Család- és népesedéspolitikai kihívások és lehetőségek
Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke: Család- és népesedéspolitikai kihívások és lehetőségek (a KÉSZ XIV. kongresszusán elhangzott előadás szerkesztett változata)
Elnök Úr, tisztelt Püspök Úr, kedves Vendégek!
A délelőtt lelki muníciója és töltődése után előre is elnézést kérek önöktől, hogy adatokkal, ábrákkal, számokkal fogom nyomasztani önöket, de arra kértek fel, hogy helyzetképet adjak arról, hogy milyen állapotban vannak a családok most Magyarországon, és egyáltalán család- és népesedéspolitikai szempontból hol tartunk, amit legjobban a tények és prezentációm bemutatásával tudok megtenni. Családkutató intézetként az egyik jelmondatunk – hiszen egy ilyen intézetnek is lehet krédója –: „Minden gyermek kincs”, vagy ahogy ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton mondta:
„Minden gyermek pompás, örök kincs.”
Nagy szeretettel látjuk önöket a honlapunkon, ahol megtalálható az e-könyvtárunk, amiben a különféle kutatásaink, elemzéseink elérhetők bárki számára.
Mielőtt egy helyzetképet adnék önöknek, engedjék meg, hogy kicsit visszatérjünk az alapokhoz, hiszen különösen a külföldi vendégeinknek gyakran el kell mondani, hogy itt, Magyarországon, immár 14 éve miért ennyire központi téma a közpolitika szintjén a családok támogatásának ügye, a család védelme, és mi az oka annak, hogy mi, magyarok nemcsak magánügyként tekintünk a családra, hanem azt mondjuk erre, hogy ez igazából a legszemélyesebb közügy és közérdek. Ennek négy nagyon nyomós oka van, az egyik demográfiai ok, a másik egy jólétünkhöz, az anyagi, gazdasági lehetőségeinkhez kapcsolódó ok, a harmadik a jóllétünkhöz, tehát a lelki egészségünkhöz, az életminőségünkhöz kapcsolódó, a negyedik pedig a nemzetünk fennmaradásának az indoka.
Hogy állunk? Egy pár szót a demográfiáról.
Itt látják összefoglalóan, hogy a különféle demográfiai mutatók hogyan alakultak az elmúlt években.
Bár nagyon nehéz másfél év van mögöttünk, hiszen a '23-as, illetve a '24-es év eleje is sok szempontból visszaesést hozott, mégis fontos látni, hogy még mindig sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint amilyenben 2010-ben voltunk, amely sok tekintetben történelmi mélypont volt a születések számát, a gyermekvállalási kedvet is tekintve. Mit is jelent ez pontosan? Van egy olyan negatív hatás, amellyel itt, Magyarországon nekünk külön is meg kell küzdeni. Ez a negatív Ratkó-hatás.
Éppen az elmúlt évtizedben volt az az időszak, amikor a gyermekvállalási korban lévő korosztály létszáma drasztikusan csökkent, és mindeközben pedig a Ratkó-gyerekek, a 60 év felettiek létszáma drasztikusan elkezdett nőni. Ez mindenképpen befolyásolta, hogy milyen lakosságszám-változást láttunk az elmúlt időszakban.
Itt jól látható, az alsó vonal mutatja, hogy milyen jelentős csökkenés volt a gyermekvállalási korban lévő korosztályban. Ennek ellenére a gyermekvállalási kedv nőtt, ezt mutatja a felső vonal, és a kettő eredőjeként a születések száma nagyjából stagnált az elmúlt időszakban. Ha nem lett volna ez a fajta családtámogatás, akkor ahogy csökkent a szülőképes vagy gyermekvállalási korban lévő korosztály létszáma, ezzel párhuzamosan tovább csökkenhetett volna a születések száma, de szerencsére nem így történt.
