Legyen nekem a te igéd szerint

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége zarándoklatot szervezett Mátraverebély-Szentkútra október 9-én, ahol Kárpát-medencei társszervezeteivel együtt  imádkozott a hazáért.

 

Az Úr ezúttal is kegyes volt mind az időjárás, mind a természeti környezet tekintetében a Kárpát-medencéből érkezett, mintegy 650 zarándokhoz. A csípős levegő ellenére hét ágra sütött a nap, a csodálatos helyen fekvő kegyhelyet övező erdők pedig már elkezdték felvenni őszi színeiket.

Szentkút az itt feltörő forrásokhoz kapcsolódó Szent László királyról szóló hagyomány, valamint a Szűzanya-jelenéseket követő csodás gyógyulások miatt már évszázadok óta zarándokhely. A ferencesek gondozásában álló, 2015-ben felújított nemzeti kegyhely méltó körülmények között fogadja az idelátogatókat.

A Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kötődő KÉSZ-zarándoklatra érkezők számára az ünnepi szentmise előtt lehetőség nyílt gyónásra, majd lelki ráhangolódásként énekes Mária-köszöntő hangzott el. A szentmise a szabadtéri oltárnál 11 órakor kezdődött. A szertartást bemutatók bevonulását követően Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket:

− Nagy szeretettel köszöntöm a KÉSZ minden tagját és barátainkat! Nagy öröm, hogy évről-évre összegyűlünk az egész Kárpát-medencéből egy nekünk, magyaroknak és keresztényeknek fontos helyen. Összejövünk azért, hogy hálát adjunk az elmúlt esztendőért, hogy megköszönjük a Jóistennek mindazon kegyelmét, amelyet kaptunk tőle.

Isten hozta a baktalórántházi, a Budapest-belvárosi és -józsefvárosi, a XIII. kerületi zarándokokat! Isten hozta a budaörsi, csornai, dunakeszi, dunaújvárosi, érdi, győri, jánoshalmai, jászberényi, keceli, kecskeméti, kiskunfélegyházi, kunszentmártoni, marcali, nyíregyházi, paksi, salgótarjáni, százhalombattai, székesfehérvári, tatai és újfehértói zarándokokat! S mivel a Kárpát-medence összeölel bennünket, nagy szeretettel köszöntjük Felvidékről a rimaszombati, Délvidékről a Keresztény Értelmiségi Kör számos településről ideérkező zarándokait! És ugyanilyen nagy szeretettel üdvözöljük a kárpátaljai zarándokokat, a beregszászi egyházközség KÉSZ-csoportját és velük együtt az olaszliszkai vendég zarándoktestvéreinket!

Bevezető gondolataival Isten hűséges követésére buzdított az elnök:

− Sok rossz hírt hallunk a keresztény Európáról, sok aggodalomra okot adó hír érkezik hozzánk. Sokszor vagyunk aggodalmaskodóak, rosszkedvűek, szomorúak emiatt. De ugyanakkor látjuk a jeleket, azokat a jeleket, amelyek megerősíthetnek bennünket. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus öröme akár személyesen, akár a televízión keresztül közvetítve megerősített minket abban, hogy jó úton járunk, hogy Krisztus velünk van ezen az úton. Nekünk, magyar keresztényeknek, katolikusoknak, protestánsoknak, Krisztus követőinek az a dolgunk, hogy hűségesek legyünk.

Orosz Lóránt kegyhelyigazgató szentbeszédében a szabadtéri oltárnál található mozaikok bemutatásával az önzetlenségből fakadó vértanúság lényegére hívt fel a figyelmet:

− Valójában minden vértanúság alapvetően az önzetlenségről szól, ahogy Krisztus is önzetlen volt. A mártíromság lényegében azt jelenti, hogy az életemet adom szeretetből Istenért és az emberekért. Ez lehet, hogy egyszerűen csak annyit jelent, hogy a fájdalmakat, a szenvedéseket, amiket az élet hoz – testieket és lelkieket –, el tudom fogadni az Istentől és oda tudom tenni Jézus szenvedései mellé.

Látjuk itt a mozaikon bal oldalt, ahogy Gabriel arkangyal hírül adja Szűz Máriának Jézus születését. Tudjuk, hogy a Szűzanya nem mindjárt mond igent Gabriel hírére. Először visszakérdezett, egy kicsit tanácstalan volt. De aztán kimondja azokat a szavakat, amik nagyon fontos szavak: Legyen nekem a te igéd szerint! Igazából minden zarándoklatnak ez az értelme. Az ember az adott élethelyzetében ki tudja mondani, hogy legyen nekem a te igéd szerint. Persze az ember sajnos úgy működik, hogy tudjuk, aztán elfelejtjük. Elkezdünk lázadozni vagy elkezdünk haragudni Istenre. Ezért nagyon fontos része a zarándoklatnak a gyónás és a teljes búcsú. Az ember a gyónásban nemcsak az Istentől kér bocsánatot, hanem ő is megbocsát az Istennek.

– A középső képen a karácsonyt látjuk. A barlangot, benne a betlehemi csillaggal, ott van a Szűzanya a kis Jézussal. Szent József a jelenet szélén tanácstalanul gondolkodik, hogyan is tovább. A képen a kis Jézus stólában van, vagyis papi öltözetben. Széttárja a karját kereszt alakban. Ez arra figyelmeztet minket, hogy a drága Jézuska, aki karácsonykor megszületik, ugyanaz a Jézus, aki nagypénteken értünk a keresztre megy, és húsvét vasárnap feltámad.

– A harmadik jelenet Mária halála, amit úgy hívunk, hogy dormitio vagy elszenderedés. Hitünk tanítása szerint Szűz Máriát az ő érdemeire való tekintettel halála után az Úr Jézus nem engedte át a romlásnak. Testestül-lelkestül fölvette a mennybe. Jézus kezében látjuk azt a kis csecsemőt, ez egy felnőtt arca. Ez az újjászületett Mária, aki ki tudta mondani az elején azt, hogy legyen nekem a te igéd szerint. Ha mi is ki tudjuk mondani azt, hogy legyen nekem a te igéd szerint, akkor a mi sorsunk is ez lesz.

– A felső apszisban látjuk a megkoronázás jelenetét. Tulajdonképpen ez a Nagyboldogasszony ünnepe augusztus 15-én. Szűz Mária halála és mennybevétele, ami ennek a kegyhelynek is a fő búcsúja. Fönt látjuk az apszisban jobbra a mai nap ünnepének a megjelenítését: Szent István a koronát felajánlja Szűz Máriának, mögötte Gizella, kezében egy kis kápolna. Mellette ott van Szent Imre herceg, kezében a liliommal és Szent László királyunk.

– A képnek a másik oldalán magyar szentek láthatóak. Mindjárt elöl egy ferences, akinek a kezén és az oldalán stigmák vannak. Ő Szent Ferenc. Mellette egy lila püspöksapkában Meszlényi Zoltán, aki esztergomi segédpüspök volt, s akit 1950-ben a kommunisták a kistarcsai táborban agyonvertek. Ezt követően balra, zöld ággal a kezében a kassai születésű Salkaházy Sára, akit a nyilasok lőttek a Dunába, mert mentette a zsidókat. Mögöttük hét ferences, akiknek nincsen glóriájuk, mert nincsenek szentté avatva. Ők a ferences vértanúk, akiket vagy Tito partizánjai vagy a kommunisták a háború után végeztek ki a hitük miatt. Mindennek az a mondanivalója, hogy a hit, amit kaptunk – az első szent királyé –, az a hit volt, amely képessé tette utána a 20. században ezeket a vértanúkat arra, hogy amikor szükség volt rá, akkor az életüket adják Istenért és embertársaikért.

A kegyhelyigazgató szólt az oltárban elhelyezett ereklyékről is, melyek a környező népek vértanúitól származnak, akik szintén az önzetlenség fontos tanúságtevői:

– A kegyhely szabadtéri oltára őrzi Romzsa Tódor munkácsi püspöknek az ereklyéit. Amikor a szovjetek elfoglalták ’44-ben Kárpátalját, akkor őt letartóztatták. Miután megszüntették a görögkatolikus egyházat, megpróbálták egy balesetnek álcázott merénylettel meggyilkolni, ami nem sikerült. Majd a kórházban egy KGB-s nővér méreginjekcióval intézte el. Így adta az életét az egyházért Romzsa Tódor püspök.

– Szentkúton van Franz Jägerstätter ereklyéje is, aki egy tiroli parasztember volt. Amikor a németek elfoglalták Ausztriát, nem volt hajlandó a náci hadseregben fegyvert fogni, ezért lecsukták, majd nem sokkal később kivégezték. Itt található az árvai származású szezetes- és egészségügyi nővér, Zdenka Schelingová relikviája. Zdenka nővér abban a kórházban dolgozott az ’50-es években, ahova a rabokat vitték, köztük a papokat is. Látta, hogy a papokon olyan külsérelmi nyomok vannak, amelyek egyértelműen verésből származnak. Ezt szóvá tette, mire mondták neki, hogy erről ne beszéljen, de ő nem hallgatott. Ezért börtönbe zárták, ahol olyan betegséget szedett össze, amiben később meghalt.

Jerzy Popieluszko lengyel vértanú pap ereklyéje szintén jelentős tárgyi emlék. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy a ’80-as években is még javában zajlott az egyházüldözés. Sokan állítják azt, hogy csak az ’50-es években egy-két évig tartott, majd utána az egyház relatív szabadságot élvezhetett. Ennek mond ellent az a tény, hogy a ’70-es években szabadultak az utolsó papok, akik azért voltak börtönben, mert ifjúsági munkát végeztek. Fontos az, hogy ezeket a dolgokat is az eszünkben tartsuk, és tudjuk azt, hogy voltak olyan időszakok ebben az országban is, amikor megvallani a hitünket nem volt egyszerű és veszélytelen dolog. Egyáltalán nem biztos, hogy ezek az idők végleg elmúltak. Lehet, hogy lassan már az is probléma lesz, ha az ember kitart a mellett, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a szövetsége.

Végül Lóránt atya beszédében így összegezte a vértanúság jelentését: – Vértanúnak lenni alapvetően jó, hiszen Krisztus is az lett értünk, mi meg Krisztus nevét viseljük. Hiszen a keresztény szó tudjuk, hogy nem a kereszt szóból ered a magyarban, hanem a krisztianoszból, vagyis a krisztusiból. Aki keresztény, az krisztusi ember, vagyis Krisztus nyomdokaiban jár, az ő életpéldáját követi. Azzal, hogy Krisztust követjük, ki tudunk lépni a saját köreinkből, és tudunk önzetlenebbek lenni, saját önzőségeinket legyőzni. Ez nem mindig jelent aktivitást, lehet, hogy egyszerűen csak annyit jelent, hogy az élet keresztjét reggel felvesszük – zárta gondolatait a szónok.

A szentmise után Palkó Julián ferences atya ismertette Szentkút történetét, melyből részleteket idézünk:

– Ezen a helyszínen a kezdetben csak egy forrás volt, egy tisztás és körben erdők. Az 1200-as években már tömegesen jöttek ide az emberek, s azt állították, hogy a Jóisten itt válaszol a kérdéseikre. Megkérdezték az embereket, hogy mi indította el őket, hogy ide zarándokoljanak? Két történetet mondtak el, melyet megörökítettek a templom freskói is.

Az egyik történet szerint az itteni forrásokat Szent László fakasztotta. Egy közeli hadjárata során, miközben lován menekült az ellenség elől, egy sziklahasadékhoz ért, amelyet emberi számítás szerint nem lehetett volna átugratni. De ő bízott a Jóistenben, megsarkantyúzta Szög nevű paripáját, és egy szökelléssel átugratott a hasadékon. Az ellenség nem tudta követni Szent Lászlót. A ló patájának nyomából több forrás fakadt.

A második egy Szűzanya-jelenés története. Azt állították, hogy egy itteni tisztáson legeltette a nyáját egy néma pásztorgyerek az édesapjával. A gyerek hirtelen meggyógyult, amit úgy magyarázott az apjának, hogy a lombkoronán látott egy asszonyt karján egy kisgyermekkel, aki rámutatott a forrásra, hogy igyon belőle, s miután ivott, meg tudott szólalni.

– 1290-ben már okiratban szerepel ez a kegyhely. Történelmi tény, hogy 1360–68 között Vereb Péter volt a terület földesura, aki egy erdélyi csatában megsebesült. Rendszeresen itta Szentkút vizét, amitől meggyógyult. Hálából három említésre érdemes dolgot tett: egyrészt általa vásártartási engedélyt kapott a község, másrészt egy nagy, háromhajós templomot építtetett a faluban. Harmadrészt – ez a legjelentősebb tette – IX. Bonifác pápától kért és kapott a kegyhely számára lelki adományokat. Így lett a kegyhely titulusa Nagyboldogasszony.

– A török időkben jelentős esemény volt a kegyhely életében az, amikor az egri pasa engedélyezte a gyöngyösi ferenceseknek, hogy gyalogosan Szentkútra zarándokoljanak. A törökök elvonulása után, 1705-ben épült fel az első kőkápolna, ezekből az időkből maradt fenn egy öltöztethető Mária-kegyszobor a kisdeddel, valamint Jézus Krisztus fából faragott, életnagyságú korpusza, melyek megtalálhatóak a templomban.

– A mai kegytemplom 1763-ban készült el Almásy János nemesember adományából, aki még gyermekkorában ezen a kegyhelyen két ember gyógyulását tapasztalta meg. A templom mellé a szentkúti ferences barátoknak négy cellát és föléje egy kis sekrestyét is építtetett. Levelet írt az esztergomi hercegprímásnak, amelyben kérelmezte, hogy itt ferences rendház alakulhasson.

– 1797-ben jelent meg az első könyv nyomtatásban Szentkútról Szentmihályi Mihály egri kanonok gondozásában. Azzal kezdte az írását, hogy őt itt a Jóisten kínos betegségéből meggyógyította. Ettől kezdve sorozatban, 1937-ig jelentek meg folyamatosan könyvek, mindegyik pap ember tollából, és majd mindegyik azzal kezdődik, hogy ő is gyógyulást nyert itt, és hálából írja a könyvet.

– 1950-ben megtörtént a rendek feloszlatása részben vagy teljesen. Szentkúton csak a templom, három cella, a kápolna és a Lourdes-i barlang maradt az egyház kezében, a többi létesítményt államosították. A bevételeket nem a karbantartásra, javításra fordították, ilyen szempontból leépülésnek indult a kegyhely. Viszont annál lelkesebben jöttek ide az emberek imádkozni és búcsúban részt venni. Ezért 1970-ben Basilica Minor címet kapott a templom VI. Pál pápától.

– 1989-ben tértek vissza a ferencesek Szentkútra. Óriási erővel próbálták helyreállítani a kegyhelyet, amit 2006-ban nyilvánítottak nemzeti kegyhellyé, majd pályázati támogatásból 2015-re tudott teljeskörűen megújulni.

Julián atya beszámolt a szentkúti működése során megtapasztalt gyógyulásokról, valamint beszélt a keresztényi szeretet és áldozatvállalás jelentőségéről.

A zarándokoknak lehetősége nyílt elsétálni a remetebarlangokhoz, a Szent László hasadékhoz és forrásokhoz. Betértek egyéni imádságra a tempomba és a Lourdes-i barlanghoz, megtekintették a helyi galéria állíndó kiállítását. Sokan pedig örömmel találkoztak régen látott, Készes ismerősükkel, és együtt töltötték el az ebédszünetet.

Délután Makláry Ákos és Menyhárt Sándor jánoshalmi plébános vezetésével a zarándokok keresztutat jártak a kegyhely szabadtéri stációinál. Az imádságot a KÉSZ elnöke a következő mondatokkal zárta:

– Keresztutat jártunk végig, ez szép szokása a zarándoklatunknak. Nem felejtjük azt, amit az Úr mondott: aki követni akar engem tagadja meg önmagát és vegye fel keresztjét, úgy kövessen engem. A kereszténység sosem a langyos életmód és a könnyű életnek a szinonimája, hanem mindig a krisztusi küszködés, hiszen ő is fölvette a keresztet. Mi is érezzük, hogy van kereszt az életünkben, de ezt nem azért kapjuk, mert az Isten büntet minket, vagy próbára akar tenni, egyszerűen az élettel együtt jár. Számunkra az a kegyelem, hogy a kereszt ugyan ott van a vállunkon, de nem egyedül visszük. Ez a jézusi ígéret, a hitnek az ereje különböztet meg minket másoktól.

2021-10-11

Sárközi Edit – Sári Judit

***

Köszönet a program támogatóinak: Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Kapcsolat
Eseménynaptár

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

székhely: 1016 Budapest, Aladár u. 17. fszt. 4.

adószám: 19719548-1-41

e-mail: iroda[kukac]keesz.hu

tel.:/fax: (06 1) 328-0164

bankszámlaszám: 11100104-19719548-36000001

 

Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat
 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks