Emberi jogok története Magyarországon Trianontól napjainkig
Horváth Attila alkotmánybíró volt a KÉSZ veszprémi csoportjának vendége február 14-én a Padányi gimnáziumban.
Horváth Attila alkotmánybíró előadása elején megállapította, hogy az alapvető emberi jogok éppen olyanok számunkra, mint a levegő. Természetes, ha vannak, csak akkor jövünk rá, milyen fontosak, ha valamelyik sérül.
A történelemben visszatekintve azt láthatjuk, hogy az emberek polgári szabadságjogait Magyarországon az 1848–49-es forradalommal vívták ki. A 20. század viszont alaposan felforgatta az életüket. Az első világháború kitöréséig tartott a boldog békeidő. A háború borzalmai alatt megrendült az emberek hite, bizalma a jogban. Kiábrándulás és terjedő bűnözés lett a következménye. Semmilyen szabadságjog nem érvényesült: sem az emberélethez való jog, sem a sajtószabadság, sem a magántulajdon joga. Mindezek következtében leállt a termelés, megszűnt a bankok pénzforgalma. A boltok államosításának köszönhetően eltűnt az áru a pultokról. Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben, köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket. Mindez új problémák tömegét hozta felszínre a mindennapi életben és a termelésben. Nem csoda, hogy a proletárdiktatúra csupán néhány hónapig állhatott fenn – mondta el az előadó.
Magyarország helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódni látszott az első világháború és Trianon megrázkódtatásai után. Ehhez a hátteret az időszakban jellemző világgazdasági konjunktúra teremtette meg: a magyar termékek számára kedvezőek voltak az értékesítési lehetőségek külföldön, szükségleteit is viszonylag könnyen be tudta szerezni az ország, illetve a kedvező külföldi hitelek is elősegítették a viszonylagos fellendülést. A gazdasági válság ezeket a feltételeket egy az egyben megszüntette.
A második világháború szörnyű pusztítást hozott, majd a szovjet megszállás és diktatúra idején ismét nem létezett semmilyen szabadságjog. A tervek között az egyházak és az egyesületek megszüntetése is szerepelt. A médiában megrendelt cikkeket és műsorokat jelentettek meg. Minden társadalmi rétegnek és korosztálynak megvolt a maga manipulatív médiuma, amely a központi propagandát támasztotta alá. Működött a besúgórendszer. Gyülekezeti jog sem volt. Ismeretesek az 1956-os forradalmat követő kegyetlen megtorlások, de még évekkel később is megverték a rendőrök a március 15-i tüntetőket.
A rendszerváltás óta kaptuk vissza ismét szabadságjogainkat. Tudunk-e élni ezekkel? – tette fel a kérdést Horváth Attila alkotmánybíró előadásában.
– Fő feladatunk, hogy segítsük mi magunk is embertársainkat. Járjunk nyitott szemmel, segítsünk a környezetünkben élő rászorulókon. Nem szónokolni kell, hanem cselekedni. Akkor is tegyünk jót, amikor nem látja a nyilvánosság – hívta fel a hallgatóság figyelmét.
Demény Anna, a veszprémi KÉSZ-csoport tagja
2019-02-24
Dr. Horváth Attila (1959) alkotmánybíró Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1986-ban, majd a Bölcsészettudományi Karán 1987-ben; |