Megtart, ha megtartod
Szabó István professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem hitéleti rektorhelyettese a KÉSZ XIV. kongresszusán tartott előadást Megtart, ha megtartod címmel. Az elhangzott előadás szerkesztett változatát adjuk közre.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves KÉSZ-tagok, jubilálók!
A Károli Gáspár Református Egyetem rektora nevében és helyett szeretettel köszöntök mindenkit. Rektor úr igen sajnálja, hogy bokros teendői miatt ezen a fontos eseményen nem vehet részt, mikor a KÉSZ alapításának 35. évét ünnepli. A KÉSZ mint értelmiségi egyesület – magától értetődő módon – az egyházi fenntartású egyetemekkel szoros kapcsolatot ápol, hiszen az egyetemek az értelmiséget nevelő intézmények közé tartoznak.
A KÉSZ 35 éves, ez már felnőttkornak számít. Ugyanakkor nehéz időben ünneplünk. Érti mindenki, és érzi is, ha azt mondom, hogy ez az ünnepi idő ahhoz hasonlít, mint amikor az afrikai, nyári, aszályos hőséget hirtelen novemberi hideg követi, és már most, szeptemberben havazást várunk. Más szóval: evidenciák körül rendezzük az életünket, aztán hirtelen azt vesszük észre, hogy semmi sem érvényes. Ámós próféta szavával mondhatnánk, hogy ezek az idők gonoszok (vö. Ám 5,13). Azt is mondja a próféta, hogy az eszes hallgat, mikor gonosz idők járnak. De Pál apostol azt köti Timóteus lelkére, hogy álljon elő az igével alkalmas és alkalmatlan időben (2Tim 4,2). Az evangélium hirdetésének megvan ugyan a prófétai ereje, gyökere és motívuma, mégis az apostol szava nyomán azt kell mondanunk, hogy bár a gonosz időkben hallgat az eszes, a bölcs mindazonáltal szól.
A bölcseknek még a legnehezebb és a leggonoszabb időkben is mondaniuk kell valamit.
Az evangélium a bölcsesség dimenzióját is megnyitja. Dimenzióit – mondhatnám többes számban.
Ezek közül most a köszöntőhöz és a témához igazodva csak egyet emelek ki, ez pedig a hagyomány, illetve a hagyomány átadása nemzedékről nemzedékre. Ezért választottam a Példabeszédek könyvének 4. részéből összerakva ezt a talányos címet: tartsd meg és megtart.Ha jól követtem nyomon a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének munkáját, ez a szövetség arra vállalkozott, hogy még a legnehezebb időkben is biztosítsa az értelmiségiek számára a hit–remény–szeretet dimenziójában való mozgást. Értelmiségi szerveződésről van szó, mégis – ha már hagyományról beszélünk – a KÉSZ fordított trendet mutat, s nem a múltba zárkózik, hanem a jövőt készíti elő. Fordított trendet mutat abban a tekintetben is, hogy az elmúlt néhány évszázad úgynevezett értelmiségi mozgása éppen eltávolodást jelez minden hagyománytól. Aki ma „értelmiségi” az – divatosan szólva – nem igazán követi a hagyományokat.
Keresztény értelmiséginek lenni azonban azt jelenti, hogy úgy nyitjuk meg a jövőt, hogy a Példabeszédek könyve értelmében áthozzuk a hagyományt, mert az Isten szeretetének van értelmi dimenziója is. A hit oszlopcsarnokát nemcsak az akarat, az erő, az érzelem, nemcsak a sorstudat, hanem az értelem oszlopa is tartja.
Ezt olvassuk a Példabeszédek könyvének 4. részében: „Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. Hiszen én is atyám gyermeke voltam, gyenge és egyetlen anyám előtt. Atyám oktatott engem, és így szólt: fogadja be szíved szavaimat, tartsd meg parancsaimat, akkor életed lesz. Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot, meg ne feledkezz erről és ne térj el szám igéitől. El ne hagyd azt, akkor megőriz téged, szeresd azt, akkor megtart téged.” (Péld 4,1-8)
Ez tehát a bölcsesség kezdete: „szerezz bölcsességet”! Tartsd meg, és akkor megtart téged!
Négy egyszerű pontban szeretnék ehhez a bibliai intelemhez megjegyzéseket fűzni.
1. Erről már szóltam, itt van előttünk: a tradíció. Azt mondja a tanító a tanítványnak, az atya a gyermeknek, a professzor a diáknak, az idősebb a fiatalnak: engem is tanított atyám. Vagy még inkább így mondja: én is voltam gyermek. Azt, amit a hit–remény–szeretet dimenziójában látunk,
azt, amit hitigazságnak nevezünk, nemzedékről nemzedékre tanítani és tanulni kell.
Jól bizonyítja ezt az emberiség egész története. Krisztus missziói parancsában ez áll: „menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket és megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Máté 28,18-20). Ez a missziói parancs áll az egész kereszténység tengelyében. Ez késztet, ez motivál, ez hatalmaz fel. Én is gyermek voltam, engem is tanítottak.
2. Ehhez az igéhez tartozik az intelem is: tartsd meg, és akkor megtart téged. Az ószövetségi törvényekben, különösen a Második törvénykönyvben újra meg újra rátalálunk erre a szóra, parancsra: „Tartsd meg!” Isten az ő szép, szent és tökéletes élettörvényéhez ígéreteket fűzött. És Krisztus is ígéretet fűz a missziói parancshoz: én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Jézus jelenlétét, Szentlelkének hatalmát ebben a munkában tapasztaljuk meg leginkább, a megtartás és a megtartatás nagy művében. Aki vezető pozíciót tölt be, ismeri jól a régi mondást: csak az lehet vezető, aki maga is vezetett. Ekként csak az hirdethet és szólhat igazságot, aki átadta magát az igazságnak.
Isten világában az tartatik meg, aki megtartja Isten jó életrendjét, az életet hordozó isteni parancsokat.
3. Azt is látjuk, hogy mindennek az első lépése: igyekezet megtudni, megszerezni azt, ami értelmes, ami bölcs. Akik szeretik a bibliafordításokat összehasonlítani, ajánlom, vegyék elő a katolikus és a protestáns fordításokat, akár más nyelvű fordításokat is, és látni fogják, hogy a fordítók itt zavarban vannak. Hol értelmességnek, hol bölcsességnek fordítják az eredeti szót. Mi hagyjuk meg ezt a küzdelmet a fordítók és a filológusok és prédikátorok boldog szenvedélyének. Elég most tudnunk: értelmiséginek lenni meghívás a bölcsességre. Bölcsességet keresni értelmesség nélkül nem lehet.
Amit ma értelmiségi tevékenységként írnak le, így is visszaadható: a dolgok mérlegelése, kritikai megvizsgálása, a jó elválasztása a rossztól, a helyes megkülönböztetése a helytelentől az etika dimenziójában, az igaz elválasztása a hamistól, a szép megkülönböztetése a rúttól.
Mindez egyszerre értelmiségi feladat és erény, ezek nyitják meg a bölcsesség kapuját. Minden hagyományátadás első lépése annak a megtudása, megszerzése, ami értelmes. Ami értelmes, ott rejtőzik mögötte a bölcsesség.
4. Ezt olvassuk itt a bibliai intelemben: „Tartsd meg!” Másképpen fogalmazva: ne hagyd el! Én ezt most így adom vissza: ne mondj le róla! Kicsiny határozószó ez: „le”. Ledobom a bölcsességet, lemondok róla, elengedem, nem kell. Mintha az egész 21. századnak ez lenne az iránya: le. Lemondani, letenni, s otthagyni, lent hagyni. Mi lenne, ha – és ezt látom is a KÉSZ 35 éves tevékenységében – mi még nagyobb erővel megfordítanánk ezt a szót, és vele együtt az irányt?! Nem le, hanem el. Ne lemondj, hanem mondd el! Nem lemondani, hanem elmondani.
Kívánom, és ezzel tolmácsolom Trócsányi László rektor úrnak és a Károli Gáspár Református Egyetemnek minden jókívánságát is, hogy a KÉSZ gyakorolja és adja is át ezt a képességet! Nem lemondani az igazságról, hanem elmondani az igazságot!
Nem lemondani a bölcsesség és az értelmesség kereséséről, hanem elmondani, hogy hol van ennek az útja és a kapuja!
És végül – mivel ez nehéz munka, egész életre szóló feladat, hiszen a régiek kifejezésével: egész életünknek Istennel van dolga –, egy sivatagi remete mondásával hadd kívánjak magam is sok áldást a KÉSZ minden további munkájára: „Ha szeretettel fáradozol, az egész élet egy nap.”
Az előadás hangfelvétele: