A remény emberei
Hogyan lehet embernek maradni egy bizonytalan világban? – ezt a kérdést állította szeptember 17-i PÁR-Beszéd-estjének középpontjába a KÉSZ taksonyi csoportja. A rendezvény vendége Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök volt, aki a keresztény reménységről, a mai ember kihívásairól beszélt, és arról, hogyan őrizhetjük meg emberi kapcsolatainkat, hitünket és belső kapaszkodóinkat egy gyorsan változó világban.
A taksonyi PÁR-Beszéd-estek célja évek óta az, hogy olyan kérdésekről szülessen valódi párbeszéd, amelyek túlmutatnak a mindennapi aktualitásokon, mégis mindannyiunk életét érintik. Ezúttal különösen is aktuális kérdés került a középpontba: mi történik a mai emberrel, és miért érezzük sokszor úgy, hogy miközben egyre több minden vesz körül bennünket, valami mégis hiányzik?
Fábry Kornél előadásának címe – A remény emberei – Hogyan lehet embernek maradni egy bizonytalan világban? – egyszerre szólította meg a hívőket és azokat is, akik keresik a helyüket, kérdéseikre válaszokat keresnek, vagy éppen távolabb kerültek az egyháztól.
Az este során olyan kérdések kerültek középpontba, amelyekkel ma egyre több ember találkozik személyesen is: a szorongás, a magány, a boldogtalanság, a fiatalok nehézségei, a közösségek meggyengülése, valamint az a kérdés, hogy a modern élet körülményei között mi adhat valódi értelmet és biztonságot az embernek.
A püspök gondolatmenetének egyik fontos üzenete az volt, hogy a mai ember problémáira nem elegendő pusztán technikai vagy kényelmi válaszokat keresnünk. Miközben soha nem látott lehetőségeink vannak, az ember legmélyebb szükségletei nem változtak: szükségünk van kapcsolatokra, közösségre, szeretetre, hitre és valamire, amiben akkor is kapaszkodhatunk, amikor körülöttünk bizonytalanná válik a világ.
Éppen ezért a remény kérdése sem egyszerűen arról szól, hogy bizakodóan tekintünk-e a jövőbe.
A keresztény remény ennél mélyebb: annak felismerése, hogy életünknek van értelme, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy a nehézségek között is van miért a jó, az igaz és az értékes mellett kitartanunk.
A KÉSZ taksonyi csoportja számára fontos volt, hogy az este ne pusztán egy előadás legyen. A meghívás megfogalmazásánál cél volt összekapcsolni a hitet a mai ember legmélyebb kérdéseivel: Mitől lehetünk valóban boldogok? Mit kezdjünk a félelmeinkkel? Mi hiányzik az ember életéből? Mit jelent keresztény reménnyel élni? Hogyan lehet valóban embernek maradni?
Az előadást követően kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyben tovább folytatódott a közös gondolkodás. A résztvevők a közönség soraiból is kérdezhettek a püspöktől, így az este valóban PÁR-Beszéddé vált: kérdések, válaszok és egymásra figyelés jellemezte a találkozást.
A beszélgetésben különösen hangsúlyos volt a kérdés: mit tud adni a keresztény hit annak az embernek, aki fél, aki magányos, aki elveszítette a kapaszkodóit, vagy aki egyszerűen csak keresi az élet értelmét?
A válasz nem valamiféle kész receptként jelent meg. Sokkal inkább meghívásként: ne adjuk fel a keresést, ne mondjunk le egymásról, és ne engedjük, hogy a bizonytalanság elvegye tőlünk azt, ami emberré tesz bennünket. A remény ebben az értelemben nem menekülés a valóságból. Éppen ellenkezőleg: erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk a valósággal, és mégis képesek legyünk a jót választani.
A taksonyi csoport számára különösen fontosak ezek az alkalmak. A közösség több mint két évtizede igyekszik Taksony szellemi és kulturális életében olyan fórumokat teremteni, ahol a keresztény értékrend, a kultúra és a társadalmi felelősség kérdéseiről lehet tartalmasan és egymásra figyelve beszélgetni. A PÁR-Beszéd-sorozat ennek a küldetésnek az egyik fontos fóruma. Fábry Kornél taksonyi látogatása egy valódi találkozás volt. Találkozás fontos kérdésekkel, találkozás a másik emberrel, és találkozás egy kicsit a reménnyel is.
Az este legfontosabb üzenete az volt, hogy
a bizonytalan világ nem jogosít fel bennünket a remény feladására – éppen ellenkezőleg: még inkább szükségünk van rá.
Barna Tamás, a KÉSZ taksonyi csoportjának elnöke
fotók: Wágner Attila