A következő ábrán látják, hogy hogyan alakult a házasságkötések, válások száma Magyarországon. Az elmúlt közel másfél évtized egy felívelő időszakot hozott a házasságkötések számában, megtört az a sok évtizedes trend, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot. Ez 2010 óta már nem így van, még akkor sem, ha egyébként az elmúlt évek valóban hoztak visszaesést, de erre majd kitérek, hogy ennek mi az oka az elemzéseink szerint. Az is örvendetes, hogy a válások száma az ’50-es évek óta nem volt olyan alacsony, mint az elmúlt években.
Itt ugyancsak hosszú évtizedekre visszamenőleg azt láthatják, hány gyermek született Magyarországon, illetve az abortuszok száma hogyan alakult. Látjuk, hogy voltak olyan évek a szocializmus, a kommunizmus tragikus évtizedeiben, amikor magasabb volt az abortuszok száma, mint a születéseké. A mai napig hiányzik az a közel hatmillió emberélet, gyermek a magyar társadalomból, akik ezekben az évtizedekben nem születhettek meg. Ugyanakkor értékelnünk kell, hogy
az abortuszok száma folyamatosan csökken,
és az ’50-es években volt utoljára olyan mértékű, mint napjainkban. Nyilván ez még mindig egy viszonylag magas érték, és soha nem lehetünk elégedettek, amíg még egy számot is mutat ez az ábra.
Van egy olyan kihívás, amelyikkel nemcsak nekünk itt, Magyarországon kell megküzdenünk, hanem tulajdonképpen a fejlett világ egészére jellemző. Ez pedig azt mutatja, hogy
a gyermektelenek részaránya hogyan növekedik.
Itt láthatják azt, hogy Magyarországon is terjed a gyermektelenség jelensége. A 40 év felettieknél a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy közel megduplázódott a részarányuk. Az viszont pozitívum, hogy a 20-as éveikben járóknál nincsen növekedés, ami jelzi talán azt, hogy bizakodhatunk a jövő tekintetében. Ugyanakkor valóban intő jel, és erre nagyon kell figyelnünk, hogy a gyermektelenség egyre nagyobb mértékben itt van Magyarországon, bár nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem tudatos gyermektelenségről van szó, tehát az, amit gyakran látunk nyugaton, az nem jellemző Magyarországra. Itt általában a körülmények alakulása, a kitolódott gyermekvállalás, a gyermek melletti döntés halasztása az, ami ahhoz vezet, hogy végül többen maradnak gyermek nélkül.
És ha már demográfia, érdemes arról is beszélni, hogy mennyien mennek el Magyarországról, és mennyien jönnek haza.
Látható, hogy 2016-ban megfordult a trend, azóta már többen jönnek haza Magyarországra magyar származásúakként, mint ahányan elmennek. Bár hozzá kell tenni, hogy az elmúlt ’23-as év a maga gazdasági nehézségeivel nagyjából egy szintre hozta a két számot.
Hadd beszéljek arról is, hogy milyen gazdasági, anyagi, jövedelmi helyzet jellemzi a magyar családokat. A foglalkoztatás jelentősen nőtt Magyarországon. Az EU-s átlagot meghaladó mértékű volt a foglalkoztatás bővülése, ahogy a munkanélküliségi rátánk is sokkal jobb, mint amit az EU-átlagában látunk. Fontos hangsúlyozni, hogy
a gyermeket nevelők esetében mind a nettó kereset, mind a reálbér nagyobb mértékben növekedett az elmúlt években, mint azoknál, akiknek nincsen gyermekük.
Ezt látják ebben a táblázatban. Ugyanakkor továbbra is kihívást jelent, hogy a gyermektelen háztartásokban az egy főre jutó jövedelem még mindig magasabb, mint azokban a háztartásokban, ahol gyermeket nevelnek. Ez az, amin folyamatosan igyekszik változtatni a kormány, és nagyon sok anyagi támogatás éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatását szolgálja. A szegénység tekintetében 2011-ben Magyarország még az EU-átlagnál messze rosszabb helyzetben volt, mostanra viszont már az EU átlagához képest kisebb mértékű a szegénységnek kitettek aránya Magyarországon. Ez is összefügg azzal, hogy a családok jövedelmi és vagyoni helyzete – többek között a családtámogatásoknak és természetesen a munkaközpontú gazdaságpolitikának, foglalkoztatáspolitikának köszönhetően – javulni tudott.
Itt pedig azt látják, hogy 2010 óta mennyit költ a magyar kormány a családok támogatására. Most már három–három és félszer nagyobb az az összeg, amelyet 2010-ben erre a célra fordítottak. A 2022-es és a 2023-as év gazdasági válsága, a magas infláció megterhelte a családokat, de ezek a családtámogatások tudták kompenzálni valamelyest ezeket a negatív hatásokat. Ugyanakkor a gazdasági nehézségek jelentős mértékben okai annak, hogy demográfiai szempontból a tavalyi év és az idei év is visszaesést mutat, nem csak nálunk, hanem egész Európában.
Szólnék még a lelki egészségről, az életminőségünkről. Kopp Mária nyomdokain alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy a magyarok közérzetét folyamatosan vizsgáljuk. 2020 ősze óta hónapról hónapra megkérdezzük a magyarokat, mennyire érzik magukat elégedettnek, boldognak, egyáltalán milyen a lelkiállapotuk.
2021 végén, amikor a koronavírus-járványból kilábaltunk, jelentős növekedés volt, aztán 2022 közepén pedig, amikor begyűrűztek a háború gazdasági hatásai Magyarországra, visszaesés volt a közérzetünkben. Azóta inkább hullámzó, kissé növekvő trendet látunk, érzékelhető, hogy azóta is együtt élünk azokkal a kihívásokkal, amelyek 2022 közepétől megjelentek az életünkben.
Ebben a kutatásban vizsgáljuk azt, hogy a különféle társadalmi csoportoknak milyen a közérzete, és ezt azért is hoztam ide, mert ez nagyon jól rávilágít arra, amit egyébként Kopp Mária is rendszeresen megerősített, hogy
a harmonikus, szerető család, a gyermeknevelés, a házasság mind egészségvédő tényezők,
lelki szempontból és egyébként a testi egészségünk szempontjából is. Jól látszódik, hogy a kisgyermeket nevelők, a házasságban élők alapvetően boldogabbnak érzik magukat, ebből a kutatásból ez is megerősítést nyert.
Kopp Mária Hungarostudy kutatása alapján, amelynek legutóbbi felmérését 2021-ben végeztük el, megállapítható, hogy 2013-hoz képest mind a nők, mind a férfiak esetén javult a magyarok lelki állapota, nőtt az átlagos boldogságérzet.
Külön figyelemre méltó, hogy a nők esetében még nagyobb volt ez a növekedés, ami azt jelzi, hogy a családi feladatok és a munka összeegyeztetése talán ma már egyszerűbb a nők életében, mint korábban volt.
Végül arról, hogy a nemzetünk fennmaradását mennyire kell párhuzamba hozni a puszta demográfiai tényekkel? Nemzetközi szinten – mindenütt a fejlett világban – csökken a gyermekvállalási kedv. Az Európai Unióban azt látjuk, hogy Magyarország, amely 2010-ben ebből a szempontból még a legutolsó volt a sorban, az utóbbi években már felkerült a 6. helyre. Európában mindenütt csökken a születések száma, az elmúlt években soha ilyen kevés gyermek nem született Európában, mint a tavalyi évben. Ez Magyarországon is így volt, de jóval kisebb mértékű volt a visszaesés, mint amit európai átlagban látunk.
Ráadásul úgy történt visszaesés az EU tagállamaiban a születésszámokban, hogy
bizonyos országokban már minden harmadik–negyedik gyermek külföldi édesanyától születik.
Ausztria, Belgium, Németország tekintetében már minden harmadik gyermeknek külföldi származású az édesanyja, tehát nem a nemzetük fennmaradásáról, hanem csak a lakosságszám szinten tartásáról van szó.
