Amekkora a civil közösség hite, már mint abban, amit képviselünk, és persze egysége. Valóban, mit is képviselünk? E kérdés foglalkoztat a soron következő konferencia kapcsán, és helyi csoportunk éves programjának összeállítása kapcsán is. A kérdést megfogalmazhatom úgy is, hogy a KÉSZ -nek – mint szövetségnek, van-e egységességét, és orientáltságát meghatározó, és megfogalmazott küldetése, melyet eljuttathat a társadalomhoz, a hatalomhoz. Olyan értéket gondolok dadogásom mögött, mely az egyénnek, a családnak, vagy akár az ifjúságnak, egyéb civil szeervezetnek, esetleg egyházközösségnek, de akár a hatalom számára is, segítséget jelenthet, akire „bárkinek” szüksége lehet. Milyen szempontból? Hát igen, ez is megfogalmazásra váró. Ezért zavarba ejtőnek tartom e mostani konferenciát. Talán korai, elhamarkodott, át nem gondolt. Van-e iránya, és van e erre érdeklődésre számot tartó erő, vagy csak szembe kell állítani valami torzulással valamit? De, ha odaállítják e mögé a KÉSZ-t, vajon nem fogják megkérdezni, hogy ki ez? Az előterjesztő hitelességét, elkötelezettségét, tiszteletét ki az megalapozta az előtt, hogy üzenetet képes legyen átadni. Mert nem szabad, hogy az üzleti érdek szintjére alacsonyítsák le azt érdeket, mely annál sokkal magasabb, nemesebb, mert akkor nem tudja elérni a célját a szándék, hiába jószándék! Vajon tagságunk számára mennyire ismert a Jubileumi naggyűlés munkássága, az ott elhangzottak? Mert Bíboros úr beszéde bizony igen figyelemre méltó, és annál sokkal több van abban, mint, hogy elsunnyogjunk mellette - már pedig a honlapra sem került fel. Egy munkacsoport munkáját megérte volna, hogy Prímás úr beszédéből kimunkáljon feladatokat elsősorban a szövetség számára; elmélkedés tárgyává kellene azt tenni. Lelkiség, szellemiség, kultúra, erkölcsiség vonatkozásában egységes szemlélet formálása, melyet csoportjaink tovább vihetnének magukkal, magukban. Mi közösségi értéket kell, hogy Egyházunkban, felekezeteinkben megjelenítsünk, amely közösség a Magyar Társadalom, a Nemzet, lehetőleg legegészségesebb sejtjei közé tartozó szellemiséget hordozó kell legyen. És mind ezt Isten kegyelméből, és Isten dicsőségére, és szeretetből kell tennünk. Mi tanúságtevők, hithirdetők, evangelizálók, misszionáriusok kell legyünk, de arra képessé kell válnunk, hogy mint szövetség megjelenhessünk a nyilvánosság előtt. Sajnos – és ezt általánosságban kell magunkról Keresztényekről kijelentenünk – hitünk és szeretetünk oly gyenge, hogy képtelenek vagyunk betegeket gyógyítani, hegyeket elhordani, pedig nekünk erre kell alkalmassá válni egyéb más civil szervezetekkel összefogásban!