Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen
A mai napon, 160 évvel ezelőtt hunyt el a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, Sopron első díszpolgára. Töretlen hite és tenni akarása a magyarság ügyei iránt ma is példaként kell szolgáljon mindannyiunk számára.
Széchenyi István a szó szoros értelmében igazi hazafi, a magyar közélet egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, a polgári Magyarország megteremtésének megálmodója volt. Szellemi összeomlása után 1849. szeptemberében került a döblingi szanatóriumba. A szanatóriumban töltötte életének hátralévő tizenkét évét, a nyugodt környezet valóban jót tett egészségének. Állapota az önfejlesztésének köszönhetően is javulásnak indult. Sakkozott, sétált, sokat olvasott és visszatért irodalmi, közírói munkásságához is.
A Bécs mellett lévő szanatóriumból megszervezte az úgynevezett "döblingi" sajtóirodáját. Utolsó munkásságaként, lehetetlen helyzetből (a birodalom szívéből, egy orvosi intézményből) megbuktatta az Alexander Bach báró nevével fémjelzett neoabszolutista rendszert. Miután 1857-ben egy, a magyar panaszokat meghazudtoló, félrevezető írás jelent meg Rückblick címmel, Széchenyi megírta leleplező politikai röpiratát Ein Blick néven. Műve Rónay Jácint és fia, Széchenyi Béla közvetítésével 1859-ben jelent meg Londonban, nevetségessé téve a Bach-rendszer politikáját. Ekkoriban III. Napóleonnal, Palmerston angol miniszterelnökkel és a Habsburg Birodalom vezetőivel levelezett.
Az osztrák titkosrendőrség zaklatásai után 1860. április 8-án, a feltámadás napján halva találták. Temetése a rendszer elleni legnagyobb tüntetéssé vált, a pesti gyászszertartáson 80 ezer ember búcsúztatta.
Gondolatai a mai kihívásaink közepette is időszerűek: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”.
2020-04-08
Brummer Krisztián, a KÉSZ elnökségi tagja