A Szentföldre zarándokolt Osztie Zoltán atya vezetésével a KÉSZ kecskeméti csoportja  2010 tavaszán. Izing László ír élményeiről.

1. rész: A Genezáreti tónál

A verőfényben a tó sima, mint a tükör. A parti dombok párába burkolóznak. A vizet sziklák szegélyezik. „Legeltesd bárányaimat!” Ahogy egy kövön állva ismét kimondja a kétezer évvel azelőtt elhangzott szavakat, megremeg Zoltán atya hangja. A lelkipásztor számára ennek, itt, különös jelentősége van. A csoport némán figyel, a pillanat mindenkit megérint, örömöt fedezünk fel egymás tekintetében. „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy szeretlek.” – vallotta a háromszor is megkérdezett. A Péter primátusa bazalt kápolnája pár méterrel a víztől, a hagyomány szerint a sziklákat foglalja magába, melyek Jézus egyháza megalapításának tanúi voltak. A nyitott ajtón kihallatszik a kövek körül ülő helyi szerzetesek imája. A templom körül csodálatos liget, a fák lombján átszűrődik a napsütés, csend van, béke. Valami elkezdődött.

A szentírásban szereplő Heptapagon, vagyis a hét forrás görög említése egyértelműen azonosítja a helyeket. Nyolc boldogság – a hegyi beszéd dombja oldalán nyolcszögű a templom. A nyolcas a természetfölöttivel való kapcsolatot jelzi, a tökéletesség száma. A kupola oldalain egy-egy üvegablak Jézus szavaival. A fogyasztói társadalom kényelméhez szokott fülünknek furcsa az ellentét.: lehet tökéletes aki …? hogy lehetnek boldogok, akik éheznek, szomjaznak, akit üldöznek, vagy egyenesen: „Boldogok a szomorkodók”…ezt nem könnyű elfogadni, megmagyarázni. Zoltán atya megteszi. Mindenhol világosan, alaposan felkészülve mutat rá az addig számunkra rejtett összefüggésekre. Érezzük, ő hitünk nagy kérdésein már sokat és odaadóan elmélkedett. Elmélyülésre éppen jól szolgál a Nyolc Boldogság temploma, a tó fölött a dombra felfutó kertben a ferencesek paradicsomi környezete. A séta a dús vegetációban, a gondozott ösvényeken a pálmák alatt nagy élmény. A februárban már virágban pompázó bokrok között járva, a mozdulatlan víztükör látványával szárnyalni készteti gondolatainkat. Csináljunk csoportképet! Hangzik el hirtelen, és a közelben lévők sietve indulnak a hang irányába. Csak két napja vagyunk együtt, mégis mintha régóta ismernénk egymást. Összetartozunk. Mosolygunk a kamerába, de tudjuk, nem a kép sikere miatt. Jó nekünk itt lenni.

A betonszerkezet és az üvegpadló adta lehetőséggel kétezer év felett lebegünk. A feltárt alapjait szemléljük Péter anyósa házának, mely gyakran volt a Mester lakóhelye. A befoglaló kafarnaumi templom alig néhány évtizedes. A zsinagóga a szomszédban, bár sokkal régebbi, mégsem a krisztusi tanítások tanúja, vagy kétszáz évvel később épült. Megmaradt falai és oszlopai szépen őrzik, hűen idézik azokat a korokat. Időben messze vagyunk Jézus működésétől, de a távolságban nincs különbség. Zoltán atya most sem mulasztja el, hogy a helyhez tartozó szentírási részleteket felolvassa, és gondolatait hozzáfűzze. Hallgatjuk, és hatására a két évezred év is eltűnik. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek…

Lakásunk egyik falán kicsi akvarellek idézik nyaralásainkat, otthonunktól távol a családdal közösen töltött napokat. Új képecske került fel közéjük, talán eddig a legegyszerűbb, egy ügyesebb gyerek is megrajzolná. Egy kosarat ábrázol, benne kenyérkék, körülötte két hal. Az eredeti mozaik egy V. században emelt kápolna padlóját díszítette. Az épület régóta nincs meg, sőt a padlót később magába foglaló bizánci bazilika sem. Az elmúlt század hozta, hogy a csodálatos kenyérszaporítás helyén a kövecskékből kirakott képet ismét épület fedi. Az alapokon a bencéseknek, egy román stílusjegyeket viselő háromhajós csarnoktemplom épült. Egyszerű de méltóságteljes megjelenésével és akusztikájával ámulatba ejti az idelátogatót. A látvány és a hangzás egy ezredévvel repített vissza minket. Aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik. Reméljük, mi azt tettük.

Tibériásbeli szállásunkat korán, reggeli nélkül hagytuk el, hogy időben vízre szállhassunk. A galileai tenger nyugodt volt, semmi nem idézte az Írásból ismert háborgó habokat. Itt kapták a meghívást az első tanítványok. Itt kellet a hálót kivetni a másik oldalra. A feltétlen bizalommal bíró még járhatott is a víz színén. Akik tanúi voltak, emberek halászaivá lettek. Volt itt olyan gazdag halfogás, hogy szakadoztak a hálók. A halakat aztán kiválogatták, jókat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig kidobták... Volt, hogy Jézus megkérte Simont, vigye őt be egy kicsit távolabb a parttól, majd leült a hajóban, és onnan tanította az embereket. És mi itt ültünk egy hajóban. Hamvazószerda volt. Éreztük, ez a nagyböjt más lesz, mint az eddigiek. Minden szentmise utunk során életre szóló élmény lett. Emlékezz ember, porból vagy, és porrá leszel! Igaz, de ezzel nem lesz még vége!

Folytatjuk!

A Szentföldön készült képek megtekinthetők a képtárban.