Imaháló Kecelen
Karácsony közeleg. Egyik legszebb ünnepünkre készülve, az isteni szeretetből tanulva a legrászorultabbakért, városunkban lelki válságban élő embertársainkért, a zátonyra futott életekért ajánljuk fel tizenkettedik imahálónkat, egy-egy óra imánkat.
Ha visszagondolunk az utóbbi évekre, eszünkbe jut sok olyan ember, akin jó lett volna (időben) segíteni. A lelki válságok, célt vesztett életek sokaságát szétesett családok, szenvedélybetegségbe süllyedő emberek, életüket önkezükkel kioltott felebarátaink jelzik. Legtöbbször bénultan és sajnálattal nézzük, képtelenek vagyunk segíteni. Máskor emberfeletti szeretettel és önfeláldozással küzdünk válságban levő szerettünk gyógyulásáért, szinte hiába. Most legalább imáinkkal segítsük őket!
Keresztényként hisszük, érezzük, hogy a Jóisten szeret, hogy figyel ránk. Hisszük, hogy múltunk hibáit nem kell cipelnünk, megbánt bűneinkre van bocsánat. Tudjuk, hogy jelenünkben a folyamatos útvesztők helyett Krisztust követve kell haladnunk. Reményünk, hogy a jövőtől, elmúlástól való félelem helyett örömmel bizakodhatunk az örök boldogságban. Lelki mélységben élő embertársaink ugyanakkor nem hiszik el, nem képesek felfogni, hogy Isten szeretete őket is hívja. Isten fentről feléjük kinyújtott kezét nem tudják megfogni, lesütött szemmel észre sem veszik azt, nincs erejük fejüket felemelni, nem is hiszik, hogy érdemes. Az öngyilkosságok sem azért vannak, mert a bajbajutott meg szeretne halni, hanem mert nem képes elviselni saját lelki szenvedését, menekülnie kell belőle. Aki igazán mélyen van, ha el is jut templomba, gondolataiba merülve meg sem hallja az örömhírt. Rossz esetben egy-egy megvető pillantás, hogy mit keres itt ez a „bűnös”, többet árt, mint amit sok esetben a hitünk használ. Érdekes belegondolnunk, hogy van-e olyan hatékony közösségünk, van-e bennünk annyi szeretet, ami egy igazán mélyen levő embert felemelni képes lehet. Ilyen mélységben élő embereken csak összefogással lehet segíteni. Kell az egészségügy segítsége: nem szégyen, hanem szükség elfogadni. Az, hogy az öngyilkosságok száma 25 év alatt a harmadára csökkent, jórészt az egészségügy lehetőségeinek bővülésével, hatékony gyógyszerek kifejlesztésével magyarázható; de eddig el kell jutnia a betegnek. Bátorítsunk, szóljunk, segítsünk; tudjon a beteg tűrhetetlen szenvedésére segítséget kérni! Ha ezt megtettük, szeretetünkkel és példánkkal meg kell mutatnunk, hogy keresztényként könnyebb. Múltunk, jelenünk és jövőnk is szebb, mintha nem lenne hitünk. Megváltónk szeretetét meg kell próbálnunk átadni az azt szomjazó testvéreknek. „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Uram, halld meg a szavam!” (130. zsoltár). Milyen jó, ha valaki eddig eljut. Imádkozzunk azért is, hogy alázatos, szeretetteljes kereszténnyé válva hiteles és vonzó utat tudjunk mutatni.
Advent hétvégéjén ismét van miért, van kikért imádkoznunk. Imádkozunk bajban lévő, kiutat kereső embertársainkért, őket megtartó közösségeinkért, és a Szentlélek őket felemelő, és minket is megerősítő szeretetéért, hogy adjon elég erőt felkarolni és a jóra vezetni összetört felebarátainkat.
Kérjük Urunkat, hogy karácsonykor Isten szeretetét érezzék meg városunk minden otthonában, főként, ahol a legnagyobb szükség van rá!
Ezért imádkozzunk!
a KÉSZ keceli csoportja
A KÉSZ keceli csoportja immár 12. alkalommal hív minden jószándékú embert imádságra. Nincs előírt, kötött menete, ezt az időt imával, elmélkedéssel, Szentírásolvasással elmélyülve otthonában is eltöltheti. Javasoljuk egy tized Irgalmasság, ill. Szeretetláng rózsafűzér imádkozását. A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat. A szervezők várják az imádkozókat a keceli Szentháromság-templomban (Kossuth u. 1.) 2017. december 15-én, pénteken reggel 6 órától, 17-én, vasárnap, a 18 órai szentmise végéig. |