Zarándoklat az Örök Városba
A Ferences Diákszövetség öregdiákjai és a veszprémi KÉSZ dr. Udvarhelyi Olivér vezetésével nyolcadik esztendeje szervezi 4–5 napos zarándoklatait.
Ezen utak célja felkeresni a ferences rend nagy-magyarországi, ill. közép-kelet-európai nevezetes kegyhelyeit, ferences hagyományú helyeit. Ez év júniusában Róma volt az úti cél, ahol három nap az Örök Város mindig felejthetetlen benyomásaiban s az oda és vissza út két-két napján látogatott városokban (Aquileia, Orvieto, Arezzo, Aquila, Cascia, Norcia, Loreto) lélekemelő, gazdag élményben részesültünk páran a Regina Mundi Plébánia tagjai közül. Tömör Viktor ferences atya már nyolcadik éve,László Dezső plébánosunk pedig első alkalommal kísérte el a csoportot lelki vezetőként. Szentháromság vasárnapján Itália földjén Doberdóban, az ott harcolt s elesett hőseink előtt tisztelegve, a magyar katonák által épített s felújított kápolnában mutatta be Dezső atya zarándoklatunk első szentmiséjét. Innen Aquileiaba tartottunk, ahol egy 14. századi bazilikát láttunk, mely csodálatos épségben 750 négyzetméteren, rajta sétálható üveggel védve, a nyugati világ legrégebbi kora kereszténykori /4. századi/ mozaikpadlóját is magában rejti.
A második napon Arezzo ferences templomát csodálhattuk meg, s benne a 14. századi Signorelli, Piero della Francesca, Spinello és mások freskóit. Orvietoba igyekezve a toszkán táj szépségeiben gyönyörködhettünk, a hegyre épült kis városok látványa az etruszk kultúra nyomait idézte. Egy ilyen város Orvieto, esőben is hangulatos, a híres, valaha zöld s rózsaszín, ma már szürke-fekete márvánnyal borított székesegyháza, a Dóm, mely több híres művész alkotását őrzi falain kápolnáiban, pl. a híres Signorelli és Fra Angelica freskókat, melyek Michelangelóra is nagy hatást gyakoroltak. Sajnos e kápolnát egy itt rendezett konferencia /Hit és a művészet/ miatt nem láthattuk, de annál inkább lelki épülésünkre szolgált, hogy a híres Corpus Dei átváltoztatási csoda emlékét őrző kápolnában misét hallgathattunk Dezső atya lelkesítő, meggyőző, hitet szilárdító szavaival.
Rómában a Szent István házban szálltunk meg a Via Casaletton, melynek szépséges kertjét az utolsó napunk estéjén volt alkalmunk felfedezni. Első napunkon Rómában a Szent Péter-székesegyház altemplomában található magyar kápolna hazai művészek készítette (szobrok és reliefek, az Árpád-ház szentjei, királyai és magyar szentek életéből vett jeleneteket ábrázoló) alkotásokkal díszített falai között hallgattunk szentmisét Németh László atya, a Szent István zarándokház igazgatója homiliájával, egy másik magyar csoporttal együtt. Mise után a Vatikáni Múzeumot jártuk be egy lelkes, 40 éve Rómában élő magyar idegenvezető asszony szakszerű vezetésével. Délután a Scaviban (Szent Péter sírja körüli ásatások színhelyén) egy 1. századi, s a 3. században a konstantini bazilika építéséhez feltöltött, a római középosztály számára fenntartott pogány temető újonnan feltárt részleteit láthattuk nagyszerű vezetéssel. Ezután az esőtől megtisztult, napfényes városban a másik apostolfejedelem, Szent Pál sírjához, a falakon kívüli Szent Pál-székesegyházhoz látogattunk, ahol a művészeti s egyháztörténeti emlékek szemlélése közben a naplemente színjátékának, s az alabástrom ablakok nyújtotta különleges benyomások részesei lehettünk. Ezután Szent Pál kivégzésének színhelyére, Tre Fontanába mentünk. A három forrás színhelyén épült három templomból az egyik legszebbet megnézhettük, ahol trapista szerzetesek 12. századi vakolatlan téglafalainak nemes egyszerűségében és fenségében gyönyörködhettünk, s mondtuk el est imánkat.
