Cselekvésre kaptunk meghívást
Keresztény felelősségünk a teremtett világban címmel tartotta XIII. kongresszusát a KÉSZ 2022. szeptember 17-én az Országház Felsőházi termében. Latorcai Csaba parlamenti államtitkár, területfejlesztési miniszterhelyettes nyitóbeszédének szerkesztett változata alább olvasható.
Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Kalkuttai Szent Teréz soraival szeretettel és tisztelettel köszöntöm kedves Mindnyájukat a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tizenharmadik kongresszusán. Történelmi időkben, történelmi falak között ültünk össze, hogy Krisztus tanítványaiként gondolkodjunk az életről, az isteni rendről, a világ jövőjéről, felelősségről, kísértésekről, de legfőképpen azért, hogy hitet és erőt merítsünk a közös cselekvéshez.
Az idei kongresszus címe így hangzik: Keresztény felelősségünk a teremtett világ védelmében. Mottója pedig a teremtett világ élet. Élet, amely egyszerre jelenti az élet továbbadásának misztériumát és a teremtett világ védelmét, melyet Istentől kaptunk, s melyért közös felelősséggel tartozunk.
Szent II. János Pál pápa az Evangélium Vitae című enciklikában a következőképpen fogalmaz: „Miért érték az élet? (…) Az az élet, melyet Isten az embernek ajándékoz, teljesen más, mint az összes teremtett élőlények élete, amennyiben, jóllehet rokon a föld porával, a világban Isten megnyilvánulása, jelenlétének jele, dicsőségének nyoma.”[1]
A Szentatya rámutat arra is, hogy: „Mindazok, akik Krisztus követésére vállalkoznak, az élet teljességét kapják ajándékul: helyreáll, megújul és tökéletessé válik bennük az isteni képmás.”[2]
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Keresztény emberként cselekvésre kaptunk meghívást, hogy a krisztusi utat járjuk. Aktív cselekvésre, amellyel befolyásoljuk saját és tágabb környezetünket. Aktív cselekvésre, annak minden nehézségével és örömével együtt. A kereszténység mint életforma mindig, minden körülmények között cselekvésre ösztönöz. Így volt ez évszázadokkal ezelőtt, amikor elődeink hitvalló közösségeket hoztak létre, és azokból kisarjadt az egész világot behálózó, máig élő egyház. S így van ez napjainkban is, amikor – mint annyiszor a történelem folyamán – a szorongattatás idejét éljük. Háborúval, gazdasági nehézségekkel kell szembenéznünk, miközben a világ számos pontján keresztény testvéreinknek egyre dühödtebb üldözésben van részük.
A kongresszus címe és mottója az élet védelmére hív bennünket. Számunkra, keresztény emberek számára ez különösen fontos, hiszen isteni parancs az élet és környezetünk védelme, amely egyet jelent az egész teremtett világ védelmével.
Szimbolikus, hogy a kongresszus éppen ebben az időszakban került megrendezésre. Szeptember 1-jén a Teremtés megőrzéséért szóló imádság világnapjával kezdődött az az ökumenikus időszak[3], amely Szent Ferenc ünnepéig, október 4-ig tart, s amelynek célja – ahogy Szent II. János Pál pápa anno fogalmazott – hogy gyakoroljuk az „ökológiai megtérést”[4], azaz a teremtett világ védelmét, melyben ajándék a természeti környezet, és amelynek használata közös felelősséget kíván mindannyiunktól.[5]
Sokan és sokféleképpen akarják ma megmenteni a Földet, a környezetet, gátat vetni a pusztulásnak és a pusztításnak. Találkozunk egészen elképesztő, a teremtés, a teremtett világ életigenlésével homlokegyenest szembemenő, vészjóslóan hangzó javaslatokkal is. E javaslatok között olyannal is, amely arra irányul és azt szorgalmazza, hogy minél kevesebb gyermek szülessen a világra, mert ezzel is földünket, környezetünket védjük meg a végső pusztulástól.
Mi, keresztények és magyarok nem értünk és nem is érthetünk egyet olyan elképzelésekkel, amelyek szembe mennek az isteni teremtés misztériumával. Mert az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Mi tehát az irány és mi a keresztény ember feladata a mában?
Tekintsünk a teremtett világra, mint Isten ajándékára, amivel közösségben élünk. Bánjunk a ránk bízott javakkal felelősségteljes, jó gazdaként. Óvjuk és védjük meg szűkebb és tágabb környezetünk értékeit. Családjainkat, gyermekeinket épp úgy, mint az emberi életet tápláló vizeinket, folyóinkat, természeti kincseinket. Tegyük ezt annak tudatában, hogy tetteinkkel elszámolással tartozunk a Teremtőnek, ugyanakkor felelősségünk van a jövő generációkért.
Keresztényi kötelességünk, hogy határozottan kiálljunk évezredes kultúránkért, életmódunkért. Ennek tudatában tartjuk távol az illegálisan és erőszakos módon ránk törni akaró, Európára terrort és fájdalmat hozó migránsokat. Ugyanakkor segítsük felebarátainkat, akiket hitükért, keresztény meggyőződésükért üldöznek, vagy éppen azokat az embertársainkat, akik a szomszédságunkban dúló háború elől menekülve náluk kopogtatnak és keresnek menedéket. Kultúr-, és keresztény nemzetként ez a mi és ez a Magyar Kormány hiteles és cselekvő válasza a bennünket folyamatosan érő kritikákra és nemtelen vádakra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt esztendők kihívásait, történéseit figyelve egyre inkább azt kell látnunk, hogy sajnos riasztó ütemben gyengülnek a keresztény hit védelmére és építésére irányuló törekvések.
A kontinens keleti részén felfoghatatlan emberáldozatokat követelő háború dúl, annak minden gazdasági, társadalmi, szociális és környezeti következményével, pusztításával. Nyugaton pedig tombol az ideológiai felforgatás haladónak nevezett forradalma. A globalizálódó világban és benne Európában számos példa és döntés mutatja, hogy nem könnyű hitvalló keresztényként élniük azoknak, akik Krisztus tanítását kívánják követni és e szerint formálják saját és közösségük, valamint az egész társadalom életét. Egyfajta modern kori keresztényüldözésnek is tanúi vagyunk, és ha nem vigyázunk, elszenvedőivé is válhatunk.
Mert a globális világ és annak elszánt hívei, bármennyire is hirdetik annak ellenkezőjét, nem tűrik a helyi és nemzeti sajátosságok alapján szerveződő közösségek létét, relativizálják a vallási és az erkölcsi normákat, a család fogalmát. Annak a világnak az urai abban érdekeltek, hogy minden és mindenki egy nagy, globális kultúrában oldódjon fel, ahol már nem számít honnan jöttünk és hová tartunk. Még kevésbé számít, hogy miben hiszünk.
A helyzet úgy áll, hogy a kereszténység ma már nem alapvető érték Európában. Magyarország azonban, mint az elmúlt évszázadok során oly sokszor, kitart és nemcsak őrzi, hanem egyik legfőbb letéteményese is a keresztény értékek továbbvitelének.
A magyar kormány kitart gyermekeink és a hagyományos családmodell védelme mellett. Felelősséget vállal a határon innen és túl élő közösségeinkért, azok jövőjéért. Az elmúlt több mint tíz év alatt biztonságot teremtettünk, fejlődési pályára állítottuk az országot úgy, hogy közben hazánk egyike a világ azon huszonegy államának, amely gazdasági teljesítménye növelésével párhuzamosan csökkenti károsanyag-kibocsátását. Középtávú célunk pedig az, hogy hazánk 2030-ra az Európai Unió öt legélhetőbb országa közé kerüljön.
