Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

    Kisavazták az agyunk, ordítanunk kellene, mégis hallgatunk. Talán ez a közismert énekes, Kovács Ákos interjújának a lényege. Az egyéni felelősség, az nemzeti és egyéni megújulás szükségességéről beszélt Sólyom László is újévi beszédében, aki a kollektív, azaz a közös és élő nemzettudat megerősítésére hívott fel mindannyiunkat, határoktól függetlenül.

   Nekem meg József Attila jutott eszembe, ki így ír (1935-ben !!!) a Levegőt című versében:

„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet? (...)

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg. (...)

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.(...)

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

   Azt hiszem ma sem lehetne érzékletesebben leírni helyzetünket, mint azt nagy költőnk tette egykoron. Ákos, kicsit mérgesebben, szókimondóan, aktualizálva mondott hasonlókat. És sógornőm is, ki  - mikor Európai Uniót, Világbankot, s más, egyéb, közismert, vagy kevésbé publikus manipuláló hatalmasságokat soroltam fel mai helyzetünk bűnbakkjaiként - csendesen megjegyezte, hogy a hatalmon lévőket bizony mi választottuk meg és tűrtük, tűrjük ma is el. Ez pedig nagy igazság. Mert lehet, mindig lehet külső és belső okokat, bűnbakokat keresve mentegetőzni, ha valami nem megy, de amíg csak a szerb, a szlovák, a román, a cigány, a zsidó, az orosz, az amerikai, a bankárok, az unió a hibás mindenért, és sosem mi, vagy mi is, addig nem is jutunk egyről a kettőre. József Attila, Ákos, Sólyom László is egyaránt felelősen szeret minket. És éppen felelős szeretetük állít elénk tükröt. Megújulásra igencsak megérett az egyéni és a kollektív magyarságtudatunk, a nemzeti összetartozás-érzésünk, és a hitünk, az ezerszer elfelejtett, megtagadott keresztény hitünk is. Ezt mutatja foncsorozott a üveg. Nem könnyű belenézni, és csak emelt fővel látja meg benne tekintetünk azt, amit végre látnunk kell. Emelt fővel, s egyenes gerinccel.

   A köztársasági elnök így fejezte be beszédét: Isten áldd meg a magyart! Szebbet, jobbat én sem tudok kívánni, mondani.