Hol van lelked lakása?
A KÉSZ október 10-én rendezte engesztelő zarándoklatát. Közel 400 zarándok érkezett az országos szervezet helyi csoportjaiból Bakonybélbe, hogy Krisztus lába elé boruljon, közösségben imádkozzon a hazáért.
Bakonybél kiemelt helyszín nemzeti történelmünk és a bencés szerzetesek számára is, hiszen erről a helyről szólította Szent István királyunk Szent Gellért püspököt remeteségéből apostoli munkára.
Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ elnöke homíliájában kiemelte a keresztény ember hivatása: a mai nyugati társadalmunkban meg kell találnunk újra lelkünk remeteségét, lelkünk otthonát. Az atyai ház nem ígéret, hanem jelen valóság: a templomban az oltárnál találkozunk Krisztussal.
A keresztény értelmiség minden évben igyekszik újrafogalmazni küldetését. Ma Európában egészen különleges kerete adódott ennek: emberáradat, mely elnyeléssel fenyegeti a keresztény Európát. A keresztény értelmiség feladata, hogy egyre tudatosabban krisztusi emberként éljen, következetesen ragaszkodjon Krisztushoz és az evangéliumhoz. Egyedül a keresztény ember, a keresztény közösség mentheti meg Európát a következő nemzedék számára – hangsúlyozta Osztie Zoltán.
Osztie Zoltán atya prédikációjának szerkesztett változata:
"Nem véletlen, hogy Bakonybél az idei esztendőben zarándoklatunk célja. Ez a hely mondanivalót hordoz számunkra. Nemcsak azért fontos ez a hely az egész nemzetünk történelmében, mert a bencés atyáknak az egyik jelentős fészke, hanem azért is, mert az egyik kiemelkedő bencés, Szent Gellért püspök itt remetéskedett. Innen hívta őt Szent István királyunk, hogy az apostoli munkában aktívan is társa legyen. És ebben már ott van a mondanivaló számunkra. A keresztény életnek lényeges mozgásához tartozik a hívás, a hivatásunk és a küldetésünk. A hívás Krisztustól származik és arra vonatkozik, hogy vele legyünk. Van János evangéliumának egy része, ahol a maga és apostoltársai küldetéséről szól. Arról számol be, hogyan találkoztak Jézussal a halászó apostolok, és keresték a vele való közösséget. Megkérdezték Jézustól: Hol lakozol? Ez a mi kérdésünk is. Hol lakozik Krisztus? Nem csak arra vonatkozik, hogy ténylegesen hol van a szálláshelye. Jézus járta Zsidóország városait és falvait az apostolokkal együtt, és mint vándortanító nem talált fedelet a feje fölé. Ebből is látszik, hogy a kérdés valami lényegesebbre utal: Hol van a te lelked lakása? Hol van az, ahol igazán otthon vagy, ahol igazán otthon érzed magad, ahonnan kilépve a te megváltói küldetésedet teljesíted?
Hol lakozunk mi? Kegyelmi rendben. Jézus a tanítványait bevezeti a mennybe, már itt és most, azaz az Atyával való bensőséges fiúi közösségébe. Hol lakozik Krisztus? Az Atyánál. Hol van az ő lelki otthona? Az atyai házban. Ahol az Atya vele van, ahol a vele való közösségben átéli az ő istengyermekségét. Ezért a mi otthonunk is az oltárnál, a templomban van. Hol kell, hogy lakozzon a keresztény ember? A szentélyben. Ott, ahol leborulhat Krisztus és az Atya színe előtt, és imádó hódolattal vele lehet. Minden bizonnyal Gellért ezt kereste, amikor remeteségbe vonult. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy az ő küldetése tágabb horizontban kell, hogy megvalósuljon. Hivatása Krisztussal való legbensőbb létközösségre szólt.
Társadalmunkban meg kell találnunk újra a lelkünk remeteségét. Rá kell találnunk arra a helyszínre, amely a lelkünk otthona. Ahol Krisztussal, és rajta keresztül az Atyával létközösségben lehetünk. Ezért az életünk középpontja az Eucharisztia. Hiszen Jézus maga akar bennünk lakozni, hogy mi pedig benne lakozzunk, így az Atyában az egységünk adott legyen. Ennyire csodálatos: ez a hivatásunk! A keresztény ember igazi hivatása. Ebből a szeretetközösségből, kegyelmi rendből kilépve tölthetjük be a magunk küldetését. Ennek megfelelően kell újra és újra értelmeznünk és definiálnunk a keresztény értelmiség küldetését.
Igyekszünk minden évben rendre újrafogalmazni a magunk keresztény értelmiségi küldetését. De ma Európában valami egészen különleges kerete adódott ennek a küldetésnek: emberáradat, melyet manipulációval szabadítottak ránk tudatos, pusztító szándékkal. Európát, a keresztény Európát le kell nyelni. El kell pusztítani. Mert ez az egyetlen olyan akadály, s azon belül is a Katolikus Anyaszentegyház, amely a világuralmi törekvéseknek gátját szabja. Ez az emberáradat nem csak azt jelenti, hogy emberek jönnek a háború elől, és valamifajta menedéket keresnek. Szó sincs róla. Árulkodó jelek mutatják azt, hogy itt erőszak telepedik rá Európára: durva erőszak, terrorizmus, bűn, emberkereskedelem.
Mi a sajátos küldetésünk ebben a helyzetben, ahol Európa a maga Krisztus-tagadásában és istentelenségében élettagadóvá lett? Először is nem bedőlni a manipulációnak, a politikusok ostobaságának és tudatos, tervszerű cselekvésének. Minap hallottam egy politológusnak az elemzését, aki elmondta, hogy itt kialakult egy ördögi kör a politikusok és a média guruk között. A politikusokat, akik egy liberális ideológia szolgálatában állnak, egyetlen szempont vezeti: kedvező színben tűnjenek föl a médiában. Ezért, amit ők mondanak, elszakadt a valóságtól. A média emberei azt írják le, amit ők mondanak. S, így kialakult egy ördögi kör a liberális politikusok és a média emberei között, ami egyre inkább elszakad a valóságtól. Ismét liberális hazugság irányítja Európát, a világot. Helyesen kell ítélnünk a helyzet fölött, amelyben élünk napjainkban. Másodszor egyre tudatosabban, egyre nyilvánvalóbban krisztusi emberként kell élni. Egyénileg és közösségileg egyaránt. Meghasonlott kereszténységünk alkalmatlan arra, hogy a megváltás gyógyító erői rajtunk keresztül kiáradjanak. Sokkal következetesebben kell ragaszkodnunk Krisztushoz. Ezért olyan fontos ez a zarándoklatunk is. Eljöttünk ide Krisztushoz, odaborulni a lábához. Eljöttünk ide, hogy elcsöndesedjünk, és közösségben imádkozzunk. Ez a tiszta forrás. Ide kell térnünk újra és újra, nem csak a mai zarándoklaton, hanem minden imádságunkban. A mi küldetésünk, hogy megmutassuk, nem hasonultunk a világhoz, hanem a világot kell ívesíteni Krisztushoz. A keresztény ember és közösség, az imádságos ember – akiben benne él Krisztus, aki következetesen ragaszkodik Krisztushoz és az evangéliumhoz – mentheti meg Európát.
Hivatásunk van tehát. Krisztus elé, az oltár lábához kell borulnunk. Lelki remeteségbe kell vonulnunk, még a nagyváros zűrzavarában is. És onnan kilépve van küldetésünk, hogy Krisztusi emberként mentsük, ami menthető. Át kell mentenünk a kereszténységet a következő nemzedékek számára. Örömmel tölt el, hogy Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki védelmezi Magyarországot és Európát.
Segítsen bennünket Krisztus, az irgalmas Isten, segítsen bennünket a Boldogságos Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya, és segítsen bennünket Szent Gellért püspök, apostoli segítője a mi szent királyunknak, hogy ezt a hivatást és ezt a küldetést felelősséggel be tudjuk tölteni! Amen."