Igazi kereszténydemokrata vállalás ez, amely nem a fogyasztás felől közelíti meg a polgárok életminőségének javítását, tehát nem célunk, hogy az öt legtöbbet fogyasztó ország közé kerüljünk. Célunk sokkal inkább az, hogy olyan identitásában kikezdhetetlenül erős országot teremtsünk, ahol a polgárok harmóniában élnek szűkebb és tágabb környezetükkel. Tisztességes és becsületes munkával biztosítani tudják saját és családjaik megélhetését. Biztonságban tudják szeretteiket, vagyonukat. Boldogan, jól és szépen élnek minőségi életet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindazt, amit mi, magyarok az elmúlt bő tíz esztendőben felépítettünk és a jövőben fel kívánunk építeni, most azt próbálják szétrombolni a nyugati fősodorbeli, magukat haladónak tartó balliberális erők. A teremtett világ és az európai keresztény kultúra ostrom alatt áll. Egy magát progresszívnek nevező ideológiai térfoglalás zajlik, ami a normalitás értékei – az erős és egészséges nemzeti identitás, a férfi és nő élethosszig tartó szeretetkapcsolatán nyugvó családok, a szellemi és lelki értelemben is egészséges gyermekek, a keresztény kultúra és örökség megőrzése és továbbadása, a hit védelme – ellen vívott háborút jelenti. Ez a támadás pedig még soha nem volt ennyire veszélyes, mint napjainkban. Úgy akarnak minket megmérgezni, hogy azt közben észre se vegyük.
Azt kell látnunk, hogy ez a szellemi kútmérgezés Nyugat-Európában már odavezetett, hogy bíróságon kell megvédeni az igazát annak, aki a Biblia szavait tekinti zsinórmértéknek. Politikusokat, magánembereket hurcolnak meg, ha a közösségi oldalakon a teremtett világ és az isteni törvények, a keresztény értékek mentén foglalnak állást, vagy mondanak olyan véleményt, amely a szélsőségesen liberális média által sulykolt véleménydiktatúrával nem egyezik.
De essék szó arról is, hogyan üresedik ki az európai együttműködés kereszténydemokrata alapító atyái – Konrad Adenauer, Robert Schuman és mások – által, oly fontos rendező elvként tekintett szubszidiaritás elve. A nagy elődök éppen a szubszidiaritás elvére épülő együttműködés sikerességében hittek, amely, amíg jól működött és tartalmát balliberális irányból ki nem üresítették, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Európa Unió sikeresen és eredményesen működjön. Ma egyre inkább mindennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Vagyis azt, hogy a szuverén, egyenrangú és egymással együttműködő nemzetek közössége helyett egy centralizált, kézi vezérlésű, saját identitással nem rendelkező, pusztán a materiális jóléti alapokon álló európai egyesült államok létrejöttének erőltetése a cél, ahol a kereszténységnek nincs helye.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mit kell tennünk, mi a dolgunk nekünk, magyar keresztény hívőknek, közéleti szereplőknek ebben a helyzetben? Váljunk motorjává egy olyan sikeres kereszténydemokrata fordulatnak, amelyre ma égető szüksége van Európának, különösen annak nyugati felében. Egy kereszténydemokrata fordulat képes egyedüliként olyan új európai renaissance-ra, azaz újjászületésre, amely az alapító atyák által képviselt értékek alapján áll, és amely szem előtt tartja Robert Schuman intelmét, amely a következőképpen hangzik: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”
A keresztény alapokon álló politika jövőbeni sikere azon áll vagy bukik tehát, hogyan sikerül a keresztény közösségek megtartása, illetve azok továbbszervezése, bővítése. Szűkebb hazai, tágabban közép-európai és még tágabban a kontinens azon országaiban, amelyekben még megmaradt a természetes életösztön és az élni akarás legkisebb szikrája is. Amennyiben fontosnak tartjuk, márpedig hiszem és meggyőződésem szerint nagyon sokan vagyunk, akik a keresztény alapokra épülő sikeres Európa jövőjében hiszünk, akkor ezért a közös célért dolgoznunk kell és bátran hallatnunk a hangunkat.
