Párbeszéddel az egységért
A KÉSZ helyi csoportjai minden évben aktívan részt vesznek az ökumenikus imahét eseményein. A felekezetek közötti párbeszéd és az összekötő kapocs hangsúlyozásának fontosságára hívta fel a figyelmet a Dunakeszin megszervezett kerekasztal-beszélgetés.
Dunakeszi város felekezeteinek tagjai január 23-án gyűltek össze Lakatos István, a KÉSZ dunakeszi csoportjának elnöke, Gyombolainé Kindler Edit, az ökumenikus kórus vezetője és Kiss Paszkál, a református gyülekezet presbitere meghívására Dunakeszi Református Egyházközség gyülekezeti teremében.
A találkozó rövid áhítattal kezdődött, melyet a házigazda, Szőke Attila Szilárd református lelkipásztor vezetett. Kiss Paszkál moderátor bevezető gondolatait követően a kerekasztal-beszélgetés résztvevői arra keresték a választ, hogy milyen különbségeket kell áthidalnia a felekezeteknek, hogy megvalósulhasson az ökumené.
Elsőként Lovassy Attila atya, a dunakeszi Szent Mihály-templom plébánosa szólalt meg, aki hangsúlyozta, hogy sokkal több az azonosság, ami összeköti a felekezeteket a különbözőségnél. Alapvető összekötő kapocsnak tartja a keresztséget. Kiemelte az apostoli folytonosságot, mely nélkül szeretetegység megvalósulhat a katolikusok és a protestánsok között, azonban teljes közösség nem. Fontosnak tartja, hogy a papok nyitottak legyenek a párbeszédre, hiszen a lelkiség megélésében nincs különbség.
Chikán Katalin evangélikus lelkész a 133. zsoltárt tekinti a szilárd alapnak: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek”. Szerinte más és más felekezetek ugyanazokkal a problémákkal és gondokkal küzdenek meg. Fontosnak tartja, hogy Dunakeszin élő, jól működő ökumenikus lelkészkör van. Rendszeresen találkoznak és segítik egymást: „Egymás kincseit kamatoztatjuk” – mondta a lelkész asszony.
Bubrik Miklós, a dunakeszi Szent Péter és Pál görögkatolikus templom parókusa Nagy Szent Bazilt idézte: „mindannyian elszakadt egyházrészek vagyunk”. Véleménye szerint „azért lehetünk ma együtt, mert nem csatangoltunk messze. Ha tovább csatangolunk, elveszünk. Krisztus a nyakába veszi az elkóborolt bárányt. Legyen ez a jelképünk! – javasolta Bubrik Miklós. „Ha van párbeszéd, akkor megérthetem, hogy a kollégám miért gondolkodik másképp, és így együtt bejuthatunk a Szentélybe” – hívta fel a párbeszéd fontosságára a figyelmet a parókus.
Kecskés Attila plébános hozzászólásából kiderült, hogy az alagi Szent Imre-templom felújításakor igazi ökumenikus élményben részesült, amikor néhány hónapig az evangélikus és a református testvéreknél misézett.
Szőke Attila Szilárd lelkipásztor a család egységének fontosságáról szólt. Úgy látja, hogy ma egyetlen felekezet sem saját hitvallásával akarja megerősíteni identitását. A keresztények organikus egységben vannak egymással, hiszen ők Isten házanépe, egy család, az Atya gyermekei. Kétségtelen, hogy minden keresztény ugyanazt az Istent imádja, imádkozik hozzá. Azt tapasztalta, hogy a dunakeszi lelkészkörben is egymásért imádkoznak a lelkészek.
A lelkipásztor kifejtette, hogy látja a teológiai eszmecsere lehetőségét is. Ehhez szükség van a különbségek áthidalásának vizsgálatára. Véleménye szerint a szentség kiszolgálása, illetve az úrvacsorai közösség más megélése miatt nincs meg jelenleg a kommunió.
A dunakeszi felekezetek párbeszédre nyitott elköteleződését mutatja, hogy kitűzték a következő kerekasztal-beszélgetés témáját: a megszentelt életközösségről, a házasságról és a vegyes házasságokról fognak eszmét cserélni. A találkozóra február 13-án a Szent Péter és Pál-templomban kerül sor, melyre invitálta a résztvevőket Bubrik Miklós parókus.
2020-02-04
forrás: refdunakeszi.hu/Varga István