A kereszténység helyzete hazánkban és Európában
A kereszténység magyarországi és európai helyzetét vették górcső alá a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének keszthelyi fórumán. A Balaton Színházban, telt ház előtt Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke, Aradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője és Horváth Szilárd, az MTVA vezető munkatársa mondta el gondolatait.
Elöljáróban Tál Zoltán plébános, a KÉSZ keszthelyi elnöke felidézte: a KÉSZ fórumsorozata 2022 novemberében indult, s eddig már hét nagysikerű estet tartottak szerte az országban. Téma volt az oktatás, az egészségügy, az Európai Unió, a keresztény értékrend, a hazaszeretet, illetve az egyház és az állam ideális kapcsolata is.
Makláry Ákos bevezetőjében arról szólt: sok kérdés, probléma, feszültség vesz bennünket körül, s ezekhez e sorozatban keresztény szemmel közelítenek. A beszélgetés résztvevői legelőször is a pápalátogatás hatását elemezték.
Aradszki András kiemelte, Ferenc pápa arról beszélt, „mi hazánknak a dolga, mi az embernek a dolga, és hogy merjünk bátran keresztények lenni, valljuk meg hitünket”. Szerinte a háromnapos program megmutatta,
többen vagyunk keresztények ebben az országban, mint akik templomba járnak, s a katolikus egyházfő egyfajta keresztény nemzeti egységet kovácsolt, amiből valamennyien táplálkozhatunk.
– A televíziónak van egy nagyon jó tulajdonsága, persze, a sok rossz mellett: közelre hozza a távolit – folytatta a gondolatot Horváth Szilárd. – Igy volt ez a pápalátogatásnál is, kollégáim nagyon közelre hozták Ferenc pápa arcát. Akkor is, amikor nagyon elmélyült volt és a közvetlen pillanatokban is. S amit ez az arc közvetített, az messze túlment a szavakon, hiszen látni lehetett, hogy a kötetlen helyzetekben érezte jól magát. Amikor tanúságtevők vagy elesett emberek voltak a környezetében, pillanatok alatt felrúgta a protokollt, és ezzel
közvetítette számunkra metakommunikációs úton a kereszténység két nagyon fontos üzenetét: a szeretetet és a szabadságot,
s ez annak is sokat mond, aki esetleg a kereszténységgel nincs nagyon jó barátságban. A pápalátogatást csak a közmédiában 800 ezren nézték, s világossá vált: Ferenc pápa túl tud lépni azokon a korlátokon, amelyeket köré épített a világ.
Ami viszont töprengésre ad okot: a Szent István-bazilikában azt mondta, óvja az egyházat az elvilágiasodástól, folytatta a televíziós szakember.
– A Szentatya Budapesten nyolc beszédet mondott, és ezek sokszor reagáltak az elhangzott hitvallásokra, tanúságtételekre – hangsúlyozta Makláry Ákos. – Ha valaki visszahallgatja, vagy elolvassa ezeket, érzi, hogy ez tényleg olyan, mint amikor egy nagyapa elmegy a felnőtt gyerekeihez, és megdicsér, elismer, de azért kritikát is mond.
Mi is kaptunk bőven kritikát, például a papok, s a fiatalok is, hogy ne a virtuális világban éljenek.
Ehhez kapcsolódóan Aradszki András kiemelte, „híd vagyunk Kelet és Nyugat között, és az a jó politika, amelyik ezt a szerepet be tudja tölteni”. Ez a magyarok feladata.
Elhangzott az is, Ferenc pápa fontos visszajelzést adott arról, hogy amit eddig csináltunk keresztényi szempontból, az jó dolog, illeszkedik abba az egyetemes rendszerbe, amit a kereszténység képvisel. A katolikus egyházfő úgy beszélt a politikáról, hogy nem beszélt arról, s nagyon mély regisztereket szólaltatott meg.