Követendő irányként az látszik sikeresnek, ha saját lakóhelyünkön a jelenleginél is több, élő, keresztény alapokon álló közösséget hívunk életre és töltjük meg azok életét tartalommal, amelyek célja egy hiteles jövőkép felmutatása, még akkor is, ha olykor elutasítást tapasztalunk.
Ennek az önszerveződésnek a továbberősítése annál is fontosabb, mert napjainkban a hagyományos keresztény, illetve konzervatív értékek – mint a hit, a család, a haza, a nemzeti identitás – védelme, a megtartásukra irányuló igény és törekvés, jóval erőteljesebb Közép-Kelet-Európában, s benne hazánkban, mint bárhol másutt nyugaton. Ha pedig ez így van, akkor merítsünk ebből reményt és biztatást, hogy miként – lengyel barátaink himnuszából kölcsön véve a sorokat, miszerint „Nem veszett el Lengyelország, nem amíg mi élünk” – akként, „nem vész el a kereszténység, nem, amíg mi élünk”.
Igen, amíg mi élünk, nem fog elveszni a kereszténység, még akkor sem, ha az úgy nevezett haladók, nap mint nap mindent elkövetnek azért, hogy megfosszák Európát a lelkétől. Ezt nem hagyjuk még akkor sem, ha naponta tapasztaljuk, hogy a keresztény értékek nem mindenütt és nem a kellő mértékben evidenciák földrészünk nyugati felében. Mindaz tehát, ami ma a kontinensen történik, körültekintésre, higgadtságra, ugyanakkor józanságra és határozott cselekvésre kell, hogy sarkalljon bennünket. Ma is, mint folyamatosan Európa történelmében, csak annak a nemzetnek van jövője, amelyet a kétezer éves keresztény hit és kultúra összetart, és amely a családok támogatására és megerősítésére, a becsületes és tisztességes munkára, a nemzedékek közötti megértésre és szolidaritásra épít.
Ezek pedig mind kereszténydemokrata ismérvek. A kereszténydemokrácia biztosítja az európai nemzetek szilárd alapjait, ennélfogva csak azoknak az európai nemzeteknek lehet jövője, amelyek a kereszténydemokrata értékekre építve néznek szembe a jövő kihívásaival. A magyar kormány abban a szerencsés helyzetben van, hogy immáron tizenkét éve folyamatosan tekintélyes méretű társadalmi támogatást tudhat magáénak. Ez azért van így, mert a kormány nem akarja akaratát rákényszeríteni az emberekre, éppen ellenkezőleg: együttműködést kínálunk mindenki számára, függetlenül attól, hogy egyébként az egyes emberek, a kis közösségek, civil szervezetek, hogyan gondolkodnak egy-egy részkérdésről, hitről, vallásról, vagy éppen gazdasági döntésről.
Mindnyájan keservesen megtapasztaltuk ugyanis, hogy hova vezetett a szocializmusban ránk erőltetett és fényesnek hazudott jövő, és hová az ideig-óráig működő, az egyén érdekeit és szabadságát minden áron a közösség java és érdeke fölé helyező, a szabad piac mindenhatóságát hirdető liberális, szép, új világ ígérete. Mind a már szerencsére letűnt szocialista világban, mind pedig napjaink egyre radikalizálódó balliberális világban közös az a vágyvezérelt óhaj, hogy a kereszténységnek jobb esetben kizárólag a templomban, rosszabb esetben múzeumban, legrosszabb esetben pedig a szemétdombon lenne a helye. Mert – mint mondják – a kereszténység és a keresztények maradiak, ósdiak, és mindaz, amit hirdetnek, dohszagú és idejét múlt.
Ehhez képest a szocializmus összeomlott, s a liberálisnak álmodott szép, új világról is lassan, igaz, nagyon lassan kiderül, hogy ugyanúgy a jövőtlenségbe vezet, mint hajdan a lenini út. A kereszténység és az erre építő kereszténydemokrácia a jövőtlenség helyett a jövőt kínálja. Ez a jövő az együttműködés, a közös gondolkodás és a közös cselekvés talaján áll. A felmerülő kérdésekre nemcsak működő, hanem keresztény alapokon álló válaszokat kíván adni.
A magyar kormány eszerint cselekszik, amikor például egy-egy térség, város, falu jövője múlik azon, hogy milyen irányba induljanak vagy folytatódjanak fejlesztések. Mert a helyben élők tudják a legjobban, hogy éppen utat, vasutat kell-e építeni, vagy bölcsődére, óvodára, iskolára, idősotthonra van nagyobb szükség, ne adj Isten, mindegyikre egyszerre.
Ez a magyar modell, amely működik, és nemcsak itthon életképes, hanem számos más, közöttük nyugat-európai ország számára is vonzóvá kezd válni. Különösen a jelenlegi, nehéz időkben. Olyannyira, hogy egyre többen próbálják például családpolitikai intézkedéseinket vagy a rezsicsökkentést szolgáló program elemeit átültetni saját országukban, élethelyzethez, gazdasági lehetőséghez mérten.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Küldetésünk van! Háborús és hamis ideológiáktól szennyezett világban kell nekünk, keresztény közéleti embereknek közösen és bölcsen cselekednünk, nemzeti és európai szintéren egyaránt helytállni. Mindig igényeltük és a jövőben is igényeljük véleményüket és a párbeszédet, mert hisszük, hogy csak ez a közös gondolkodás tarthatja jó irányba és viheti előre az ország szekerét.
E helyütt is szeretnék köszönetet mondani Önöknek minden támogatásért épp úgy, mint a jókor, jó helyen megfogalmazott építő kritikákért. Kérem Önöket a jövőben se fukarkodjanak sem egyikkel, sem másikkal, ha éppen a helyzet úgy hozza, mert azok segítségével előrelendülhet közös szekerünk. A magyar kormányra eddig is, és ezután is számíthatnak épp úgy mint Magyarország valamennyi polgára. S mi is számítunk Önökre.
Annál is inkább, mert kemény, hosszú, áldozatokkal és lemondásokkal járó küzdelem elé nézünk. A háború, az abból következő gazdasági nehézségek, az általunk már előre jelzett és az idő által bizonyítottan hibás európai szankciós politika ellenére megvédjük e nehéz időkben is mindazokat az intézkedéseket, amelyek az emberek érdekeit szolgálják. Fenn kívánjuk tartani a rezsicsökkentést, a családok kiemelt támogatását, mint ahogyan minden körülmények között megőrizzük a nyugdíjak értékét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
KÉSZen állunk, készen állunk! Cselekedjük!
Minden eszköz a rendelkezésünkre áll: a hitünk, az összefogás képessége, a bátorság, a tettvágy, az életigenlés. Bízva Istenben, kitartva a hitben, mondjunk igent az életre, és cselekedjünk közösen egy kereszténységében és a demokráciában megújuló Európáért.
Latorcai Csaba beszéde meghallgatható a KÉSZ YouTube-csatornáján:
Jegyzetek:
[1] Evangelium Vitae, II. János Pál pápa enciklikája a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, a laikus Krisztus-hívőknek és minden jóakaratú embernek az emberi élet sérthetetlenségéről. 1995. március 25. (II. fejezet 33-34. pont)
[2] Uo. 36. pont
[3] Őszentsége Ferenc pápa üzenete a teremtésvédelmi imanapra, 2022. szeptember 1. https://teremtesvedelem.hu/ (megnyitva: 2022. szeptember 7.)
[4] Szent II. János Pál pápa, Általános audiencia, 2002. július 10.
[5] „Az ökológiai megtérés kézikönyve” Nemes Csaba; 2022. június 29. https://orszagut.com/kornyezet/article-1245 (megnyitva: 2022. szeptember 15.)