Mikulás Gyurka
A KÉSZ békési csoportja ismét Mikulás-ünnepséget szervezett Békésen és Nagyszalontán, ahol zenés műsorral kedveskedtek a rászoruló gyermekeknek.
Elsőként a békéscsabai evangélikus gimnázium két kisbusznyi felsősei érkeztek meg a szentmiséről az ebédlőbe, ahol a békési KÉSZ csapata már felkészülve várakozott, felpakolva a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával megvásárolt csomagokkal, valamint a Családért Alapítvány és Barkászné Brezina Beáta elmaradhatatlan ajándékaival is.
Hogy mit kerestek az evangélikus gyerekek a szentmisén? Amit évek óta: jönnek mikulásozni Nagyszalontára, ahol Böjte atya házaiban közel száz gyerek lelt igazi otthonra. Ajándékot hoznak, délelőtt együtt mennek a helyiekkel szentmisére, a közös ebéd után pedig estig maradnak velük játszóházazni, énekelni.
Le a kalappal a gyerekek előtt, hogy első adventi vasárnapjukat erre áldozzák. Kell ehhez Sándor-Kerestély Ferenc tanár úr is, a békési KÉSZ titkára, akit névnapja alkalmából vastapssal köszöntenek a lurkók Hevesi Imre felhívására. Most is fülembe cseng az a – kicsit a gyengédséget szégyenlő, de hál’ Istennek le nem vetkőzhető – székely szeretet, ahogy a lányokhoz szólt: angyalkáim. Őt pedig SK Ferinek szólítják. Székelyfarcádi, református, de Csíksomlyón minden évben ott van, és jobban fújja az énekeket, mint sok katolikus. Ő a kapocs az iskola és a KÉSZ között.
A Családért Alapítvány a Szent Adalbert-díjas Barkász Sándor békési vállalkozó és képviselő óriási lelkének lakóháza. Innen ered sok-sok minden jó, ami Békésen történik. Felesége, Bea minden mikuláskor telepakolja az autót saját készítésű sütijeivel, és boldogan ad, de sosem jön el, mert ő ilyen szerény.
Hevesi Imi „bácsi”, kit Tamás testvérével együtt egy egész ország ismer, nem restell egy szál gitárral végigcaplatni az Alföldön, hogy örömet okozzon. Ő a másik igaz ember, ki első megszólalásával, meleg lelkével azonnal magához ragadta szalontai hallgatóságát, az első számtól bevonva kicsiket és nagyokat a produkcióba. Minden tisztelet a nagyszalontai pedagógusoknak: a gyereksereg a dalok minden sorát vele énekelte, legyen szó Weöres Sándorról vagy mai magyar rock zenekarról.
Az egész teremre jól ráláttam, s az átszellemült arcocskák mellett teljes átéléssel és odaadással élték végig az előadást Köveskúti Péter békéscsabai igazgatótól a helyi gyerekfelügyelőkig a felnőttek is. Magam csak nyeltem folyamatosan, torokba szorult galuskáktól enyhén sós könnyekig mindent. A legjobban az igazgató úr hatott meg, mikor odasúgta a végén: ma ismét ajándékot kaptunk. Igen, így van, kedves direktor úr! Vittünk mikuláscsomagot jó szívvel, szeretetet, de amit ott kaptunk, az sokkal több volt ennél.
Az előadás végére a Mikulás is eljött, ám e pillanatnak előjátéka volt. Még az elején, mikor helyüket keresték a gyerekek, egy töpörtyűnyi, seprű szempillájú, huncut szemű kislurkónak nem jutott hely. Álldogált békésen, odasimulva egy már ülő nagyobb társához. Gyors elhatározással felkaptam és magam elé ültettem az asztalra. Királyi helye lett így, boldogan és büszkén sütkérezett a hirtelen támadt figyelem középpontjában. Majd csengőt is kapott és lelkesen rázta is, míg birtokában volt a szerszám. Időnként hátranézett rám, meg a mellettem ülő Csuta Gyurkára, a festőművész tagtársra, ki szívesen és szó nélkül beül az autóba, ha jót kell tenni.
Kacsintottam a kis kópénak párszor, de ő inkább Gyuri szakállát nézte. Aztán megjött a Mikulás fehér szőrzettel felvértezve. Norbi – mert közben kiderült a legényke neve – ránézett, s így szólt: ez nem az igazi Mikulás bácsi, ez egy raboló bácsi! Hát, ebben volt valami igazság, kicsit olyan álarcszerűvé sikeredett a szereléke. Komácskám újból hátranézett Csuta művész uramra, főleg becses, saját nevelésű, eredeti pofaszőrzetére, rám kacsintott egy betyárosat, s kijelentette: ő az igazi Mikulás. Ebben maradtunk volna, de közben kiderült, hogy a „raboló” Mikulásnál vannak az ajándékok, így a pöttömnyi kisember is beállt a sorba, hisz a csoki az csoki, bárki adja is.
Hát „csak” ennyi történt. Megtudtuk, hogy a Mikulás keresztneve Gyurka és ismételten rájöttünk: a szeretet valóban határtalan, öngerjesztő és kétirányú: csak akkor kapok belőle, ha adok is, de akkor végtelen mennyiséget akár.
Ezt igazolta a folytatás is: december 5-én délután a békési kulturális központban a város iskoláinak száz elsősére várt Imi műsora, aki ismét kitett magáért. Aztán a Mikulás is megérkezett nagy csomagjával, és a kicsi markokba nyomta azt, ami ilyenkor jár. A következő nap délelőttjétől pedig zengett a helyi Szántó Albert utca, a régi kisegítő iskola. A fogyatékkal élő gyerekek – több mint százan – régi ismerősként üdvözölték Molnár Imre bűvészt, aki ismét tudott újat mutatni nekik: a boldog visongás, ujjongás messze környékre jelezte a frenetikus sikert, a boldogságot.
Érdemes volt, mondták végül a szervezők, akik ígérték, jövőre is folytatják. Talán kicsit másképp, kicsit megújulva, de rendületlenül megy a program tovább. Mert egy mosolygó gyermeki arcnál talán nincs is szebb a világon.
Pálmai Tamás
a békési KÉSZ tagja, elnökségi tag