A második napunkon részt vettünk a szokásos szerdai pápai kihallgatáson, az állandóan székekkel teli Szent Péter tér megtelt hallgatósággal, s a tiszta, csillogó kékség nyújtotta háttérben, szinte világított a Szent Péter-bazilika oromzata, falai és szoboregyüttese. Ebben a színpadi képben 10 órakor találkoztunk Ferenc pápával. Szavai az egyház küldetéséről nagyon aktuálisan érintettek bennünket, s akik követhették nyelvén, gyönyörködhettek az általa használt olasz nyelv költőiségében s a pápa egyszerű, de egyedülálló stílusában. A kihallgatást követően a Vatikáni Rádióba is eljutottunk, ahol Vértesaljai László jezsuita atya egy hónapon át helyettesített egy szabadságra ment kollégát. Nagyon tanulságos beszámolóban volt részünk, bemutatva előadásában a Vatikáni Rádió történetét és helyszínét. Délután a Trastevere két templomát (St. Maria in Trastevere és St. Francisco di Rippa) látogattuk meg, melyeknek művészi értékükön apszisuk mozaikja, Cavallini freskói) túl a történetiségük hatása rendkívüli. A Tevere mentén épült Szent Ferenc templomban Viktor atya mondott misét. E templom sekrestyéje felett van Szent Ferenc egykori szálláshelyének színhelye. A kis szobát, a cellát eredeti egyszerűségében, s még a követ is láthattuk, melyet a szent vánkosként használt. A Trastevere után a város szívébe, a Capitoleumra, majd a Fórum Románumra pillanthattunk, elhaladva a Colosseum s a Palatinus domb mellett, miközben a jellegzetes római fenyők sziluettjének fel-fel bukkanó parkjai kísértek bennünket.
Harmadik római napunkon Vértesaljai atya kiváló vezetésével a Róma és a világ templomainak anyját, a Lateráni Szent János és Pál-székesegyházat és környékét jártuk be. Az ő művészettörténeti, teológiai felkészültségével és rendkívüli, karizmával áldott előadásában páratlan lelki élményben volt részünk, ami folytatódott a Santa Maria Maggiore-bazilikában, ahol áldásával s együttimádkozással vettünk búcsút tőle. E nap délutánján az Aventinus domb rózsa- és narancsligetébe és három templomába (Szent Sabina, Szent Anselmo, Szent Alessio) Somorjai Ádámatya kíséretében (a Szent Anselmo Egyetem tanára, s egy pápai hivatalban szolgálatot teljesít) jutottunk el. Találkozási pontunknál az Aventinus domb lábánál és a valahai Circus Maximus helye előtt (ma szabadtéri koncerteket szerveznek itt) a Palatinus dombon még hatalmas íveiben pompázó palotamaradványok látványában elmélkedhettünk, s ki-ki felidézhette magában az antik időket. Ezek a képek csak erősítést kaptak napunk befejezéseként az antik Róma körbejárásával. Ezen az estén a Szent István zarándokház Prokop-képekkel díszített kápolnájában hallgattuk utolsó római misénket.
Zarándokutunk 6. napján Aquila városát vettük célba. Sajnos az öt évvel ezelőtti földrengés szomorú következményeit tapasztalhattuk, az épületek állványozva, a két híres templom zárva tartott felújítás miatt, az egykor virágzó, gyönyörű fekvésű iskolaváros ma kihalt, elhagyják lakói. Ezután Umbria gyönyörű tájait bejárva Caccia városába tartottunk, ahol a hegyre épült kisváros páratlan hangulatú épületei között Szent Rita életének színhelyeit jártuk körül, láttuk kolostorát, s a mellé épült, 20. század közepén emelt modern színes freskókkal teli templomban sírjánál imádkozhattunk. Szent Rita után Norciában Szent Benedek és Szent Skolasztika szülőházára épült kora középkori templom altemplomában hallgathattunk misét, Dezső atya emlékezetes homiliájával. A domboldalra épült kisváros napfényben fürdött, és lankásan nyúlt a több templomot magába fogadó völgybe. Hegyekkel, dombokkal körbevett tájból indultunk, s utaztunk még hosszan, míg a habos zöld világ után lassan feltűntek a szőlőskertekkel, gabonatáblákkal teli dombok, s végül jobbunkon az Adriai-tenger. Még napsütésben pillanthattuk meg Loreto hegyre épült kisvárosát, s a Mária házát magába fogadó Bramante építette katedrális kupoláját.
Másnap, utolsó napunk reggelén, e katedrális altemplomában adhattunk hálát utunkért, s mindazon kegyelmek sokaságáért, melyekben részesültünk e gyönyörű, emlékhelyekkel, művészi alkotásokkal teli Itália földjén szerzett élmények során.
Schall Bernadet