Oláh Miklós görögkatolikus lelkész debreceni éveiből

Oláh Miklós görögkatolikus lelkész életének 87., áldozópapságának 64. évében elhunyt február 20-án. A KÉSZ tagját, akinek írásai a Jelben több alkalommal is megjelentek, a Nyíregyházi Köztemető papi parcellájában helyezték örök nyugalomra március 5-én.

 

Debrecenben sokan ismerték Miklós atyát, hiszen 1988–1995 között itt volt parókus. Meg kell köszönnünk Istennek, hogy Miklós atyát városunkba küldte szolgálatra. Az 1990-ben alakult debreceni KÉSZ-csoport egyik lelki vezetője lett, és ezt a tisztét a legutolsó időkig megtartotta. Ezért hamar nagyon sokan megismertük a városban. Tevékenyen kapcsolódott be a város vallási életébe, bibliaórái, felnőtteknek tartott hittanórái mindenki számára nyitottak voltak. A 90-es években városunk egyetemén is tartott órákat. Nem zárkózott el semmilyen felkéréstől, ha Istenről beszélhetett az embereknek. Mindenkivel foglalkozott felekezeti hovatartozástól függetlenül, s mindenki viszontszerette és nagyon tisztelte. Mindannyiunk számára emlékezetes maradt, amikor a református Nagytemplomban, a II. János Pál pápa halála után tartott ökumenikus megemlékezésen a záró imát sóhajtotta bele a világba.

Első perctől kezdve érdeklődött a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tevékenysége iránt, és így szárnyai alá vette a fiatal csoportot. Sok-sok előadását, elmélkedését hallgathattuk az évek során. Bármikor, amikor rendezvényeinken megjelent, megtapasztalhattuk mély bölcsességét, ahogyan teológiai tudását felhasználva, különlegesen türelmes egyéniségével el-eltévelyedő gondolatainkat tapintatosan terelgette helyes irányba. Havonta tartott összejöveteleket számunkra Debrecenben, még azután is, hogy Nyíregyházára, majd Hajdúszoboszlóra helyezték szolgálatra. Budapestre költözése után Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész vette át havi összejöveteleink vezetését, Miklós atya pedig rendszeresen küldött üzeneteket, gondolatokat az internet segítségével. A távolból is nyomon követte az itteni eseményeket, figyelme, törődése továbbra is mindenkire kiterjedt. Ha tehette, eljött a csoport tagjainak, ismerősöknek a temetésére is.

Különösen emlékezetesek a nyári lelkigyakorlataink, ahol görög- és római katolikusok, fiatalok és idősek gyűltünk össze. Itt magas szintű teológiai képzésben részesülhettünk és érezhettük a szeretetközösség éltető, formáló erejét. Ugyanakkor – mivel a helyszínek változtak – ismerkedhettünk hazánk, ezen belül főképpen Északkelet-Magyarország természeti, kulturális értékeivel és történelmi emlékeivel is.

Az első lelkigyakorlatunk Füzéren volt 1991-ben. A résztvevők kérték Miklós atyát, hogy ne várjanak egy újabb évet a találkozásra, hanem jöjjenek össze gyakrabban. Így alakult ki a havi rendszeres találkozó a „Fűbak”, vagyis a Füzériek Baráti Köre. Első lelkigyakoratunk 25. évfordulóját 2016-ban, Nyíregyházán ünnepeltük. Azt gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó, de különös ajándékként 2017-ben még részesülhettünk Miklós atya lelki közelségében és tanításában. Összesen harminc lelkigyakorlatunk volt vele.

Valamikor a 90-es években az egyik bibliaórán egy csendes, eltűnődő megjegyzésében a következőt mondta Miklós atya: „Az egyik nap, a templom lépcsőjén lejövet egy kisfiú megszólított, és azt kérdezte: ugye te Istenhez tartozol? Meg kellett állnom és elgondolkodnom: valóban így van-e ez? Hová is tartozom?" – tűnődött tovább a bibliaórán.

Hová is tartozunk? Miklós atya évtizedekig tanított és vezetett mindenkit, hogy majdan jó feleletet tudjunk adni e kérdésre.

Többször hallottuk tőle a következő bölcsességet is: a vándorbotnak két vége van, a felső vége az ég felé néz, de az alsó itt kopog a földön. Itt kell élnünk és megélnünk keresztény mivoltunkat.

És mi volt az ő megélése? Rendíthetetlen hit, nagy tudás, kitartó munkavégzés, emberszerető lelkület, kiváló lelki vezetés, megkülönböztető figyelem, tapintat és szeretet mindenki iránt, és mindez végtelen szerénységgel.

Most elkopott a vándorbot földi vége, de egy új szenttel gazdagodott égi hazánk.

2014-ben lelkigyakorlata utolsó mondati ezek voltak: „...menj be urad örömébe!" (Mt 25,23), a végtelen öröm Istenébe. Elindulni, haladni, megérkezni akarunk. Ámen.”

Köszönjük, Miklós atya! És kérünk, imádkozz értünk, hogy mi is megérkezhessünk.

Istennek legyen örök hála Miklós atyáért!

Dózsa László–Havas Lászlóné
KÉSZ-tagok, Debrecen

NÉVJEGY

Oláh Miklós Nagylétán született 1931. április 1-jén. Nyíregyházán szentelték pappá 1954. június 29-én. Áldozópapi szolgálatát Budapest-Kispesten segédlelkészként (1954–1957), Nagykállón segédlelkészként (1957–1960), Jánkmajtison parókusként (1960–1973), Budapest-Kispesten szórványlelkészként (1973–1974) végezte. 1974–1988 között a Görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituálisa volt, s egyben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanáraként is dolgozott. 1988-tól 1995-ig Debrecenben volt parókus, majd 1995–2001 között a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora volt, illetve a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanára. 2001-től Hajdúszoboszlón volt parókus, ahonnan 2011-ben vonult nyugállományba. Ekkor Budapestre költözött, ahol a Rózsák terén lévő templomban segített gyakran a szolgálatban, és rendszeresen járt Mártraverebély-Szentkútra gyóntató szolgálatra.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

 

Kapcsolat
Eseménynaptár

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

székhely: 1016 Budapest, Aladár u. 17. fszt. 4.

adószám: 19719548-1-41

e-mail: iroda[kukac]keesz.hu

tel.:/fax: (06 1) 328-0164

bankszámlaszám: 11100104-19719548-36000001
 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks