálja.

– Beletartozik ebbe az is, hogy a közelmúltban elítélték a közbeszéd durvaságát?

– Foglalkozunk azokkal a jelenségekkel, amelyek a keresztény embereket is érintik, amik között gyakran negatív témák is megjelennek. Rendszeresen közlemény formájában fejezzük ki véleményünket egy adott kérdésben. Amikor a közbeszéd tisztaságának védelméről szóltunk, a minden embernek kijáró tisztelet és méltóság isteni törvényéből indultunk ki. Mindnyájan Isten képmásai vagyunk, amiből következik, hogy a tiszteletet megnyilatkozásainkban és verbálisan is meg kell adnunk egymásnak. Helytelen és káros, ha valaki úgy válik híressé és közszereplővé, hogy trágárul beszél a másik emberről. Emellett azonban sok mással is foglalkoztunk, például a környezetvédelemmel és a teremtésvédelemmel.

– Az egyik helyi gond, a másik globális kérdés?

– Amikor mi, keresztények teremtésvédelemről beszélünk, nem egyfajta új keresztény zöld mozgalom nevében tesszük ezt. A teremtésvédelem az Isten által teremtett egészet jelenti, melyben benne vannak az élőlények, benne van a Föld, a levegő, a talaj, a víz védelme is, de beletartozik az életet vezérlő isteni törvények megtartása is. Így az előbb említett emberi méltóság, a család védelme, a házasság szentsége, az élet védelme, a helyesen értelmezett szexualitás stb. Az isteni törvényeknek – amiket nevezhetünk természeti törvényeknek is – a tiszteletben tartása. Ez a teremtésvédelem, ami tágabb kört jelent a környezetvédelemnél.

– Lehet-e a keresztény értelmiségnek kovász szerepe olyan értelemben, hogy a hatalmon lévők lelkét jobban áthassa a krisztusi tanítás?

– Bő háromezer KÉSZ-tag van az országban, a keresztény értékeket magáénak valló értelmiség száma viszont ennek sokszorosa. A mi dolgunk, hogy feléjük is sugározzuk az erőt és a biztatást, hogy nem szabad meghunyászkodni és passzív maradni. Az ország vezetőiért a keresztények istentiszteleteiken rendszeresen imádkoznak, ahogyan mindig is tették, mert ez a természetes és belülről fakad. Ki az, aki nem szorul rá a Szentlélek bölcsességére? Ha megfigyeljük az USA elnökeinek megszólalásait, minden esetben imádságot kérnek vagy ígérnek, és Isten oltalmát kérik az országra. Vannak olyan helyzetek, amikor a vezetőknek tudomására kell hozni, hogy az evangélium alapján mi az, amivel egyetértünk, és mi az, amivel nem, mit tartunk jónak, és mit nem. A némaság, a vélemény elhallgatása, egy visszás dolog tisztességes fel nem tárása a mulasztás bűne lehet. Ezért szeretnénk minden időben a keresztény magyar értelmiségieket – ami természetesen nem diplomafüggő státusz, hanem a gondolkodó, a közjót szolgálni akaró emberekről van szó – erősíteni abban, hogy mindig mondják el őszintén véleményüket az elöljáróknak; ha szükséges, fogalmazzák meg szolidáris kritikájukat.

– Egy alapvetően gazdasági–materiális elveken nyugvó világban vajon mi, keresztények nem szorulunk-e törvényszerűen a társadalom peremére, mintegy gettóba?

