A nyomor és a keresztény válasz

„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)

Az egyszerű élet, az evangéliumi egyszerűség és a nyomor között óriási szakadék van, mert amíg az egyszerű életmód (nem a luxus) segíti a lelkünk kibontakozását abban, hogy ne a földi, az elmúló, hanem az örök értékekre figyeljünk és törekedjünk, a nyomor meggátol és rabságba viszi lelkünket, gyorsan éli fel anyagi és lelki tartalékainkat, s taszít minket az elkeseredésbe.

A keresztény ember felelőssége ezen a téren is markánsan megnyilvánul, hiszen mi, akik sziklára építjük életünket, és igazi reményünk van, tudunk a bajban higgadtan, hatékonyan, a szeretet találékonyságával segíteni embertársainkon. A KÉSZ, bár elsősorban evangelizációs szervezet, mégis nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a környezetünkben élők valóban emberhez méltó, teljes életet tudjanak élni lelki és fizikai síkon egyaránt.

Mindnyájan tudjuk, hogy mi vezetett ehhez a nyomorúságos helyzethez, miként élte fel  hazánk vezetése 2002−2010 között (és a 90-es évek balliberális kormányzatának idején) az ország jövőjét, adósította el az utódnemzedékeket nemzetgyilkos politikájával. Tudjuk azt is, hogy Magyarország senkire sem számíthat, magára van hagyatva most is, mint ahogy a történelem folyamán már sokszor. De most, végre újra kezünkbe vettük a sorsunkat a nagy, kétharmados társadalmi támogatottságú kormánnyal, Kárpát-medencei nemzeti egységben. Soha vissza nem térő történelmi korszakot élünk és alakítunk tehát mi mindnyájan, személy szerint, egyenként is. Néhány hét óta azonban már az is kiderült, hogy nincs, vagy alig van mozgásterünk, mert a média- és a pénzvilág vezetői nem hagynak minket felemelkedni, hanem fojtogatva, tovább eladósítva éppen csak annyi lélegzetvételhez engednek minket jutni, ami éppen ahhoz elég, hogy gyarmati sorban élve toljuk a szekerüket. Brüsszelben és Strasbourgban kibújt a szög a zsákból (bár jóval nagyobb, keményebb és kegyetlenebb, mint ahogy sokan gondoltuk), de talán mára még többeknek világos lett, hogy megint történelmi sorsforduló korában élünk, nemzetünk megmaradása forog kockán.

Ismerjük tehát helyzetünket, az igazságtalanságot, mely az egekbe kiált. Mi azonban azt is tudjuk, hogy az Úr velünk van és Mária sosem hagyja el örökül fogadott nemzetét: „Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki.” (Zsolt 91,15)
Ez pedig tovább erősíti öntudatunkat, hitünket és reményünket, ami arra késztet újra és újra, hogy a tevékeny szeretet cselekedeteivel segítsük embertársainkat.

Kérjük a Helyi Csoportok tagságát, vezetőit, foglalják össze és küldjék be központunkba 2011. február 15-ig, hogy ezidáig milyen konkrét segítséget nyújtottak környezetükben az eladósodás, a munkanélküliség, az elszegényedés sújtotta családok, emberek megsegítésére.

A beérkezett információkból összeállított dokumentum tükröt tart majd, hogy hogyan áll a KÉSZ a szolidaritás-vállalás területén és mindnyájunknak segítségére lesz, hogy egymástól ötletet, ihletet merítsünk és tovább, nagy lendülettel és szeretettel legyünk az Úr társai a szeretet szolgálatban, így is tanúságot téve Isten szeretetéről a világban.

Budapest, 2012. február 4.

Csorba Gábor  
KÉSZ társelnök