Nemzetünk teste gazdag erőben, tehetségben, teljesítőképességben, ízei jól egybeillenek, történelme igazolja őt. Sok nemzet fiai találtak otthonra itt a Kárpát-medencében. Így vallotta magát magyarnak zsidó, sváb, cigány, horvát és ki tudja még hány itt élő honfitársunk. Közös nyelvet beszélünk, közösnek valljuk történelmünket, közös tudat él családjainkban. Sorsunk összekapcsolódott. E közösség érzés megbontása végzetes következményekkel járhat, mint azt Trianon példája bizonyítja. Mégis újra és újra megpróbálják idegen erők – vajon milyen szándéktól indíttatva? – egymás ellen fordítani, egymás ellen kijátszani az összetartozókat.

Amikor napjainkban, a liberalizmus korában, az eluralkodó anarchia miatt nő az erőszak, könnyű ismét a régi módszerhez nyúlni. A szociál-liberális kormány csődbe vitte az Országot, s most idegen érdekek kiszolgálójaként fölszítja az erőszakot, hogy elfedje hazaárulását. Kezdődött azzal, hogy a hazai cigány közösséget fölhasználta eszközként, amikor kiküldte Strassburgba, hogy a magyarságot lejárató kampányához fölhasználja. Egyidejűleg hamis öntudatot táplált belé, amely törvényszerűen valakikkel szemben érvényesül. Ezzel két célt igyekeznek elérni: eszközzé lehet lefokozni a cigányokat, és ismét be lehet bizonyítani, hogy a magyar rasszista (cigánygyűlölő), antiszemita, nacionalista, fasiszta nemzet, amelynek bűnösként kell összehúznia magát. A kérdést tehát tágabb összefüggésében kell szemlélnünk.

Álláspontunk a következőkön alapszik:
1.Föllépünk az ellen, hogy bármely nemzethez tartozó honfitársunk a politikai érdekek eszközévé lehessen!
2.Minden népcsoportnak megvannak a maga sajátos – esetleg a környezettel ütköző - hagyományai, így a cigányságnak is. Az ebből eredő feszültségek megoldásához föl kell tárni az eltérő kultúrák értékeit, a társadalmi berendezkedés, vallási fölfogás, emberi mentalitás elemeit és azok ismeretében kell együttműködni velük. Nem erőltethetjük másra a magunk egészen eltérő struktúráit (például az önrendelkezéssel kapcsolatban).
3.A cigányság esetében pl. helyre kell állítani vajdaságaikat, melyeket a szocialista hatalom fölszámolt. A vajdák, akiket maguk között találnak meg, személyes tekintélyük alapján az egyes közösségeiken belül kialakíthatják a fegyelmet és annak belső biztosítását. Ehhez természetesen az egész társadalomban vissza kell szerezni a tekintély megtépázott becsületét.
4.Az oktatás-nevelés sajátos kulturális adottságokon alapuló, új struktúrájának kell kialakítania az együttélésre való képességet a fiatal nemzedékben. A szociális támogatás egészen új rendszere kell, hogy ösztönözzön a tankötelezettségnek való elégtételre.
5.A feszültség föloldásának további alapvető eleme a szociális kérdések rendezése. A segélyezés nem támogathatja a munkanélküliség állapotát, hiszen az nyilván a cigány közösség tudatos szegénységben tartásának egy eszköze. Ezzel kapcsolatban nehéz azt a gyanút elhárítanunk, hogy a hatalom szándékosan intézi így az ügyeket és választja az egyszerűbb, ám célra nem vezető megoldást.
6.Nem kerülhetjük meg a cigánybűnözés fogalomkörének tisztázását és a vele kapcsolatos rettegés jelenségét sem. Ez ismét össztársadalmi problémára irányítja a figyelmet: az igazságszolgáltatás ellehetetlenülésére Magyarországon. Az említett anarchikus állapotokért és az igazságszolgáltatásban dolgozók tekintélyvesztéséért súlyos felelősség terheli a kormányt. A bűnt minél hamarabb a legszigorúbban kell büntetni szilárd értékek mentén meghatározott törvények alapján. E követelménynek napjainkban majd minden eleme hiányzik! A probléma mélységét ebben kell látnunk, és a megoldás érdekében szükséges lépéseket is itt kell először megtenni. Ma – nem csak cigány etnikumú - bűnöző csoportok tartják félelemben a tisztességes lakosságot a legmagasabb szinttől a szubkultúrák szintjéig. E probléma megoldása tehát akuttá vált.

Nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy jövőnk múlik azon, hogyan vesszük kézbe elválaszthatatlanul közös sorsunk irányítását, találjuk meg a kiengesztelődött, békés együttélés lehetséges és szükséges módját.

2009. február 28.