Egyházi sírokat hozott rendbe a marcali KÉSZ

Mindenszentek és halottak napja közeledtével különös figyelemmel fordulunk elhunyt szeretteink felé. Ezek az ünnepek nemcsak az emlékezésről, hanem a hitünk szerinti reményről is szólnak: arról, hogy a halál nem az élet végső lezárása, és hogy az előttünk járókhoz fűződő kapcsolatunk az imádságban tovább él. Keresztény közösségként fontosnak tartjuk, hogy ne csak saját családtagjainkról és szeretteinkről emlékezzünk meg, hanem azokról is, akik életüket közösségeink szolgálatának szentelték.

E gondolat jegyében a KÉSZ marcali csoportja és a marcali Karitász rendbe tette a helyi központi temetőben található egyházi sírokat. A temetőben egykori katolikus papok és szerzetesnővérek sírjai őrzik azok emlékét, akik hivatásukon keresztül szolgálták Istent és az embereket.

A munkában részt vevők mellett az egyházközségben olyan önkéntesek is vannak, akik egész évben gondoznak egy-egy síremléket. Ez a figyelmes, sokszor észrevétlen szolgálat is hozzájárul ahhoz, hogy az utánunk következő nemzedékek számára megmaradjon azok emléke, akik előttünk jártak.

A marcali önkéntesek munkája arra emlékeztet, hogy az emlékezés nem merül ki a gyertyagyújtásban és a virágok elhelyezésében: a gondoskodás, a hála és az imádság is kifejezheti tiszteletünket elhunytjaink iránt.

marcali KÉSZ-csoport, Kiss Kálmán csoportelnök