Régiós találkozó Nyíregyházán
A KÉSZ nyíregyházi helyi csoportja nyár elején rendezte meg régiós félévzáró baráti összejövetelét, ahol megemlékeztek a Nemzeti Összetartozás Napjáról is.
Franczelné Bor Mária, a nyíregyházi KÉSZ-csoport idén márciusban megválasztott új elnökének tudósítása az eseményről
– A június 10-én tartott régiós félévzáró baráti összejövetelre a Jósavárosi Görögkatolikus Egyházközség közösségi termében került sor, ahol a házigazdánk, Lipcsák Tamás görögkatolikus parókus is köszöntötte a megjelenteket, illetve tolmácsolta Szócska Ábel apostoli kormányzó üdvözletét.
A vezetőség beszámolt az első félévben elvégzett munkáról, a tavaszi csornai küldöttgyűlésen elhangzottakról, tájékoztatta a tagságot az országos KÉSZ-programokról. A helyi csoport őszi programtervének ismertetése után meghallgattuk a régióból – Újfehértóról, Debrecenből, Balkányból – érkezett vendégcsoportok tevékenységéről szóló összefoglalókat.
Ezen a rendezvényünkön tartottuk a trianoni megemlékezésünket. Előadónak a Jósa András Múzeum igazgatóját, Rémiás Tibor történészt kértük fel, aki bevezetőjében néhány történeti munkát ismertetett a trianoni békeszerződésről. Ajánlotta tanulmányozásra Romsics Ignác, Zeidler Miklós és Ablonczy Balázs történészek kitűnő könyveit.
Rémiás Tibor előadásában elmondta, hogy Trianonról mindenki másképp gondolkodik: másképpen a társadalom, másképpen a politika, másképpen a történész. Mindenki egyetért azonban azzal, hogy Trianon a 20. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye volt: háborús veszteségünk, vereségünk itt racionalizálódott. Gazdasági veszteséget is jelentett számunkra: Magyarország megcsonkítását, mellyel infrastrukturális gondok is jelentkeztek. A békeszerződéssel idegen megszállás következett, a magyar lélekkel kapcsolatos megaláztatás történt, amely azóta is feldolgozhatatlan a magyar társadalom számára. A legborzasztóbb veszteség, hogy nem hozhattuk haza, nem menthettük ki ebből a pusztulásból a magyar önérzetet és a becsületet. 1920. június 4. a magyar „önkép” és a magyar identitás megbomlásának egy mitikus dátuma, ezt mindenki tudja – fogalmazott az előadó.
Gyógyír a történtekre 2010 májusától, hogy a kormány a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította ezt a napot. Így nem mint gyásznapra tekintünk június 4-re. A Nemzeti Összetartozás Napja célja, hogy a kint rekedt és bent lévő magyar közösségek kapcsolatainak az ápolása és megszilárdítása legyen ez a nap. Erre emlékezünk – emelte ki Rémiás Tibor beszédében.
Előadása után kérdések, hozzászólások hangzottak el, személyes történeteket meséltek tagtársaink. Végezetül elénekeltük a Himnuszt és Lipcsák Tamás KÉSZ-ért mondott fohásza után szerény ebéddel zártuk jó hangulatú, baráti együttlétünket.
Franczelné Bor Mária
a nyíregyházi KÉSZ-csoport elnöke