Szent Ágoston üzenete

2026. január 20.

Nyíregyházán, a főplébánia és a nyíregyházi KÉSZ-csoport, valamint a SERRA Imaközösség szervezésében Juhos Imre, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház lelkésze „Szent Ágoston fia vagyok – Szent Ágoston öröksége XIV. Leó pápáig” címmel tartott előadást Szent Ágoston életéről és örökségéről. Az eseményt a főplébánia, a nyíregyházi KÉSZ-csoport és a SERRA Imaközösség szervezte, és a több mint százfős hallgatóság előtt került megrendezésre. A találkozó bizonyította, hogy Szent Ágoston gondolatai és tanításai a mai kor számára is aktuálisak, lelki gazdagságot és szellemi inspirációt nyújtanak.

Az előadás nemcsak történeti áttekintést adott, hanem Isten szeretetének, Krisztus igazságának és bölcsességének ellenállhatatlan vonzásába helyezte a hallgatóságot.

Szent Ágoston üzenete korunk számára

Juhos Imre atya célja Szent Ágoston korunkhoz szóló üzeneteinek kibontása volt. Az előadás ívét a nagy egyházatya későbbi méltatásai adták: XVI. Benedek pápa – az „új Ágoston” – életének és gondolatainak bemutatásán keresztül jutott el napjaink pápájának, XIV. Leó pápának az értelmezéséig, akinek bemutatkozó mondata – „Szent Ágoston fia vagyok” – az est vezérmotívumává vált.

Bevezetésként XI. Pius, VI. Pál és Szent II. János Pál pápa Szent Ágostonról szóló gondolatai hangzottak el. Különös hangsúlyt kapott II. János Pál buzdítása, amelyet az előadó személyes küldetésként tolmácsolt:

„Őrizni és vonzóvá tenni Szent Ágoston varázsát a modern társadalomban is, mert életének pontos és szeretetteljes ismerete felébreszti az Isten utáni szomjúságot, Krisztus vonzerejét, a bölcsesség és igazság szeretetét, a kegyelem, az ima, az erény, a testvéri szeretet és a boldog örökkévalóság utáni vágyat.”

Egy nyugtalan szív útja Istenig

Az előadás következő részében Szent Ágoston életútjának főbb állomásai rajzolódtak ki: az afrikai Tagestétől Karthágón át a „kilátástalanságában kiáltozó” útkeresésig, majd a milánói megtérésig és Hippó püspöki székének elfoglalásáig. Mindez megerősítette XI. Pius pápa sokat idézett értékelését:

„Éleselméjűségében, tanításának gazdagságában és magasztosságában, életének szentségében és a katolikus igazság védelmében senki – vagy legfeljebb nagyon kevesen – hasonlíthatók hozzá mindazok közül, akik az emberiség kezdete óta éltek.”

Szent Ágoston megtérésének tapasztalata sokakban felidézhette az istenkeresés belső tüzét. Különösen mély hatást keltett a Vallomások gyakran idézett sora:

„Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”

E gondolatok kapcsán Juhos Imre a csend hiányára mint korunk egyik legsúlyosabb problémájára utalt, majd a barátság pótolhatatlan értékét emelte ki Ágoston tömör megállapításával:

„Barátok nélkül nem tűnik az ember barátságosnak.”

Hit és értelem egysége

Komoly tanulságot hordozott Szent Ágoston püspökké szentelésének évfordulóján elmondott beszéde is, amelyben a pásztori szolgálat sokrétű feladatai sorakoznak:

„A lázítókat dorgálni, a kislelkűeket vigasztalni, a gyengéket ölbe venni, az ellenfelekkel megküzdeni, a rágalmazóktól óvakodni, a tudatlanokat tanítani, a resteket serkenteni, a vitatkozó kedvűeket fékezni, a beképzelteket kijózanítani, a kötekedőket megbékíteni, a szegényeken segíteni, az elnyomottakat kiszabadítani, a jókat bátorítani, a rosszakat elviselni, és - ó - mindenkit szeretni...”

Az előadás hangsúlyosan szólt a hit és az értelem egymást kiegészítő szerepéről. Ágoston tanítása szerint a kettő együtt vezeti el az embert az igazságra: időrendben a hitnek, lényegi fontosságban az értelemnek van elsőbbsége.

Szó esett az emberről, az Egyházról és a békéről is. Ágoston szerint az ember bensőjében az igazság mellett ott él a titokzatos szeretet, amely „súlyként” vonzza őt mások és végső soron Isten felé. Az Egyházról szóló, ma is érvényes megállapítása így hangzik: „Egyesekkel gyöngéd, másokkal szigorú; senkinek sem ellensége, mindenkinek anyja.”

A békéről szóló gondolatok fájdalmas aktualitással hatottak: „Nagyobb dicsőség az, ha valaki a háborút a szóval öli meg, mint ha az embereket a karddal; és békét békével, nem pedig háborúval szerez vagy őriz meg.”

XVI. Benedek pápa és az „új Ágoston”

Az előadás második része Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa ifjúságát és szellemi formálódását mutatta be a II. világháború utáni Németország nyomorúságos környezetében. Hermann Hesse művein keresztül a fiatal szeminarista a modern ember elidegenedésével szembesült, és életre szóló indíttatást kapott arra, hogy a mindennapokat „a kegyelem helyévé” formálja.

Szent Ágoston vallomásai döntő hatást gyakoroltak rá. Ratzinger így írt róla: „Szinte barátomnak érzem őt, kortársnak, aki szól hozzám.”

Peter Seewald nyomán az előadó bemutatta Ágoston és Ratzinger életének párhuzamait: mindkettőjüket vonzotta az igazság keresése, mindketten fájdalommal hagyták ott tudományos hivatásukat a püspöki szolgálatért, és mindkettőjük célja az Egyház és a világ megújítása volt.

„Szent Ágoston fia vagyok” – XIV. Leó pápa

Az előadás XIV. Leó pápához érkezve újra felidézte bemutatkozó szavait: „Szent Ágoston fia vagyok – Ágoston-rendi szerzetes.” A rend lelkiségének bemutatása után a Szentatya első megnyilatkozásaiban felismerhető eszmények kerültek előtérbe: a szolgáló alázat és a békére törekvés.

Megválasztása utáni beszédében Szent Ágostont idézte: „veletek vagyok keresztény és értetek püspök”, első szavai pedig – „Békesség veletek!” – Krisztus feltámadás utáni köszöntését idézték.

Megsebzett szívből fakadó teológia

Az összegzésben egy Szent Ágostont ábrázoló kép jelent meg, amelyen nyíllal átdöfött szívet tart a kezében, a Vallomások gondolatát idézve: „Szereteted nyila átjárta szívünket, igéid mélyen bensőnkbe hatoltak.”Ehhez kapcsolódott Juhos Imre atya személyes megállapítása:

„A teológiát csak a megsebzett szívből lehet művelni, nem hideg értelemmel.”

Az előadás egésze ezt a lelkületet tükrözte. Útravalóként azt a bátorítást hagyta a hallgatóságban, hogy mindenki hálás szívvel fogadja kapott örökségét, és merjen a saját útján járni – mert Szent Ágoston gondolataihoz hasonlóan „általunk is fel akar ragyogni valami új, amire Isten képesnek tart bennünket.”

készült Megyesi Mária beszámolója alapján