– A Szentatya bizonyos közéleti és politikai kérdésekről is beszélt úgy, hogy nem mondta ki – vitte tovább a gondolatot Makláry Ákos. – A Kármelita-kolostorban pedig olyan tanítást is adott, amit érdemes szó szerint idézni: „Az állam és az egyház közötti termékeny együttműködés gyümölcsöző, azonban meg kell őrizni a megfelelő határokat, hogy ilyen is maradjon”. Ebből a szempontból jó az egészséges szekularizáció, ami nem azonos a széles körben elterjedt, minden szakrális szempontra allergiás és önmagát a profit oltárán feláldozó szekularizációval. Ez nagyon érzékeny kérdés. Magyarország gyökerében keresztény, de tudjuk: körülbelül a lakosság 10 százaléka rendszeres vallásgyakorló, s erre nem lehetünk olyan büszkék. Viszont mindenütt érezzük azt, hogy megvan ebben a nemzetben az erő és az elköteleződés.
– Amikor elkezdtem politizálni, azt mondta édesanyám, hogy a politikával úgy kell bánni, mint a tűzzel: se túl közel, se túl távol – vette át a szót Aradszki András. – Ez szerintem a szekularizációra is vonatkozik. Az az állam és a politikusok feladata, hogy azokat az intézményrendszereket, amelyek önmagukban is erősek és pozitív tartalmakkal tudnak szolgálni az adott közösség számára, azokat támogassák anélkül, hogy az önállóságukat, szuverenitásukat megcsorbítanák. Ahogyan elvárja a magyar állam, hogy tiszteletben tartsa az Európai Unió a magyar szuverenitást, ezt nemcsak magunk felé gondoljuk, hanem a civil társadalom vagy az egyház felé gyakoroljuk is. Ez az egyensúly megvan. Fontos a magyar politikai gyakorlatban, hogy azokat a hagyományokat, értékeket, amelyek segítették fenntartani a hazát, a népet, a közösséget, azokat támogatjuk. S teljesen józan, hazafias megközelítésből mondhatjuk azt, ez nem más, mint a kereszténység, amely megtartott minket ezer évig. Nem a különbségeket, az egyediségeket, a celebvilágot kell előtérbe állítanunk, hanem a hagyományainkat és hitünket.
Aradszki András az elkényelmesedés veszélyeire irányította rá a figyelmet, vagyis: amit könnyebben kapunk, azért nehezebben küzdünk meg. Szerinte most jó irányba megyünk, hiszen
kezdjük a keresztény gyökereket újra fölfedezni, ám a mai, nehéz helyzetben erősen kérdéses, hogy a keresztény felekezetek képesek lesznek-e megújulni, megfiatalodni, s a modern időszak kihívásaira is keresztény módon választ adni.
Ha megnézzük a szellemi műhelyeket, akkor ott nagyon inspiratív, innovatív, korszerű, de mégis a hagyományainkra támaszkodó munkát és tudományos eredményeket látunk, amelyek segítségével „sokkal konkrétabb, befogadhatóbb válaszokat adhatunk a mostani vagy az eddig elfogadott marxista alapokon álló szellemi teljesítményekkel szemben. Remélem, ezt a fajta szellemi váltást az egyházak is meg fogják élni”, fűzte hozzá az országgyűlési képviselő.
– Ma az MTVA-nál ragyogó szellemiségű fiatalok vannak, huszonévesek, akik már részben egyházi iskolákból jöttek – folytatta a gondolatot Horváth Szilárd. – Most már olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik nemcsak köszönni tudnak megfelelően, hanem a lelkük mélyén is érzik ezt a világot. Nyugat-Európában ez a szabadság nem adatik meg egyszerűen, ilyen kérdésekről nem lehet nyilvánosan a közmédiában beszélni. Nálunk ez a szabadság megvan, hál' Istennek.
Szó esett arról is a 2024-es EP-választást illetően: „van valami változás a levegőben”, az pedig tény: a világ más tájain, Dél-Amerikában, Afrikában, a Távol-Keleten erősödik a kereszténység, folyamatos fejlődést, gyarapodást tükrözve, s lassan eljön az ideje, hogy Afrika visszamisszionálja Európát.
A fórum kérdésekkel, hozzászólásokkal zárult. Szóba került például az is, van-e esély arra az EU-s választások után, hogy a keresztény értékek belekerüljenek az unió alapító szerződésébe, illetve a médiamanipuláció, valamint az NGO-k kérdése is terítékre került.
szöveg: Péter Árpád
fotó: Hálasz Gábor/KÉSZ
A Keszthelyi Televízió összeállítása a rendezvényről:
A fórumokkal kapcsolatos további információk ITT érhetők el.
A teljes beszélgetés visszanézhető a KÉSZ YouTube-csatornáján.