Összefoglalva: Magyarországon számos kihívással kell megküzdenünk. Ez adódik külső adottságokból, a háború okozta gazdasági és energiaválság alapvetően bizonytalanabbá teszi a mindennapokat, és amikor a családpolitikáról beszéltünk, mindig azt szoktuk mondani, hogy
a családpolitika legnagyobb értéke a stabilitás, a kiszámíthatóság.
Ez az, ami most felborult, ezért feltehetően sokan halasztják is a gyermekvállalást, várnak a jobb időkre, amikor már ezek a bizonytalansági tényezők nem fogják veszélyeztetni a mindennapokat.
Az értékrombolás, ami a családot relativizálja, és amit most és az elmúlt években tapasztalunk, soha nem volt még ilyen erős, mint mostanában, tehát meg kell küzdenünk ezzel a nehézséggel is.
Vannak emellett a belső adottságok is, amelyekre már utaltam, mégpedig a negatív Ratkó-hatás, azaz a gyermekvállalási korban lévők számának drasztikus csökkenése, illetve nálunk is kitolódik a gyermekvállalásnak az életkora, és ugyan még mindig éppenhogy harminc év alatt van, de azért egyre közelebb a 30. életévhez születik meg átlagosan egy magyar nő első gyermeke.
A gyermek melletti döntésben a férfiaknak is nagy szerepe van,
ezért itt is van teendő annak érdekében, hogy a férfiak és a nők ugyanúgy elkötelezzék magukat a család és a gyermekvállalás mellett. Utaltam arra is, hogy a gyermekes családok anyagi előnyének megteremtése kapcsán is még van tennivalónk.
De vannak lehetőségek is, ami elsősorban a stabilitással függ össze. Amint eljön a béke erre a tájára is Európának, és újból kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb lesz az élet, ez újból a család, a gyermek melletti döntéseket fogja erősíteni. Mint talán hallották, bejelentette a kormány, hogy a családpolitika zászlóshajójaként a családi adókedvezményt meg fogják duplázni a jövő évben. Hiszem, hogy ez olyan hatalmas mértékű támogatást fog jelenteni, amelynek lehet jelentős demográfiai hatása is, hiszen emiatt sokan elgondolkozhatnak, hogy kettő helyett három gyerekük legyen, vagy egy helyett kettő, ami jelentős havi jövedelemnövekedéssel járhat egy család életében.
Nagyon sok figyelem vetül mindeközben a fiatalok lelki egészségére is. Nuncius úr elmondta, hogy ez olyan terület, amivel aktívan kell foglalkozni. A mi kutatásaink is azt mutatják, hogy a Covid-járvány és azoknak a külső hatásoknak az eredményeként, amelyeket látunk a világban magunk körül,
a fiatalok lelki egészsége megromlott, sok a magányos fiatal.
Az, hogy az idei évtől a mobiltelefonokat már nem használhatják a fiatalok az iskolákban, mindenképpen erősíteni fogja a tényleges közösségeket és a tényleges társas kapcsolatokat a fiatalok körében.
Amikor a nemzet megmaradásáról beszélünk, nemcsak a határon belül, hanem a határon túli magyarokra is gondolunk. Számos támogatás elérhető a számukra is, illetve igyekszünk azokat is hazahívni, akik külföldön keresik a boldogulást. Számukra indult a Hazaváró nevű oldal, ami segíti őket abban, hogy hazatérhessenek.
Végezetül annyit kérek önöktől, hogy még ha látjuk is ezt a rengeteg kihívást magunk körül, és látjuk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznünk, sokszor talán még úgy is érezzük, hogy pusztulnak körülöttünk azok az értékek, amelyek fontosak számunkra, ne felejtsük el elültetni azt a bizonyos almafát, és igenis bátran álljunk ki a családért és a családi értékekért!
Sok erőt kívánok ehhez magunknak és a Jóisten áldását!
Az előadás meghallgatása: