Szülőakadémia és jótékonysági koncert Taksonyban
Decemberben a taksonyi KÉSZ két jelentős eseménnyel gazdagította a helyi közösség életét. Az egyik a Szülőakadémia című, többrészes előadás-sorozat volt, amely októberben indult, és a szülők, valamint gyermekek digitális és analóg világban való mindennapi életét érintő kérdéseket járta körül Szűcs Sándor generációkutató, játéktervező előadásában. A sorozat januártól folytatódik újabb alkalmakkal, amelyek tovább bővítik a tudást és inspirációt. A másik esemény egy lélekemelő jótékonysági orgonakoncert volt, amely a taksonyi Szent Anna-templom régóta áhított harangtornyának megvalósítását támogatta.
Mindkét alkalom nemcsak tudás- és élményszerző lehetőség volt, hanem a közösség összefogásának és a keresztény értékek gyakorlati megélésének is példája. A következőkben részletesen olvashatják a beszámolókat, amelyekből kiderül, miként lehet egyszerre gondoskodni gyermekeink jövőjéről és a helyi közösség kulturális örökségéről.
Szülőakadémia Taksonyban
Nagy érdeklődés kísérte a Szülőakadémia című előadás-sorozat indulását Taksonyban: már a regisztráció során a vártnál jóval többen jelentkeztek. A megnövekedett létszám miatt a szervezők új helyszínt jelöltek ki, így a nyolc alkalomból álló sorozat a taksonyi Szent Anna katolikus templomban vette kezdetét.
Az első előadásra október 15-én került sor Alfakrízis – a szülők krízise címmel. Szűcs Sándor előadó már a bevezetőben hangsúlyozta: „Ez az előadás valójában nem a gyerekekről szól, hanem a szülőkről.” Kiemelte, hogy amikor ma alfakrízisről beszélünk, akkor
„nem az alfagenerációs gyerekek kríziséről, hanem az őket nevelő szülők kríziséről” van szó.
Az előadás első része a 0–6 éves korosztály fejlődését vizsgálta, különös tekintettel a digitális környezet hatásaira. Az előadó kutatási eredményekkel és statisztikai adatokkal támasztotta alá mondanivalóját, mégis közérthető és élvezetes formában. Részletesen kitért a digitális eszközök látásfejlődésre gyakorolt hatására, valamint arra, hogy ezen keresztül miként befolyásolják a későbbi kognitív fejlődést. Szó esett a túlingerlés jelenségéről is, amely a digitális eszközök helytelen használatából fakadhat, és figyelemzavarhoz, magatartási problémákhoz, tanulási és beilleszkedési nehézségekhez, végső soron pedig romló életminőséghez vezethet.
Ugyanakkor Szűcs Sándor hangsúlyozta a képernyőmentes tevékenységek – mint a közös játék vagy a meseolvasás – kiemelt jelentőségét is. Ezek „nemcsak pótolhatatlanok, hanem kifejezetten védőfaktorként működnek” a kisgyermekkori fejlődésben. Alapszabályként azt fogalmazta meg, hogy „a gyermek első három évében ne legyen képernyőhasználat, 3 és 6 éves kor között pedig ne legyen saját digitális eszköze, és minden használat kizárólag szülői kontroll mellett történjen”.
Az előadás végén a hallgatóság számára is ismerős kérdés fogalmazódott meg: hogyan lehetünk jó szülők? A válasz megnyugtató volt:
„Nem kell tökéletes szülőnek lenni, bőven elég, ha elég jó szülei vagyunk a gyerekeinknek.”
Szűcs Sándor a valódi jelenlét jelentőségét hangsúlyozta: a szemkontaktust, az osztatlan figyelmet és a multitasking tudatos kerülését. Mint elmondta, „az aktív figyelem és az elérhetőség a biztonságos kötődés alapja”, míg a szülők egymás iránt kimutatott szeretete stabil biztonságérzetet ad a gyermek számára.
A Szülőakadémia második előadásra november 12-én került sor Kockagenerációk címmel, amely a virtuális játékok világában felnővő generációk jövőjét, erősségeit és kríziseit vizsgálta. Az előadó kiemelte: „A játék – legyen digitális vagy analóg – önmagában értéksemleges. Az teszi jóvá vagy rosszá, ahogyan használjuk.” Rámutatott arra is, hogy a játék az emberi élet szerves része, a homo ludens alapvető sajátossága.
Szűcs Sándor hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek az első hat évben naponta legalább egy órára van szükségük a szabad, képzeletvezérelt játékra, valamint legalább egy óra intenzív mozgásra. Az ilyen, képernyőtől független játékok szerepét különösen fontosnak nevezte a fogalomalkotási képesség fejlődésében, amely az iskolaérettség egyik alapfeltétele. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországon a családok közel 70 százalékában ezek a játékformák háttérbe szorultak, helyüket pedig a képernyők vették át.
A képernyőidő kapcsán egy kutatást ismertetett, amely szerint a 6–18 éves korosztály mintegy 28 500 órát tölt képernyő előtt, míg egy fiatal 6 és 21 éves kora között körülbelül 20 000 órát videójátékokkal. Összevetve ezt a közoktatásban eltöltött idővel – amely 12 év alatt nagyjából 15 000 óra – „egy párhuzamos élettér alakul ki a fiatalok életében”. A videójátékok egészségügyi kockázatai mellett a tartós stressz és a játékfüggőség veszélyére is felhívta a figyelmet.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet a digitális játékok pozitív oldalára is: „A játék a mai fiatal számára az, ami korábban a munka volt” – segíti az ismeretszerzést, az önkifejezést, az értékteremtést és az önbecsülés kialakulását. Gondolatmenetét egy tömör tanáccsal zárta: „Használjuk a digitális játékokat, de játsszunk kevesebbet.”
A képernyőtől független játékok kapcsán arra is rámutatott, hogy ezek különösen erősítik a közösségépítést, a szabályok megértését és követését, a kreativitást, az együttműködést, valamint a mentális egészség megőrzését. Mivel ezek a készségek a videójátékokban csak korlátozottan jelennek meg, összegzése egyértelmű volt: „Ezekkel viszont játsszunk többet.”
A harmadik, egyben az idei év utolsó előadására december 10-én került sor „Gépre szervezett élet” címmel. Szűcs Sándor az okostelefonok és a mesterséges intelligencia életünkre, kapcsolatainkra gyakorolt hatásait elemezte. Összehasonlította a telefon előtti és utáni kommunikációs szokásokat, és bemutatta, miként formálta át a digitalizáció társadalmi és közösségi viszonyainkat. Kutatási eredményekkel szemléltette, hogy az elmúlt néhány száz évben milyen drasztikusan megnőtt az embereket érő információmennyiség, és ez milyen hatással van a mai kor emberére.
Az előadásban szó esett a mesterséges intelligenciáról is, annak jelenlegi és lehetséges jövőbeli hatásairól. Az előadó itt is hangsúlyozta:
„A digitalizáció önmagában értéksemleges – az határozza meg az értékét, ahogyan használjuk.”
A negatív következmények mellett bemutatta a tudatos és felelős használatban rejlő lehetőségeket is.
Az előadás zárásaként – ahogyan a sorozat korábbi alkalmain is – Szűcs Sándor gyakorlati tanácsokat osztott meg a hallgatósággal arra vonatkozóan, miként ellensúlyozhatók a digitális eszközök esetleges káros hatásai, és hogyan őrizhető meg az irányítás mindennapjaink, kapcsolataink és saját életünk felett.
A Szülőakadémia januárban új lendülettel folytatódik. Az év első felében további öt előadás várja az érdeklődőket, amelyek olyan aktuális és sokakat érintő kérdéseket járnak körül, mint a gyermekkorban rekedt fiatal felnőttek problémái, a figyelem feletti uralom visszaszerzése vagy a kritikus gondolkodás fejlesztése. A sorozat a jövőbe tekint: ahhoz kínál kapaszkodókat, hogyan élhetünk tudatosabban, és miként készíthetjük fel gyermekeinket egy gyorsan változó világ kihívásaira.
Jótékonysági koncert a harangtoronyért
A taksonyi közösség régóta vágyott álmát egy orgonakoncert segítette közelebb vinni a megvalósuláshoz. A koncert a Szent Anna-templom épülő harangtoronyának felépítését támogatta, és méltó keretet adott az adventi időszak előestéjének.
A jelenlegi templom 1958-ban készült el, miután az előző épületet 1956 januárjában egy földrengés helyreállíthatatlanul megrongálta. Az akkori közösség – Tóth János plébános vezetésével, a legnehezebb kommunista időkben – mégis új templom építésébe kezdett, amely két évvel később elkészült. Az épületet a korszak neves építésze, Árkay Bertalan tervezte, aki minden változatban egy önálló harangtornyot, latin nevén campanilét is megálmodott. A torony azonban különböző történelmi és anyagi okok miatt mindeddig nem valósulhatott meg.
Ezt a régi hiányt kívánja most pótolni a helyi katolikus egyházközség a KÉSZ taksonyi csoportjával, valamint az általános iskola és a nemzetiségi óvoda fenntartójával, a német nemzetiségi önkormányzattal összefogva. A harangtorony megépítése hosszú, kitartó előkészítő munkát igényelt: a tervezési folyamat nyolc éven át tartott, és tavaly decemberben jutott el oda, hogy a benyújtott tervek jogerős építési engedélyt kaptak. Ezzel a közösség nemcsak az álmok megfogalmazójává, hanem azok megvalósítójává is válhatott.
A december 20-án megtartott jótékonysági orgonakoncert ennek az útnak az első kézzelfogható lépése volt. Az estet Túri Péter orgonaművész, a taksonyi és dunaharaszti egyházközségek kántora adta. Játéka valóban lélekemelő élményt nyújtott: megerősítette azt az ősi tapasztalatot, hogy a zene nem pusztán hang, hanem a lélek hangja. A hang pedig ezen koncert alkalmával kifejezte a közönség lelkében lévő gondolatokat, vágyakat és elképzeléseket e projekt megvalósításának támogatásával kapcsolatban.
koncert és a harangtorony-projekt szervezői ezúton is őszinte köszönetüket fejezik ki Túri Péter orgonaművésznek az önzetlen szolgálatáért, valamint mindazoknak, akik jelenlétükkel és adományaikkal támogatták ezt a szakrális értelemben is kiemelkedő, közösségformáló ügyet.
Az est során összegyűlt felajánlások összege 320 000 forint volt,
amely jól mutatja a közösség elkötelezettségét a harangtorony megépítése mellett. A koncert szellemiségéhez illeszkedve iránytűként szolgálhat Mindszenty József bíboros gondolata is: „A hit nem magánügy. A hit megtart, felemel és irányt mutat.”
A taksonyi közösség hisz abban, hogy a keresztény értékek nem magyarázatra, hanem megélésre hívnak. Aki hisz valamiben, annak helyt kell állnia, mert a kereszténység nem alkalmazkodik a világhoz, hanem alakítja azt.
Barna Tamás és Kolozsi Péter
fotók: Wágner Attila