– A gettó kifejezéssel kapcsolatban fenntartásaim vannak, mert az egy külső kényszer, egy kényszerített elkülönítés. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Nekünk, keresztényeknek nagyon fontos tudatosítanunk, hogy ki vagyunk választva. Ez óriási öröm és megtiszteltetés, és ebből fakadóan rendkívül nagy feladat. Ez a mi másságunk. Az egész világ arról szól, hogy a másságot tisztelni kell, így természetesen elvárjuk, hogy a mi másságunkat is tisztelje a világ. Mi nem csupán ebben a világban élünk, mert isteni törvényeket tartunk elsődlegesnek, amelyek sokszor összeütközésbe kerülnek az evilági trendekkel és törvényekkel. Ez feszültséget teremt, leginkább akkor, amikor az adott politikai–gazdasági–társadalmi rendszer nem humánus. Amikor nem szolgálja, hanem kihasználja az embert, és maga alá gyűri. Ilyen esetben szikrázik ez a feszültség, mert kiütközik a keresztények mássága. Gondoljunk csak a diktatúrákra, a mai világban is zajló keresztényüldözésekre vagy a Benedek pápa által fókuszba helyezett relativizmus diktatúrájára. Mi mások vagyunk, és ezt a másságot nem szégyellnünk kell, hanem büszkének kell lennünk rá.

A fogyasztói társadalom törvényei nem a Szentírás törvényei. A keresztény embernek ebben a világban nehéz a dolga, mert nem látványos a szembenállás. Könnyen belesodródunk mi is a fogyasztói társadalom folyamába, elvárásaiba és megszokásaiba. Keresztény közgazdászok mondják, hogy mindenből eggyel több van, mindenből elég lenne eggyel kisebb, mert túl sokat vásárolunk és fogyasztanunk. A krisztusi alázatot és szegénységet a fogyasztói társadalomban sokkal nehezebb megélni, mint korábban. Könnyebb azonban, ha a keresztények élő közösségekhez tartoznak, mégpedig nem virtuális és az antiszociális média által létrehozott közösségekhez, hanem hús-vér–lélek emberek által alkotott csoportokhoz. A mai világban azért van nehéz dolgunk, mert elfelejtjük a közösséghez való tartozás mély örömét, pozitív kontrolláló hatását, nevelését és evangelizáló hatását. Mi ezért próbálunk meg minél több csoportot létrehozni. Ebbe a feladatba állunk bele mi is, amikor azt szorgalmazzuk, hogy minél több hasonló értékrend alapján élő keresztény ember találja meg egymást, és hozzon létre szigeteket a társadalomban.

– Milyen területeken lehet kiemelkedő a keresztény értelmiségiek szerepe a társadalom megújításában?

– Ha mi, keresztények egyénileg is felfedeznénk az imádság fontosságát és örömét, akkor nagy lépést tennénk előre a társadalmi megújulás felé. Az Úr Jézus is gyakran elvonult imádkozni, szüksége volt arra, hogy közösségben legyen az Atyával. A második, amiről az imént beszéltünk, az értékeket megélő közösséghez való tartozás. A harmadik pedig, hogy legyünk büszkék arra, hogy magyar keresztények vagyunk, arra hogy ezer év után is a Kárpát-medencében élünk. Szent István eszméje ma is él, ezt az örökséget büszke magyar keresztényként kell tovább adnunk gyermekeinknek.

 

– A KÉSZ jubileumi kongresszusát Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén tartják, a következő mottóval: „Mert nem csak magadnak születtél.” Tömör megfogalmazása a krisztusi tanításnak.

– Az idézet alapítónk, Csanád Béla atya versének egyik sora. Benne van az a krisztusi tanítás, hogy nem zárkózhatunk be a saját életünkbe, mert küldetésünk van a másik ember felé. A kongresszus mindig ünnep, ami egyszerre múltidézés és jövőbe tekintés. Számunkra fontos és hiteles embereket hívtunk meg, olyan egyházi és állami vezetőket, akik az egész nemzetben gondolkodnak. Kíváncsiak vagyunk a véleményükre, hogyan látnak bennünket és a mai magyar kereszténységet. Természetesen az is érdekes és fontos, hogy a vezetők milyen jövőképpel rendelkeznek.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

 

Kapcsolat
Eseménynaptár

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

székhely: 1016 Budapest, Aladár u. 17. fszt. 4.

adószám: 19719548-1-41

e-mail: iroda[kukac]keesz.hu

tel.:/fax: (06 1) 328-0164

bankszámlaszám: 11100104-19719548-36000001

 

Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat
 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks