„Megbocsátani, de nem felejteni”
A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének taksonyi csoportja 2025. július 26-án, Szent Anna napján tartotta megemlékezését a 80 évvel ezelőtt málenkij robotra hurcolt taksonyi német ajkú férfiak és nők tiszteletére. A rendezvénynek – mint minden évben – a katolikus templomkert adott otthont, az ott felállított emlékműnél. Ez a helyszín különös jelentőséggel bír: a 2003 őszén megalakult csoport első vállalása volt az emlékmű felállítása 2004-ben, hogy méltó módon állítsanak emléket azoknak, akik közül sokan soha nem tértek haza. Azóta a templomkert az emlékezés és az emlékeztetés szimbólumává vált Taksonyban.
A résztvevőket Barna Tamás, a KÉSZ taksonyi csoportjának elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez az esemény a közösség „origója, a nulla pontja”, hiszen innen indult el a csoport két évtizeddel ezelőtti szolgálata, amely azóta is meghatározó szerepet tölt be Taksony szellemi és kulturális életében, valamint a keresztény értékek védelmében.
– Feladatunk kettős: egyrészt hagyományaink, kultúránk és – mivel kultúra nélkül identitás sincs – önazonosságunk megőrzése és erősítése. Másrészt az emberek visszavezetése a józan gondolkodás és a keresztény értékrenden alapuló cselekvés világába. Mindehhez elengedhetetlen
az Isten, haza, család hármas pillérének megalkuvást nem tűrő szolgálata
– fogalmazott.
Az elnök szerint a mai időkben is olyan felelősségvállalásra van szükség, amely méltó a keresztény, nemzeti és helyi történelemhez. – A keresztény remény arra ösztönöz, hogy merjünk többet tenni, nagyban gondolkodni, és ne elégedjünk meg a fennálló állapottal – mondta. – Cselekvés nélkül nincs megbecsülés, megbecsülés nélkül pedig nincs valódi tisztelet. A tisztelet nem alanyi jogon jár; azt ki kell érdemelni, mégpedig következetes tettekkel, tisztességes viselkedéssel, alázattal és szolgálatkészséggel – tette hozzá, majd zárásként így buzdított: – Legyünk a cselekvés és az ebből fakadó remény zarándokai.
A megemlékezés részeként Török Istvánné Misek Mária, első generációs visszaemlékező – akinek mindkét szülője túlélte a málenkij robot megpróbáltatásait –, valamint Györke Erzsébet KÉSZ-tag, helytörténeti kutató és hűséges lokálpatrióta beszélgetett egymással „Megbocsátani, de nem felejteni” mottóval. A párbeszéd nemcsak megrázó és tanulságos volt, hanem rávilágított az emlékeztetés felelősségére is. Mindkét résztvevő eredeti dokumentumokat is bemutatott, köztük családi levelezéseket és megfigyelési iratokat, így a hallgatóság kézzelfogható közelségbe kerülhetett a történelemhez.
A műsor során vetített képes összeállítás idézte fel az elmúlt 22 év megemlékezéseit, valamint azokat a hajdani túlélőket, akik már nincsenek közöttünk, de egykor még személyesen részt vettek az ünnepségen. A videóanyagot Kreisz László, a KÉSZ tagja, Taksony korábbi, 18 évig szolgáló polgármestere készítette.
Az ünnepi hangulatot a Szent Anna Énekkar műsora is emelte. A fennállásuk 25. évfordulóját ünneplő kórus két művet adott elő: Silye Jenő A Duna mellett című dalát, valamint a Miatyánk mai zenei feldolgozását, a Szignum Együttes szerzeménye alapján.
A megemlékezés végén a jelenlévők közösen helyeztek el koszorút az emlékműnél Taksony valamennyi polgára, a helyi egyházak, intézmények, szervezetek és közösségek nevében. Ezután szintén közösen énekelték el a Szózatot, majd mécsesgyújtással rótták le kegyeletüket az áldozatok előtt.
A szervezők köszönetet mondtak mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a megemlékezés méltó és emlékezetes legyen.
Készült Barna Tamás taksonyi csoportelnök beszámolója alapján.
Fotók: Wágner Attila