Hogy együtt énekelhessünk
Ezzel a címmel került bemutatásra a KÉSZ által kiadott Kárpát-medencei népénekgyűjtemény az óbecsei Szent Antal-templomban június 10-én, a vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) és a KÉSZ szervezésében.
A rendezvényen a KÉSZ-t Galgóczy Gábor társelnök és Csizovszki László, a jánoshalmi csoport elnöke, elnökségi tag képviselte. A KÉK részéről Szabó Károly elnök és Szakály József szabadkai plébános, a KÉK egyik alelnöke vettek részt a könyvbemutatón. A kötetből kiválasztott énekek két kórus közreműködésével csendültek fel: az óbecsei Alsóvárosi Szent Antal Felnőtt Kórust Simovics Balázs kántor, a moholi Szent György-templom kórusát Lakatos Zsolt kántor vezette.
A KÉK nyitott minden olyan kezdeményezésre, amely az evangelizációt és a magyar összetartozást, összefogást szolgálja. A Kárpát-medencei népénekgyűjtemény is ezzel a céllal született: betekintést nyújt a távoli vidékek katolikus népénekeibe, és így hozzájárul kulturális örökségünk megőrzéséhez. Gyűjtők, kántorok, egyházzenével foglalkozó szakemberek rendezték egy csokorba a kötetben szereplő népénekeket, melyek a magyar nyelvterület öt régiójából, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről és természetesen az anyaországból származnak.
A könyvbemutatón Galgóczy Gábor köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy a könyv idővel teret hódít és közismertté válik. Az egyházi imádságainkat tartalmazó népénektár zenei kultúránkat hivatott összegezni, bemutatni. Kiadásának célja egymás megismerése és a kapcsolatok kiszélesítése volt, továbbá hogy általa a magyar ajkú hívek közösen is tudjanak énekelni, nemcsak a templomban, hanem minden találkozás során – mondta a KÉSZ társelnöke.
A felhangzó népénekek ízelítőt nyújtottak a kötetben rejlő kincsek gazdagságából, egyben alátámasztva a megállapítást, hogy a népi kultúra teret kapott a szent zenében is: hiszen a közös éneklés egymásra hangolja, közelebb hozza azokat, akik énekelnek – idézte Szakály József atya a kötet szerkesztőjének, Kocsis Csaba egyházzenésznek a gondolatait. A kötet szerkesztői a válogatás során igyekeztek egyensúlyt tartani az ismert és kevésbé ismert énekek között, bár nem volt könnyű dolguk, hiszen sokszor a régiók énekei átfedik egymást – mondta Szakály atya. Például az erdélyi énekek 99 százalékát tudjuk és ismerjük, a magunkénak hisszük. Rámutatott arra is, hogy mennyire fontos megismernünk egymás szavainak tartalmát és azok helyes értelemben vett használatát. A népének és a népdal kapcsolatáról, illetve különbségéről is beszélt. Elmondta, hogy a népdalban és a népénekben sok a rokon vonás, de míg a népdal („nóta”) szövege világi tartalmú, addig a népének („szent ének”) mindig vallásos témákból merít.
Az együtténeklés a történelem folyamán mindig hatással volt a magyar nemzet népénekkultúrájára. A Délvidéken például erős volt a sváb jelenlét, és ennek hatását érezni lehet a magyar templomi népénekeken: zeneiségük ötvözi a sváb kultúrát a magyarral. A hagyományos együtténeklés eltűnt ugyan a falusi életmód változásai során, de az igény a közös éneklésre megmaradt. És mivel használati zenéről van szó, jó lenne minél több magyarlakta vidékre eljuttatni a könyvet, hogy minél többen megtalálják benne kedvenc énekeiket!
A legősibb népénekek szerzőiről keveset tudunk – vette át egy esküvőre való népének elhangzása után Szakály atya ismét a szót. A néhai gregorián zenétől is nehezen elválaszthatók, és érdekes megfigyelni, hogy más népeknek nincsenek ilyen jellegű népénekei, mert évszázadok során a latint használták, vagy az orgona helyettesítette az éneket.
Végül a legrégebbi Szent László-ének egyik variánsát énekelte el a kórus, melyhez csatlakoztak a megjelentek is. A könyvbemutató után a véleményezés a templomudvarban, agapé mellett folytatódott.
forrás: Szilágyi Edit Keresztény Értelmiségi Kör, Óbecse
A könyvbemutatóról készült összeállítás itt megtekinthető: