Értéket őrizve, jövőt építve
Második alkalommal került megrendezésre Taksonyban a KÉSZ Piknik. A tavaly útjára indított közösségi alkalomra idén is sokan elfogadták a meghívást. A résztvevők közös gondolkodásának középpontjában ezúttal is a keresztény értékek, a közösség, a helyi identitás, a kultúra és a jövő iránti felelősség állt.
Az idei Piknik mottója „Értéket őrizve, jövőt építve” volt. A mottó egyben a rendezvény alapgondolatát is kifejezte: örökségünk megőrzése önmagában nem elegendő, hiszen amit kaptunk, azt tovább is kell adnunk, és közben a jövő közösségét is építenünk kell.
„Identitás és kultúra nélkül nincs jövő”
A rendezvényt Barna Tamás, a taksonyi KÉSZ elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a keresztény-polgári közösség számára vannak olyan alapvető értékek, amelyekből nem lehet engedni: az igazság, az emberi méltóság, a család, a hit, a nemzeti identitás, a hagyomány és az egymásért vállalt felelősség.
Mint fogalmazott: „Identitás és kultúra nélkül nincs jövő.” A megnyitóban szó esett a közélet felelősségéről is. A keresztény embernek nem kell lemondania az igazság megvallásától, ugyanakkor a közéleti vita nem válhat gyűlöletté és megbélyegzéssé. A megnyitó egyik hangsúlyos üzenete szerint a gyűlölet nem lehet közösségépítő erő: lehet vitatkozni, lehet kritikát megfogalmazni és számon kérni, de mindezt az emberi méltóság tiszteletben tartásával.
A beszéd egyik központi gondolata az volt, hogy a polgár nem csupán használja a közösséget, hanem építi is.
Közös gondolkodás a települések jövőjéről
Az első kerekasztal-beszélgetésben Gáll Sándor művészettörténész, a dunaharaszti KÉSZ elnöke és lokálpatrióta, valamint Hoffman Pál, a tököli KÉSZ-csoport elnöke, korábban több mint harminc éven át Tököl polgármestereként szolgáló településvezető és egy ciklusban országgyűlési képviselő vett részt.
A beszélgetés azt járta körül, hogyan lehet a véleményformálásból valódi közösségi cselekvés, hogyan épül egy település kulturális és közösségi identitása, és milyen szerepe lehet ebben a civil közösségeknek.
Gáll Sándor a kultúra és az identitás szoros, elválaszthatatlan kapcsolatáról beszélt, míg Hoffman Pál saját több évtizedes tököli tapasztalatait osztotta meg arról, hogyan lehet egy településen közösséget építeni és az értékeket a mindennapi életben is érvényre juttatni.
A beszélgetés egyik fontos kérdése az volt: lehet-e olyan közös értékalap, amely akkor is összetart egy közösséget, ha tagjai bizonyos közéleti vagy politikai kérdésekben különbözőképpen gondolkodnak.
Mit jelent taksonyinak lenni?
A második kerekasztal már kifejezetten Taksony közösségének kérdéseire fókuszált. Nagy-Szalay Viktória, Kreisz Mátyás Tamás és Láng Tamás beszélgettek arról, hogyan válik egy lakóhelyből otthon és közösség, mit jelent a helyi hagyományok továbbadása, és milyen személyes felelősséget jelent mindez a következő generáció iránt.
A beszélgetés során különösen fontos kérdéssé vált: mit jelent ma taksonyinak lenni? A válasz nem merülhet ki a lakcímben. Ahogy a rendezvényen elhangzott: „Aki Taksonyban él, annak lehetősége van taksonyivá válni. De ehhez nem elég a lakcím. Kell hozzá kötődés. Kell hozzá tisztelet. Kell hozzá felelősség. És kell hozzá cselekvés.”
A „taksonyi minimum”
A második kerekasztal egyik központi témája a „taksonyi minimum” volt. A kezdeményezés lényege, hogy Taksonyban is legyen egy olyan közös értékalap, amely nem politikai egyetértést kíván, hanem olyan alapvető értékeket fogalmaz meg, amelyekben a település közösségének tagjai együtt tudnak állni.
Ilyen alap lehet egymás tisztelete, Taksony történetének és helyi értékeinek megbecsülése, a keresztény és nemzeti kulturális örökség megőrzése és továbbadása, a család és a gyermekek jövőjének szem előtt tartása, valamint a közösség iránt vállalt személyes felelősség.
A „taksonyi minimum” nem a régi és nem az új taksonyiaké, hanem mindannyiunké: azoké, akik itt születtek, akik generációk óta itt élnek, és azoké is, akik újonnan érkeztek.
A rendezvény egyik fontos felismerése éppen az volt, hogy a közösség nem attól lesz közösség, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem attól, hogy vannak közös értékek, amelyekért együtt készek vagyunk tenni.
Nem a lelátóról, hanem a közösségben
A piknik visszatérő gondolata volt a személyes felelősségvállalás. A zárszóban elhangzott: „A közösség nem a lelátón születik. A közösség ott születik, ahol valaki feláll.”
Ez a gondolat jól összefoglalja a taksonyi KÉSZ küldetését is. A közösségi élet nem merülhet ki a vélemények megfogalmazásában: időt, munkát, figyelmet, tehetséget és személyes jelenlétet is kell adnunk ahhoz, hogy értékeink megmaradjanak és tovább éljenek.
A taksonyi csoport a jövőben is olyan közösségi műhelyként szeretne működni, amely értéket őriz, közösséget épít, identitást ad tovább és jövőt teremt.
A nap végén ezért nem egyszerűen egy jó hangulatú rendezvény emlékével térhettek haza a résztvevők, hanem egy személyes kérdéssel is:
„Mit fogok én tenni ezért a közösségért?”
A KÉSZ Piknik üzenete végül egyszerű és egyértelmű: nem elég szeretni és félteni az értékeinket – tenni is kell értük. Értéket őrizve, közösséget szolgálva, jövőt építve.
Beszámoló: Barna Tamás
Fotók: Mayer Nóra, Kreisz László és Kolozsi Péter