Az egyházi mecenatúra kiemelkedõ alakjai

 

 

 

Migazzi Kristóf

 

 

A svájci eredetű, de Tirolban élő grófi családból származó püspököt a váci egyházmegye legnagyobb építőjének, újjáalapítójának szokták nevezni. Négy idősebb testvére után Christoph Anton Migazzi már félárván született 1714. november 23-án. Nagyapja és apja szerencsejátékai miatt nehéz helyzetbe került a család, így egyik rokona segítségével végezte első iskoláit Salzburgban, majd Passauban. Ezután Lamberg hercegérsek anyagi segítségével a római jezsuita Collegium Germanicum-Hungaricumba iratkozhatott be. Papi pályára lépett, s Rómából hazatérve a gurki kanonoki kinevezés várta, közben még polgár- és kánonjogot tanult. A hercegérsek 1740-ben követként küldte a római konklávéra, innen egy ideig nem tért haza, s filozófiát hallgatott, melyet szenvedélyesen szeretett. Az egyházi hierarchiában fokozatosan emelkedett, az egyházi diplomácia igen fontos szereplőjévé vált, s ennek volt köszönhető, hogy Mária Terézia támogatása révén számos tisztséget tudhatott magáénak. Hamarosan mechelni érsek, majd spanyolországi követ, haláláig bécsi hercegérsek, majd bíboros, 1756-tól 1785-ig pedig a váci püspöki széket kapta meg. 
Rendkívül jelentős volt váci működése, ugyanis jövedelméből nagy összeget, 600 ezer forintot fordított a város és az egyházmegye kulturális és egyházi felvirágoztatására. Elsősorban építtetői tevékenysége kiemelkedő: ő alakíttatta ki a város azóta is meglévő barokk arculatát. 400 új lakóházat építtetett, mészárszéket állíttatott fel, kőhidakat, utakat építtetett, elrendelte a mocsarak kiszárítását, a főbb utak kikövezését, helyrehozatta a Duna-töltést. 1761-ben lebontatta a régi szemináriumot, s újat építtetett a helyére. Mária Terézia 1764-ben családjával a városba látogatott, erre Migazzi nagy erőkkel készült. Ekkor építtette a református lakosságú Kisvác és a katolikus Vác határára az országban azóta is egyedülálló Diadalívet, melynek tervezésével és elkészítésével Isidore Canevale kiemelkedő bécsi építészt bízta meg. Az építményt az uralkodóháznak ajánlotta, ezt igazolja az „Aeternae Domui”, vagyis az „Örökkévaló Háznak” felirat a déli oldalán. Gondosan ügyelt a városképre: átépíttette a főutca házait, amelyek pedig nem készültek el a látogatásra, azok elé homlokzati falat emeltek festett ajtókkal és ablakokkal. A püspöki székhely egyik legmeghatározóbb épülete, a székesegyház Migazzi püspöksége idején nyerte el mai formáját (1761–77), mely a negyedik az alapítás óta. Az előző püspök, Eszterházy Károly Franz Anton Pilgramot bízta meg a tervek elkészítésével, azonban Migazzi Kristóf túlzottan fényűzőnek találta a tervet, s a francia hagyományok alapján dolgozó Isidore Canevalét, új terv elkészítésére kérte fel. A bazilika díszítésében Franz Anton Maulbertsch is közreműködött, ő a kupolafreskót, valamint a szentély hátsó falát díszítő oltárképet készítette el. A püspöki palota építése szintén Migazzi püspökhöz köthető, Meissl Frigyes bécsi építész tervei szerint, váci iparosok munkájával készült el a palota 1762–71 közt. A püspök neves könyvgyűjtő is volt. Az 1782-ben Batthyány Ignác gyulafehérvári püspöknek eladott gyűjteménye képezi a neves Batthyaneum egyik fontos részét. Teológiai, történelmi és profán tudományos könyvek kerültek be a Migazzi-gyűjteménybe: 150 kézirat, többek közt a Codex Aureusnak nevezett, a 800-as évekből származó karoling evangeliárium, 350 ősnyomtatvány, és majd 5000 nyomtatvány, mindez 778 kötetben. Jelentős gyűjteményre tett szert római kori maradványokból, feliratokból, ezek ma a Nemzeti Múzeumot gazdagítják, s képtárában is jelentős 16–18. századi művek kaptak helyet (pl. Rembrandt, Teniers munkái). A püspök nagyon ügyelt a város rendjére, tisztaságára és tűzvészek elleni védelmére. Megszervezte a váci közigazgatást, tizenkét részre osztotta a várost, s külön tanácsost állított minden rész élére. Az egyházmegyében 36 templomot hozatott rendbe, ilyen például a veresegyházi, a kállói vagy a kosdi templom, s érdekesség, hogy nagy gondot fordított a templomok toronyóráira is. Tizenkét új plébániát építtetett és újíttatott fel, tizenöt népiskolát emeltetett. Barnaszén bányát nyittatott Verőcén, pártolta a váci nyomdát, melynek termékei az ország minden tájára eljutottak. Letelepítette az irgalmas rendet, s rájuk bízta a kórház működtetését, melyet anyagilag nagyban támogatott. Előírta a plébánosoknak a Historia Domus, vagyis a plébánia történetének vezetését. Fontos volt számára az iskoláztatás problémájának megoldása is. 1765-ben építtette a ma börtönként funkcionáló épületet szegény nemes ifjak konviktusául, a császárnő tiszteletére Theresianumnak nevezte el. Havi pénzellátást is biztosított a működésre, ahogyan számos más intézménynek is. Betelepítette a pálosokat Lengyelországból a kispapok oktatására, s újdonságként bevezette, hogy a szeminaristák gregorián dallamokat is énekeljenek. Az angolkisasszonyokat a közoktatás megoldására hívta a városba, s a régi püspöki rezidenciában helyezte el őket. Kötelezővé tette az iskolákban az olvasás, írás és a katekizmus tanítását. Az egyházmegyében két szegényházat működtetett. A vasárnapi miséken több nyelven volt lehetséges a prédikáció: magyarul, németül és szlovákul.
Püspökségétől II. József rendelete fosztotta meg őt 1785-ben, s számos művét megszüntette. Migazzi ezután Bécsben tevékenykedett, s 1803. április 14-én hunyt el. A Szent István-dómban helyezték örök nyugalomra.