Tizenharmadik alkalommal emlékezett meg június 8-án a KÉSZ miskolci csoportja azokról a minorita szerzetesekről, akiket 67 éve, június 17-én éjjel kényszerlakhelyre szállítottak el rendházukból az ávósok.

A minorita rendház falán elhelyezett emléktáblán olvasható a nevük azoknak a szerzetespapoknak, testvéreknek és tanulóknak, akik a kitelepítés áldozatai voltak. Az idei megemlékezésen, június 8-án Mikolai Vince főesperes, diósgyőri plébános, a KÉSZ miskolci csoportjának egyházi elnöke köszöntötte a résztvevőket és Szabó Ferenc jezsuitát, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt főszerkesztőjét, akit felkértek az ünnepi, megemlékező beszédre.

„Itt egy öregember szól hozzátok, 86 múltam. Most emlékezem – kezdte beszédét Szabó Ferenc. – Átéltem a kommunista vallásüldözést, átéltem az ’56-os forradalmat. Zugjezsuita voltam, aztán külföldre kerültem, Belgiumban tanultam, Párizsban doktoráltam. Aztán Rómába kerültem, ott voltam huszonöt évig, a Vatikáni Rádióban mikrofonba, a levegőbe beszéltem, de azért a kommunista időkben is „hazajöttem” az éter hullámain. 1992-ben jöttem végleg haza. Tanítottam, folyóiratot szerkesztettem. Mikor vége lett a háborúnak, pár év múlva átvették a hatalmat a kommunisták, és az egyházüldözés hozzátartozott ehhez a rendszerhez. Azt mondták, a vallás ópium a népnek, ki kell irtani. Azt tudták, hogy rögtön nem lehet megszüntetni, hát elkezdték nyirbálni az Egyházat. Először a katolikus iskolákat államosították, aztán a szerzetesrendeket szórták szét.

Először 1950. június derekán történtek az elhurcolások, egy éjjel. A jezsuitákat Pécsről, Miskolcról a minoritákat vitték el, de ez folytatódott később is. Volt ugyan utána egyezség, mely alapján három férfi szerzetesrendnek és egy női rendnek meghagyták az iskoláikat, a bencéseknek, piaristáknak és ferenceseknek, illetve az iskolanővéreknek. Ezek minden évben felvehettek két-két novíciust, novíciát, de a többi rendet szétszórták.

Megkaptam a minoriták neveit, akiket innen elhurcoltak: Péchy Alán tartományfőnököt, korábbi főgimnáziumi igazgatót, biológia-földrajzszakos tanárt; Szendrey Bonaventúra ének- és zenetanár zeneszerzőt, karvezetőt, aki akkor a házfőnök volt – aki azon az éjszakán, amikor a többieket elhurcolták, nem tartózkodott Miskolcon, de utána csatlakozott a rendtársaihoz –; Beck Pál hittanárt, a környékbeli gimnáziumok, iskolák hitoktatóját; Moksó Gilbert teológust; Polonkai Arnold novíciust; Mézinger Ferenc novíciust, és volt orgonista, kántor, sekrestyés is, akiket éjjel felpakoltak a teherautóra. Egy ideig internálótáborban voltak, de a jezsuita provinciálisnak, aki egy ideig szabadlábon volt, sikerült elintéznie a hatóságokkal – és a püspöki kar is közbelépett –, hogy szétoszlassák ezeket a táborokat, és a szerzetespapokat plébániákon helyezték el. Volt, aki kántor lett, vagy sekrestyés; kezdetben nem működhettek mint papok. De aztán jöttek a letartóztatások, elsősorban azokat fogták le, akik fiatalokkal foglalkoztak.

A szentmisében imádkozunk az üldözöttekért, hiszen az arab országokban, a Közel-Keleten, Egyiptomban most is csak azért, mert Krisztus-hívő keresztények, gyilkolják őket. Ahogy Ferenc pápa mondta: már folytonos az egyházüldözés. Rájuk gondoljunk, és azokra, akik meghaltak. Most a rendtársaimra is gondolok, akik kikerültek a börtönből. Szinte isteni kegyelemnek tartották, hogy Krisztusért szenvedtek a börtönben. Titokban miséztek, vécépapírra írták a miseszövegeket... Imádkozzunk az üldözöttekért és azért, hogy a hatalmasok politikája valamiképp megváltozzon” – hangzott el Szabó Ferenc atya megemlékezésében.

Mikolai Vince atya megköszönte a történelmi léptékű megemlékezést, majd megkezdődött a koszorúzás: az emléktáblánál a Minorita Rend Árpád-házi Szent Erzsébet Rendtartományának tagjai, a Ferences Világi Rend képviselői és a KÉSZ miskolci csoportjának tagjai helyezték el koszorúikat; a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium kamarakórusa énekelt. A koszorúzást követően Szabó Ferenc jezsuita atya szentmisét mutatott be Mikolai Vince koncelebrálásával – derül ki Gróf Lajos összefoglalójából.

forrás: magyarkurir.hu
fotók: Fojtán László