A kereszt felmagasztalása
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatait adjuk közre, melyek a KÉSZ kezdeményezésére állított hajdúszoboszlói út menti kereszt megáldásakor hangzottak el ökumenikus szertartás keretében.
„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten 'bolondsága' bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten 'erőtlensége' erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,18. 22–25)
Az útkereszteződések, a keresztutak régen is és ma is fontos helyeknek számítottak. Csomópontokat eredményeztek, ahol választásra kényszerült a vándor, hogy merre folytassa az útját. A Krisztus követésére vállalkozó ember élete is újra és újra csomóponthoz érkezik, amikor kereszt közelbe jut. Krisztus nagypénteki áldozathozatalánál a mi utunk is útkereszteződéshez ér, ahol el kell döntenie, hogy vállalja-e Krisztus útját, vagy nem.
Kétezer éves igazság: kétféle tapasztalatunk van a kereszt Krisztusáról szóló beszéd fogadtatásával kapcsolatban.
Az egyik tapasztalat az, hogy a Krisztus keresztje elválaszt. Az egyik megtépi a ruháját, a köntösét és megbotránkozik, gúnyolódik és a józan észre hivatkozik.
Krisztus áldozata és az ő követése az élő hit nélküli, csupán vallásoskodó embernek botrány, a kereszt pedig megütközés tárgya. Az Isten Fiának szenvedése és halála kelepce, tőr, verem és hallatlan merészség, hiszen a vallásoskodó ember az Isten hatalmi megnyilvánulásaira kíváncsi. Világos jeleket vár, amelyekben Isten egyértelműen felfedi magát. Ők Isten szórakoztató csodáira, „produkcióira” kíváncsiak. Őket egy erőszakos, hódító, háborús, agresszív, vérszomjas Isten érdekelné. De kit érdekel a szenvedő Messiás? Ki hallott már ilyet? Hogyan szenvedhet az igaz? Vagy, ha szenved, akkor nem is nevezhető igaznak! Milyen uralkodó az, aki gyöngéd és szeretetet hozó?
A hitetlen embereknek a kereszt Krisztusának a sorsa az értelem gyalázata, az ideák összetörettetése, esztelen rendellenesség. A hitetlen ideológiát vár Istentől, amely az ész számára áttekinthető és meggyőző, logikus érveket tartalmaz.
Isten azonban sem a vallásosság, sem az emberi okoskodás lejáratott eszközeit nem választja a maga feltárására, megmutatására, hanem egy elképesztő formánál marad: a keresztnél.
A kereszt Krisztusának lehet harag és düh, gúny és csúfolódás a része, érdekes módon minden nemzedékben támadnak olyanok, akiknek ez a magát odaáldozó Krisztus vonzó. Érdekes módon mindig támadnak olyanok, akiken teljesül Jézus szava: ha felemeltetek a földről (a keresztre) mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12,32), mert a kereszt Krisztusa nemcsak elválaszt, hanem össze is köt.
A keresztkötéssel összekapcsoltság – ez Pál apostol boldogító tapasztalata. Ahol a keresztről szóló beszéd célba talál, ott sziklák és szívek indulnak meg, válaszfalak omlanak le. A kereszt Krisztusa kezeket kulcsoltat imára és kezeket fon egybe, szíveket tisztít, lomtalanít és tesz lakájossá, haragot enyhít és bocsánattá alakítja a feszültséget, hitetlenséget rombol és élő egyházat épít. Adja Szentlelkét, és közben feltámasztja bennünk a mi igyekezetünket, és képessé tesz a jó cselekvésére, mert a bennünket is elérő szeretete átformál minket. Önző életünket mások felé nyitja, mert rosszaságunk bilincseit felpattintja. A mi Urunk az így adott életfordulatokban lenyűgöző bölcsességgel és életre szóló ösztönző erővel hív bennünket a Krisztus-követésre. Ezekben érezzük hatalmát és ezek az ő bölcsességének bizonyítékai!
A megfeszített Krisztusról szóló beszéd közös nevezőre hoz: Isten és ember nagyszerű találkozási pontja Jézus Krisztus. Isten kitárulkozásának, odaadásának, várakozásának, nyitottságának a jele. Milyen kifejező, hogy a kereszt szárait minden irányban a végtelenbe lehet futtatni az egy középpontból. Ugyanakkor fókusz is a kereszt, amely összefogja a különböző irányból érkező szemsugarat. Nagyszerű koordináta rendszer ez, amibe elhelyezhetek mindent: életem megértett és érthetetlen eseményeit, az eget verő ujjongást és a mélyről feltörő sóhajtást, a hátratételt és a feladatot, a könnyűt és a nehezet. A kereszt koordináta rendszerében minden a helyére kerülhet. Ránézve megtudom, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága az Isten szeretetének. Megértem a középkori szokást, amely szerint a haldokló kezébe adták a feszületet, vagy ha már nem tudta megfogni, akkor a szeme elé tartották, hogy minden jusson eszébe, amit az utolsó percben tudnia kell, és ne felejtse: Krisztus az életben és a halálban, mindenütt vele van.
Ez egy olyan különleges hatalomkoncentráció, amely mindenkit kiválaszt és üdvösségre akar juttatni: zsidót és görögöt, vallásost és hitetlent egyaránt megcéloz. A lehetőség nyitott.
Embert próbáló lehetőség ez, ahogyan Gyurkovics Tibor írta:
„Jézus olyan,
mint egy kereszt.
Két karja ki van tárva,
s átmetszi egy függőleges.”
Aki csak passzívan hallgatja a megfeszített Krisztusról szóló igéket, annak a kereszt erőtlenségről, botrányról, ostobaságról és értelmetlenségről üzen. De aki érti és éli is azt, amit Krisztus hirdetett, annak új kezdet, valóságos kiengesztelődés, mindent elrendező találkozás, kapcsolódási pont, az Isten bölcsen kegyelmes döntésének transzparense. Győzzön benned az, amelyik Krisztus világa, amelyik az ő indulata és ereje!
Emelje magasra, jól láthatóvá téve az életünk Krisztust, juttassa el a hangunkat és a beszédünket minél messzebbre és minél többekhez, hogy az Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél!
Az út menti kereszt megáldásáról készített összefoglalót a Görögkatolikus Médiaközpont:
2020-09-14
forrás: jelujsag.hu